Társadalom
2011-04-02 08:15:00
Évente 1500 új beteget regisztrálnak MagyarországonTöbb a szegény, terjed a tbc
Szigorítanák a tuberkulózisban szenvedők gyógykezelésének a szabályait a tüdőgyógyászok. A betegek sokszor a gyógyulás előtt önkényesen elhagyják az intézményeket – figyelmeztet Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem docense.
– Jelenleg hány tuberkulózisban szenvedő beteg van Magyarországon?
– Pontos adatok nem ismertek, mivel sokan nem is tudják magukról, hogy betegek. Csak annyi állítható, hogy országosan évente 1500 új beteget regisztrálnak a tüdőgondozókban.
– Európai, illetve világviszonylatban milyen a fertőzöttek aránya?
– Világviszonylatban igen jó pozíciót foglalunk el, a legtöbb beteg az afrikai és az ázsiai országokban él, mivel ott van igazán jelen az AIDS, ami hajlamosít a tbc-re. A legyengült immunrendszerű emberek ugyanis más kórokozókkal is könnyebben fertőződnek meg. Európai szinten a különböző régiók más-más képet mutatnak. A nyugat-magyarországi terület nagyjából az európai átlagot hozza, míg Északkelet- és Közép-Magyarország, a főváros és Pest megye adatai rosszabbak az európai átlagnál. Sajnos Budapest VIII. kerületében a mutatók az évtizedekkel korábbi állapotot idézik.
– A tüdőszűrés elvileg kötelező, ennek ellenére igen kevesen mennek el szűrésre. Mivel magyarázható a lakosság passzivitása?
– Tapasztalataink szerint a legtöbben pusztán lustaságból nem jelennek meg a szűrésen, a behívót a legtöbben egy hanyag mozdulattal a kukába dobják, de azért a behívottak 30-40 százaléka elmegy a vizsgálatra. Talán még többen jelennének meg a szűréseken, ha az elvi szankcionálási lehetőséget a gyakorlatban is alkalmaznák, vagyis pénzbüntetéssel sújtanák a mulasztókat. Fontos tudni, hogy gyakorta egy egyszerű szűrés derít fényt a tüdő kóros elváltozásaira, például daganatára, amit időben felismerve gyógyítani lehet.
– Sokan azért nem mennek el a tüdőszűrésre, mert attól tartanak, hogy a szűrőállomásokon kaphatják el a fertőzést. Valós alapja van ezeknek a félelmeknek?
– A szűrésen nem lehet fertőződni, hiszen egyrészt az ott dolgozók maximálisan betartják a higiénés szabályokat, másrészt a tbc-t nem lehet olyan könnyen „elkapni”. A tuberkulózis baktériuma ugyanis a levegő útján úgy terjed, hogy egy fertőzött csak direkt ránk köhögve, tüsszentve tudja „átadni” a kórokozót.
– Kik vannak a legnagyobb veszélyben?
– Elsősorban a hajléktalanok, illetve a velük napi szinten érintkezők, így a szociális munkások, mentők. Sajnos a gazdasági válság hatására egyre többen kerülnek a veszélyeztetettek közé, mivel ki kell mondani: a tbc a szegény emberek betegsége. A rossz szociális körülmények között élők körében igen nagy családi halmozódás figyelhető meg, vagyis az egy légtérben tartózkodó, legyengült immunrendszerű családtagok könnyen elkaphatják a betegséget.
– A kötelező csecsemőkori BCG-oltás nem ad védettséget egy életen át?
− A BCG − az elnevezés két tudós nevét rejti: Bacillus Calmette-Guérin − vakcinája főként a súlyos, gyermekkori tbc ellen véd, az immunitás felnőttkorra nem terjed ki, igaz, egy egészséges felnőtt nehezen betegszik meg.
– Mi történik akkor, ha a beteg nem vállalja a több hónapig tartó, speciális intézményben történő kezelést?
− Ez a legnagyobb probléma jelenleg. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar Pulmonológiai Klinikáján gyakran tapasztaljuk, hogy a tuberkulózisban szenvedők néhány hetes kezelés után jobban érzik magukat, sokan önkényesen elhagyják az intézményt, és sokszor még a tüdőgondozóban ingyen átvehető gyógyszerekért sem mennek el. Ez elősegíti a gyógyszerrezisztens kórokozók terjedését, az ilyen tbc-s esetek kezelése pedig különösen hosszadalmas, nemritkán szinte reménytelen.
− Milyen megoldás lehet erre a problémára?
– A szakma egyre hangosabban szorgalmazza a tbc-s betegek kezelésére vonatkozó, jelenleg érvényes szabályok szigorítását. Ha nem is a pszichiátriai kényszergyógykezelés elveit, de a meglévőnél határozottabb fellépést sürgetnek a tüdőgyógyászok. A komoly dilemma alapja, hogy az egyén (azaz a beteg) önrendelkezési joga ütközik a többségi társadalom egészséghez fűződő alkotmányos jogával. Annyi biztos, hogy régiónként szükség lenne egy-egy olyan központra, ahol a tartós kezelésre szoruló fertőzötteket a többiektől elkülönítve gyógyítják.
Szigeti Ildikó
|
