Vannak megoldatlan problémák, de jó úton halad a két ország

Szlovákia-Magyarország: vége a sárdobálásnak?

− Hol tart most a szlovák−magyar viszony?

− Mindkét országban jobboldali kormány van hatalmon, és a vezetők megegyeztek abban, hogy nem „piszkálják” egymást, nem reagálnak élesen a bilaterális problémákra: miután (2010 júliusában) az új szlovák parlament megalakult, a két kormányfő a visegrádi miniszterelnökök csúcstalálkozóján kimondta, hogy a szlovák−magyar viszony ügyeit a vegyes bizottságokhoz utalja, és a felek nem „kiabálnak át” egymáshoz. A magyar−szlovák kapcsolatban továbbra is fennállnak a problémák, vannak megoldatlan, nyitott kérdések, azok visszafogott hangnemű kezelésére azonban a hatalmon lévők most jobban képesek, mint korábban.

− Mik a legfőbb problémák?

− Nagy probléma a szlovákiai magyar kisebbség léte, illetve annak szlovákiai és magyarországi kezelése, például a kettős állampolgárság kérdése, és az ezzel járó valamennyi jogi probléma. Jelenleg ha valaki megszerzi a magyar állampolgárságot, elveszíti a szlovákot, a törvény továbbra is él, nem érvénytelenítették. A nacionalisták most Berényi Józsefen, az MKP (Magyar Koalíció Pártja − a szerk.) elnökén próbálnak példát statuálni; égető problémának érzik az új magyar alkotmányt, és a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvény „kvótamértékre” koncentrált módosítása is aktuális téma.

− Hogyan értelmezhető Kövér László megjegyzése, miszerint a bős−nagymarosi ügyet Magyarországnak katonai úton kellett volna rendeznie? Az Országgyűlés elnöke a nacionalista Ján Slotára is utalt…

− Nem csoda, hogy a szlovákok felháborodtak azon a kijelentésen, hogy minden szlovák politikusban van egy kis Slota, de Kövér Lászlónak az önreflexióra vonatkozó megjegyzését már jóval kevesebben kommentálták. Ami a bősi erőművet illeti, tény, hogy a Duna fő ága nemzetközi határfolyó, így annak elterelésével 1992 őszén a szlovákok „hozzányúltak” ahhoz a határszakaszhoz. Ha a nacionalista szélsőség úgy akarja, a világon mindent fel tud használni, de az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen magyar megszólalás nem enyhíti a viszony felszültségét. A szlovák kormány vezető politikusai azonban jelenleg nagyon visszafogottak, arra törekednek, hogy az ügyeket diplomáciai úton rendezzék.

− Köszönhető mindez annak, hogy a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt épphogy csak bejutott a parlamentbe?

− Igen, de nemcsak erről van szó. Bizonyos csoportok (például a kormánykoalíció részeként a parlamentben ülő Egyszerű Emberek) és bizonyos pártok (a Smer) szeretnék átvenni a Szlovák Nemzeti Párt fő profilját, a nemzeti érdekvédelem hangsúlyozott politikai megjelenítését, ezért e „tematikát” illetően versenyezni kezdtek egymással. Slota folyton ugyanazt teszi, ugyanolyan hangnemben, és talán már unalmassá vált, kevesebben „ugranak rá”. A kormánykoalíció általában elhatárolja magát tőle, de például az Egyszerű Emberek Slota alpári hangneméből emelkedettebb és kedveltebb szintre vitték a magyarellenes, nacionalista érvrendszert.

− A közép-európai országok jelenlegi jobboldali iránya segíti vagy nehezíti a visegrádi együttműködést?

− A visegrádi együttműködés már egy ideje abba a szakaszába jutott, amikor kis lépésekben nem látványos eredmények születnek, így kevésbé lehet rájuk propagandát építeni, de tény, hogy lassan – és reméljük, biztosan – haladunk előre, az együttműködés állami és kormányszinten, illetve a reszortközi (hatáskörök, szervezeti ágak közötti − a szerk.) és szektorális együttműködésben, sok szakmai kérdésben is erősödik. Nem látványos, de szoros együttműködés bontakozott ki a visegrádi országok között például az energetika területén, és az úgynevezett V4 plusz formációban − mint a visegrádi együttműködés sajátos „külpolitikájában” − ugyancsak kis lépésekben, de erősödő kooperáció valósul meg, különösen a két alapterületen, a keleti partnerségben és a nyugat-balkáni országok integrációs támogatásának az ügyében.

Udvarhelyi Erzsébet 

• Cimkék:
szlovákia magyarország magyarellenes visegrádi együttműködés jobboldal

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére