Társadalom
2011-08-20 15:35:00
Mindennapi kenyerüket add meg nekik ma!Szent eledel és az emberiség váltsága
A kenyér mindennapi táplálék és bibliai szimbólum. Több mint táplálék, ám még ma is napi szintű hiányától szenvednek a Föld népei. Ünnepi összeállításunk.
Az ószövetségi jólét-értelmezésben újra és újra felbukkan a kenyér, mint alapvető táplálék, és annak hiánya, mint a szegénység jele. Egyben húsba vágó kérdés: ma is százmilliók nélkülözik a mindennapi kenyeret.
A Szentírásban egyértelmű
A Bibliát át- át meg átszövik a különböző történetek, amelyekben a kenyér fő- vagy mellékszereplőként mutatkozik be. Melkisédek kenyeret és bort visz a csatát megnyerő Ábrahámnak. Ahogy Ábrahám a három látogatót marasztalja, Sárának gyorsan odaszól, hogy dagasszon meg egy kis lisztet és süssön lángost.
Jákob az elsőszülöttségi jogot sem csak egy tál lencséért vette meg, hanem kenyeret is adott hozzá. József álmai Egyiptomban éhínséget előztek meg, és tették őt az ország második emberévé. Az egyiptomi kivonulást örökítette meg a kovásztalan kenyér ünnepe, amit Jézus Nagycsütörtökön igencsak újraértelmezett. A pusztai vándorlás során mennyei kenyeret, mannát kapott a választott nép, majd a honfoglalás előtt azt az ígéretet, hogy Izraelben nem kell szűkösen enni a kenyeret.
Jézus megkísértésekor már az ellenség szájából hangzik „mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”. De nem csak kenyérrel él az ember, azonban mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! A kenyércsoda után Jézust már királlyá akarták tenni mondván, aki az élelmezés problémáját megoldja, azt kétségtelenül megilleti a cím. „Én vagyok az élet kenyere” mondta, majd vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”
Amit ma jelent
Luther Márton Kiskátéja szerint a mindennapi kenyér mindazt jelenti, ami a test táplálására és szükségleteire tartozik. Ezek: étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, udvar, szántóföld, barom, pénz, vagyon, kegyes házastárs, istenfélő gyermekek, jámbor cselédek, istenfélő és hűséges felsőbbség, jó kormány, jó időjárás, békesség, egészség, jó rend, becsület, jó barátok, hűséges szomszédok és ezekhez hasonlók.
Talán hozzátehetjük, hogy megfelelő óvoda, iskola, megbízhatóan működő háztartási gépek, kiegyensúlyozott médiumok, megértő főnök, biztos munkahely, egészséges élelmiszerek, tiszta víz és levegő, szakszerű egészségügyi ellátás, építő kulturális élet, pezsgő, hívő gyülekezet.
Ehhez képest ma közel egy milliárd embernek kevesebb élelem jut, mint amennyire szüksége lenne annak ellenére, hogy a világ termelése meghaladja a szükségleteket. A szükséges élelmiszerhez pedig legtöbben a termőföld hiánya, vagy az alacsony jövedelem miatt nem jutnak hozzá, amit tovább nehezítenek az utóbbi években emelkedő élelmiszerárak.
A Föld népei pedig szenvednek
A helyzet sokat javult Kínában, de még így is minden 100 éhezőből 60 ázsiai. A fekete afrikaiak aránya viszont egyre növekszik. Minden második gyermekhalál az alultápláltságra vezethető vissza, ami évente így 5 millió gyermekáldozatot követel. A fejlődő országokban minden harmadik gyermek alultáplált, akik közül nem kevesen már az anyaméhben nem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz: mindez növeli a koraszülés kockázatát, így tanulási nehézségekhez, vaksághoz, értelmi fogyatékossághoz vagy akár csecsemőhalálhoz is vezethet.
Az éhezés első számú oka a szegénység, a szegénység első számú oka pedig a gazdasági rendszer elégtelen működése. A világ erőforrásai és jövedelme fölött katonai, politikai vagy gazdasági erővel rendelkezők gyakorolnak ellenőrzést, akik bár számban kisebbségben élnek, életszínvonaluk általában magas: a nagy többségnek a szegénység marad.
Aki szegény, éhezik, aki éhezik, az kevésbé munkaképes, így még szegényebb lesz. Mindezek mellett a szegényeket érik a klímaváltozás leghátrányosabb hatásai, úgy mint a szárazság és az áradások; belátható, hogy a létért való napi küzdelem során az új időjárási viszonyokhoz alkalmazkodó földművelési módszerek gyors elterjedése ugyancsak nehezen megvalósítható.
Gondoltuk volna, hogy ez lesz 2011-ben?
A fenti elméleti megközelítést jól érzékelteti a szomáliai krízis. Afrika Szarvában ezekben a napokban az 1950-es évek óta példátlan szárazság okoz éhínséget. Szomáliában, Etiópiában, Kenyában és Dzsibutiban 12,5 millió ember éhezik. Szomáliát lényegében az as-Sabáb milícia irányítja, amely a korábbi diktátor 1991-es bukását követően erősödött meg főleg délen, és kezdett valamelyes stabilitást biztosítani a drogban és kalózkodásban utazó hadurak rendszeres összecsapásai után.
A nélkülözés talán nem is véletlen: az ország déli részébe évek óta nem mehettek be a külföldi segélyszervezetek, a véres konfliktusokban felszámolt infrastruktúrát pedig nem építették újjá, így a déli országrész felkészületlensége az egyébként 60 éve nem látott szárazsággal szemben egyáltalán nem meglepő. A menekülttáborokba igyekvőket rablóbandák fosztogatják, a férfiakat megverik, a nőket megerőszakolják, számos gyerek pedig egyszerűen nem éli túl az utat.
Kiterjesztve
Talán igaza volt Luthernek, amikor kiterjesztette a mindennapi kenyér fogalmát... De már az is eredmény lenne, ha az 1996-os World Food Summit-on elfogadott cél felé haladnánk, miszerint 2015-re felére csökkentik az alultápláltságot. Ehhez képest nemhogy a célt nem értük el, azóta csak növekedett az éhezők száma.
Mindennapi kenyerüket add meg nekik ma!
-mi-
|
További cikkek
|
Szegénység
|
|
|
|
