- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Társadalom
2011-03-15 11:16:00 A szabadságharc vallástörténeti szemmelSzéchenyi tagadta a pápa tévedhetetlenségétA protestantizmust Bécs birodalomellenesnek tartotta, ám a reformkor hithű katolikusai – Széchenyi István, Deák Ferenc, Eötvös József – harcolták ki a vallási egyenjogúságot. Interjú Tőkéczki László történésszel.– Mi jellemezte a reformkori Magyarországot vallási tekintetben? – Az ellentétes vallási nézetek mennyire játszottak közre a forradalom kitörésében? – A márciusi ifjak és a kor nagy magyarjai szemléletében tükröződött-e valamilyen közös vallási meggyőződés? – Az biztos, hogy Jókai Mór és Wesselényi Miklós református volt, Petőfi evangélikus hagyományokat ápolt, Vasvári Pál pedig görög katolikus volt. Kossuth Lajos és Görgey Artúr egyaránt a protestantizmus hívei voltak. Ezzel szemben Széchenyi István mélyen vallásos katolikus államférfi volt, akárcsak Eötvös József és Deák Ferenc, akik szintén hithű katolikusok voltak. – Köztudott, hogy Széchenyi határozottan kiállt a vallásfelekezetek egyenlősége mellett és nézeteinek az országgyűlésben is hangot adott… – Sőt, Széchenyi azon liberális katolikusok közé tartozott, aki több egyetemes dogmát nem fogadott el - így például a pápai tévedhetetlenség tanát sem.
– Magyarország első felelős kormánya a Batthyány-kormány volt 1848-ban. A kabinet tagja volt Eötvös József is, mint vallás-és közoktatási miniszter. Túl a miniszteri tárcán jelen volt-e a vallásosság a politikában, és ha igen, miként? – A kormány tagjai és a főbb vezetők nagy része katolikus volt, míg a katonák jobbára protestánsok voltak. A forradalom és a szabadságharc mellett – természetesen leszámítva a vezetést - kevés katolikus állt ki, amellyel a bécsi udvarhoz való hűségüket és hovatartozásukat fejezték ki. Nyilvánvaló volt, hogy egy hithű, római hagyományokat ápoló katolikus nem fog radikálisan szembemenni a Habsburg katolicizmussal. A protestánsok azonban szorgalmazták a harcok folytatását. – 1849-ben Debrecen lett az ország ideiglenes fővárosa, a harcok alatt az országgyűlés is itt ülésezett. – Debrecen mindig a reformáció egyik fellegvára volt Magyarországon, de a vallási jelleg ebben az esetben nem játszott szerepet. Sokkal inkább stratégiai és katonai okokból tette át székhelyét a kormány Debrecenbe. – A szabadságharc leverése után változott-e számottevően a magyarok vallási meggyőződése a kiegyezésig? – Mind a katolicizmus, mind a protestantizmus népi vallás lett – tehát elfogadottá vált. Az értelmiség szekularizálódott, az állam és az egyház egymástól eltávolodott. Újfajta liberális vallásosság indult meg, ami részben tetten érhető abban, hogy kevesebben jártak rendszeresen templomba, és abban is, hogy a teológiai háttere a vallásbéli különbségeknek elhalványodott. Az új teológia egészen a századfordulóig állt fent, majd végleg megszüntette a liberális katolicizmust. – A forradalmiság és a keresztény konzervativizmus hogyan fért meg egymással? – A kor liberalizmusa és a kereszténység között nem volt áthidalhatatlan ellentét. Azt persze fontos leszögezni, hogy az gyökeresen más liberalizmus volt, mint annak a mai, átalakult formája. Egyébként pedig akkor nem a forradalmiság volt a lényeg. A XX. század hozta azt az új struktúrát, 1848 forradalmiságát hangsúlyozza, pedig az igazi szabadság túl a harcokon, az áprilisi törvényekben és az első magyar kormányban gyökerezik. Tehát voltaképpen egy parlamenti forradalom történt, ami természetesen kiterjedt az országra és fegyveres csatákba torkollt. De 1848/49 elvi alapja a törvényes és legitim módon véghezvitt parlamenti forradalomban áll, ezért is ünnepelték régen április 11-ét, nem pedig március 15-ét. Ahogy Deák István is taglalja egy könyvében, 1848/49 törvényes forradalom volt. Árendás Péter
|
Hírsor
A hét java
|
|