Egy korosztály, amely meg sem ismeri a közösségteremtő játékokat

Mi a probléma a playstation-generációval?

„Ki nevet a végén?”, „Ország-város”, „Gazdálkodj okosan!”. Csak néhány játék, amelyet az elmúlt század nyolcvanas-kilencvenes éveinek gyermekei még jól ismertek, szerettek. Manapság más a módi, a számítógép, a videojátékok konkurenciája mellett egyszerűen nincs esélye a hagyományos gyermeki szórakozásnak. S ha a jelen tinédzsere véletlenül feláll a gép elől, akkor lehuppan a televízió elé, s belekukkant egy valóságshow-ba, hogy megtudja, milyen is a „Való világ”. Pedig a fentebb említett játékok jóval többet jelentettek, mint egyszerű szórakozás: a közösségbe való beilleszkedés részét képezték. Ezáltal tanultak meg a fiatalok kapcsolatot teremteni, a versengés – szemben a számítógépes játékokkal – nem pusztán virtuális volt.

Ellensúlyozza a gátlásokat a virtuális szabadság

– A számítógépes játék egy instant örömforrás, egy olyan közeg, ahol az önbizalomhiányos fiatal komoly sikereket élhet meg, teljes biztonságban kipróbálhat rengeteg dolgot, hiszen ez csak játék. Ebben a térben azt csinálsz, amit akarsz, az lehetsz, aki akarsz, ami egy iskolai vagy otthoni környezethez képest óriási szabadság. Ha a családi problémák miatt az otthoni élet esetleg nem a nyugalom és béke szigete, akkor a virtuális világ ideális lehet, hiszen ott csak a játékos és a játék létezik, illetve csak azok az emberek, akikkel együtt játszik. Különösen igaz ez azokra, akik nehezen ismerkednek, túlzottan gátlásosak, hiszen így ritkán kapnak a valódi környezetüktől pozitív visszajelzéseket. Amikor valaki leül játszani a gép elé, akkor külső szemmel azt mondjuk, hogy belemerül, elmerül, rabja lesz valaminek. Az ő élménye viszont az, hogy éppen hogy kiszabadul egy merev környezetből – mondta a témáról egy interjúban Tóth Dániel pszichológus, a téma egyik hazai szakértője.

A chat nem helyettesíti az összejövetelt

A számítógép, vagy Playstation előtt töltött idő miatt azonban sok mindenről lemondanak a gyerekek. Nem szeretnek mozogni (minek a grundon focizni, ha konzollal a kézben másfél óra alatt meg lehet nyerni a világbajnokságot?), nem szeretnek olvasni (minek, ha a netről mindent meg lehet tudni pillanatok alatt?), s nem szeretnek igazi játékkal játszani. Nem járnak össze (minek, ha a chaten mindent meg lehet beszélni?), valójában csak virtuálisan ismerik egymást.

A felnőttek felelőssége a fantasztikus találmányok kezelése

Persze az egyértelmű, hogy haszna is van a modern kor vívmányainak, hiszen csodálatos és fontos találmányokról van szó. A felnőttek felelőssége azonban óriási. Egy fárasztó munkanap után egyszerűbb úgy lazítani, hogy a gyerek jól elvan a gép előtt, mégis határt kell szabni. Le kell ülni és beszélgetni kell a gyerekkel, ki kell mozdítani saját virtuális világából, rá kell venni, hogy mással is foglalkozzon! Ha ez elmarad, felnőttként kell megtanulnia valós körülmények között kapcsolatot teremteni, igazi riválisokkal versengeni. Azaz: normálisan élni!

Simon V. Attila

• Cimkék:
gyermeknevelés virtuális világ számítógép emberi kapcsolatok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére