Kézi erő, egészséges alapanyagok: bejön

Magyar pékek lenyomják a multikat

A Lipóti kezdetben 15-20 kis boltot ellátó pékség volt, ma pedig már Szlovákiában és Erdélyben is jelen van, a hálózat 750 embernek ad munkát, tavalyi árbevételük közel hárommilliárd forintra rúgott.

Együtt a székely testvérpékekkel 

A Kisalföldön, a Szigetköz szívében működő pékség 2004-ben válaszút elé került – tudtuk meg Tóth József Pétertől, aki 1992-ben alapította a cégét. Ekkorra ugyanis olyan nagy teret nyertek az országban a multinacionális élelmiszerláncok, hogy a kis boltok egyre inkább ellehetetlenültek. A cégvezető számára is úgy tűnt, hogy a multik beszállítójaként nem lehet hosszútávon fönnmaradni, ezért úgy döntött, fölveszi a kesztyűt és saját mintabolt-hálózatot létrehozásába kezd. Két év múlva huszonöt boltot mondhatott magáénak a cég Győr-Moson-Sopron megyében.

A 2007-es év volt a „nagy ugrás” éve, amikor átvették az akkor még állami tulajdonban lévő, gyenge gazdálkodási mérleget felmutató Tatabányai Sütőipari Vállalatot. A kapacitásbővítésnek köszönhetően sorra nyílnak a mintaboltok Tatabányán, Székesfehérváron, Esztergomban, Százhalombattán, Érden és Budapesten. A főváros elfoglalására 2009-ben, a válság legsötétebb évében került sor, az esztendő végére a cég már harminc budapesti boltot jegyezhetett, önálló üzletek nyílhattak a népszerűbb plázákban is.

A bővítés túllépett a határokon, a nemzetközi krízis befektetési hangulatára fittyet hányva tavaly a szlovákiai Nagymagyaron nyitottak kenyérgyárat, ezzel együtt Pozsonyban is megjelennek termékeikkel. A szimpla terjeszkedésen túl az üzleti együttműködés hatékony rendszere is kibontakozott: úgynevezett testvérpékségi kapcsolatot alakítottak ki az erdélyi Sepsiszentgyörgyön működő Diószegi Pékséggel.
 

Nincsen semmilyen gépük

– Fontosnak tartjuk, hogy egészséges élelmiszereket állítsunk elő, és úgy tűnik, hogy ez a befektetés nem keresletcsökkentő, hanem éppen ellenkező hatást kelt – mondja Tóth József Péter, aki szerint szintén érdekes, hogy úgy is versenyképesek tudnak maradni a nagyüzemi sütödék korában, ha minden terméküket kézzel készítik. A rétest például asztalkendővel hajtogatják, ahogy dédanyáink tették egykor. Nincs semmilyen gépük, amivel kakaós csigát, kiflit vagy túrós batyut lehet készíteni, így aztán nem is sikerül mindig teljesen egyformára. A 3 kilós kovászos parasztkenyérhez használnak ugyan dagasztógépet, ezt követően azonban a formázást, a vetést kézzel végzik, a kenyeret pedig a hagyományos ajtós, péklapátos kemencében sütik. Így persze náluk nem másfél óra alatt készül a kenyér, mint általában, hiszen például a kovász csak 8-10 óra alatt érik meg.

– Az el nem kelt árut nagycsaládosoknak, illetve a gyermekkórházaknak ajánljuk – mondja Tóth József Péter. A nagycsaládosok szövetségének területi felelőse jellemzően kora esténként jön a péksüteményekért, és elszállítja a maradékot. Vannak olyan boltosaik is, akik maguk viszik el az árut a rászorulóknak, vagy gyermekkórházaknak munka után, hazafelé menet.

 

Valló László 

• Cimkék:
pékség sütöde multinacionális multi Lipóti Pékség nagycsaládosok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére