Társadalom
2011-04-23 18:54:00
Elvitték az SS-Tamást!Ilyen volt a Nagypéntek Gyöngyöspatán
A Véderő nevű félkatonai szervezet katonai kiképzőtábort hirdetett Húsvét hétvégéjére a Heves megyei Gyöngyöspatára, ahol két hónapja rettegnek a romák. Együtt érkeztünk a civilekkel és a rendőrökkel a fővárosból.
Gyöngyöspata, péntek reggel. Roma férfiak dolgoznak a patakparton, a gyerekeket már elvitték buszokkal a Vöröskereszt jóvoltából, nők csak Farkas János portáján láthatóak, éppen szendvicseket készítenek. Faluszélen vagyunk, ahogy távolodunk a falu központjától, a templomdombtól, és ahogy lejt az út, úgy szegényesebbek egyre a házak. Néhány nagyobbat is látni, többet félkész állapotban, soknak ázik fel a fala.
Hol van a Darth Véderő?
A patak túloldalán a Kecskekő, elhagyott pincékkel. Alig kétszáz méterre a romák házaitól. Festőinek is nevezhetnénk a kilátást, ha az egyik pince előtt nem téblábolnának néhányan piros barettsapkában, terepszínű katonai gyakorlóruhában a Gömbös-féle MOVE után elnevezett Véderő tagjai közül. Délutánra tábort hirdettek, lövészettel, harcászati oktatással. Senki nem tudja még hányan lesznek. A félelem tapintható.
Fiatalok érkeznek Budapestről, autókkal jönnek, hogy csatlakozzanak a civilek és helyi roma vezetők által közösen szervezett, a Föld napjára szervezett falutakarításra. Azt mondják, támogatni jöttek a romákat. Ásót, gereblyét fognak, beállnak, takarítani, szemetet szedni. Többen ételt is hoztak, a legtöbbet mégis a lelki támogatás ér. „Hol van a Darth Véderő? – Ott, fent” mutatnak a helyiek a szomszéd telek tetején álló pincére.” Rémisztő a közelség. Farkas János az ablakából figyelheti a gyakorlatozókat, a rossz érzés átragad az emberre, mindenki arra gondol, szeretné-e, ha a szomszédjába azért költöznének, hogy félelmet keltsenek benne.
Elvitték az SS-Tamást!
Délután egy óra, a temetőnél állunk, ide hirdette meg a gyülekezőt a Véderő. Van, aki nem mer kiszállni a kocsiból. Ketten maradunk. Mellettem a roma polgárőrség egy tagja. Maga nem roma, csak a felesége és a gyerekei. Kamerát vesz elő, azt mondja: meg akarom mutatni, hogy mi történik itt minálunk Gyöngyöspatán. Egy tucatnyian érkezetek, ki Rambónak öltözve, ki a Szebb Jövőért Polgárőrség, ki a Magyar Nemzeti Gárda egyenruhájában. A rendőrök átvizsgálják az autókat, a csomagokat. Velük tartunk, azon az úton, amit azért építettek, hogy a Véderő ne a romasoron közelítse meg a telket, amit helyi támogatóiktól kaptak.
Amint megérkezünk a kiképzőbázisra, elindul harminc rendőr a lezárt úton, nyomukban a sajtó képviselői. Eszes Tamást előállítják, mint később megtudtuk garázdaságért. Tapossuk egymást, egy fényképért, vagy hogy halljuk az intézkedés indoklását. Eszes Tamás a rabomobilnál pózba vágja magát, kis terpesz, egyenes derék, hát mögött keresztbe tett kéz, rezzenéstelen arc, a romák bámészkodnak. Egyenként hozzák a többieket. Többen fellélegeznek: „elvitték az SS-Tamást!” – mert a helyiek csak így hívják a Véderő századosát – mások azt mondják: ne örüljünk még, mert meglesz ennek a böjtje.
„Nagy ember” jön, a romák megtapsolják
Terjed a hír, nagy ember jön a faluba: Pintér Sándor sajtótájékoztatót fog tartani. Farkas János ünneplőt vesz, maga is megy a helyi romák képviseletében, azt mondja: megköszöni a miniszter úrnak, amit értük tett és megkérdi, hogy megvédi-e őket a jövőben is. A Polgármesteri Hivatalban nagy a csődület, a miniszter leszögezi: ebben a faluban rend van, a közbiztonság helyreállt. Megígéri a romáknak, hogy ez így is marad.
A romák munkát, földet kérnek, hogy dolgozni akarnak. A miniszter elmosolyodik: „vigyázzon, mert szaván fogom!” Soós János hegybíró is felszólal, azt kérdi, volt-e katona a miniszter úr? Hogyne, kétszer is – érkezik a válasz. Akkor miért kelt félelmet a zöld ruha? Miért nem kérdezi meg a másik oldalt is, mert itt a faluban csak a cigányok félnek a polgárőröktől, a többiek örülnek a jelenlétüknek – kérdi Soós, aki a hegyoldalban lévő – állítása szerint a cigányok miatt kivágott – volt szőlőjét biztosította a Véderőnek. Nem a ruha a fontos, hanem, hogy miért veszik fel – válaszol a miniszter. Pintér Sándor ezután ellátogat a cigánysorra, a romák megtapsolják.
A Vöröskereszt a magyarok által is lakott Bajcsy-Zsilinszky úton akart házakat venni azoknak a romáknak, akiknek életveszélyessé vált a faluszéli otthonuk, de ez egy ott lakó jobbikos családnak nem tetszett. Felkeressük az említett házat, amibe az orrunk előtt vonulnak be a Véderő szabadlábon lévő tagjai. Előtte helyiek magyarázzák egy külföldi újságírónak, hogy a cigányok az utcán végzik a dolgukat, nem dolgoznak, munka helyett segélyen és szülésből élnek. Ahogy mondják: a Vöröskereszt bujtotta fel őket. A külföldi kolléga értetlenkedik. „Költözzenek melléjük, majd megtudják milyen az” – szól a végső érv. Ma a romáknál alszunk.
T.L.
|
