Püspökök és lelkészek méltatják a Felvidék református unióját

Ifj. Hegedűs Lóránt: a magyarokat beolvasztják

Két szlovák ügyviteli nyelvű egyházmegye is diplomáciai botrányt helyezett kilátásba, miután múlt szombaton a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) Zsinata eldöntötte, hogy csatlakozik a regionális, határokon átívelő, azonos kálvinista hiten és hitvallásokon, történelmi múlton és liturgiai nyelven alapuló egyházi közösséghez, a Magyar Református Egyházhoz. A szlovák anyanyelvű reformátusok vezetője, Marián Hamari püspök-helyettes úgy véli, oda az önállóságuk: a Magyar Református Egyház provinciája lett a szlovák, amely aláveti magát a magyar egyházi alkotmánynak.

A politika felől fúj a szél?

Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a mindennapi.hu-nak kifejtette: a két szlovák ügyviteli nyelvű, a Nagymihályi és Ondava-Hernádi egyházmegye küldötteinek aggályai inkább a politikában gyökereznek. – Az alapalkotmány a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja a nyelvi és a szervezeti hagyományokat, tehát az az értelmezés, hogy a szlovák reformátusok közösségében esetleg megszűnne az anyanyelv használata, téves – hangsúlyozta a püspök emlékeztetve arra is, hogy a két említett egyházmegye szlovák nyelvű ügyvitele már a reformáció óta létezik. – Akkor sem voltak elnyomva, és akkor sem szűnt meg a szlovákok anyanyelvű istentiszteleti gyakorlata, amikor még egyben volt az egész Magyar Református Egyház. Az ő egyházuk egyébként a zsinaton két nyelven tanácskozik, minden jegyzőkönyvet és határozatot két nyelven fogalmaznak meg. A felvidéki magyar lelkipásztorok kitűnően tudnak szlovákul, szlovák szolgálatokat is el tudnak látni. Senkinek eszébe nem jutott, hogy ez a szlovákok ellen irányuljon. De hát így vagyunk mostanában, ha kimondjuk azt a szót, hogy „magyar”, akkor azt rögtön támadásnak veszik, ha valaki az utcán magyarul beszél, az pedig sértés. Csak elmúlik már ez egyszer!”– fogalmazott Szabó István.

Oda-vissza

A püspök az egyesítésről úgy vélekedik, hogy szerinte van, amikor az evidenciák kimondásának is nagy a haszna, ez tehát egy ténynek az újbóli kimondása. Szabó István szerint mindig is összetartoztunk, annak ellenére, hogy nem volt ennek olyan alapdokumentuma, amelyet minden részegyház a kézjegyével ellátott volna. A várható következményekről a püspök azt mondta:

– Összejárhatunk, együtt tanácskozhatunk, jobban figyelhetjük és támogathatjuk egymást, olyan oda-vissza közlekedés indulhat meg, amely légneműsíti a határokat, és erősíti annak eddig is létező tudatát, hogy egybe tartozunk.

Idősebb Hegedűs: „evidens, mint a halál”

Az egyesülést rendkívül szükségesnek tartja id. Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke is. – Sőt, ha szabad így mondani, magától értetődő és természetes, tehát nem fakultatív, nem obligát, nem tetszőleges, és nem kötelező, de evidens, mint a kétszerkettő, mint az azonosság elve, és mint a halál az, hogy mi, magyar reformátusok valamennyien egyek vagyunk. Egyesülni nem azért kell, mert azt valaki előírja, hanem mert a valóban isteni gondviselés és emberi, történelmi folyamat szerint, mi valóban egyek vagyunk – hangoztatta id. Hegedűs.

Ezzel együtt azonban utalt arra, hogy az eljárással kapcsolatban vannak fenntartásai, de nem tartja magát illetékesnek megnyilvánulni az ügyben, mert – mint fogalmazott –, szinte egy évtized óta feketelistára tették, nem viselhet semmilyen más tisztséget azon túl, hogy fia mellett segédlelkész a budapesti Szabadság téren, illetve püspök-elnöke a Ravasz László Egyesületnek, s nincs rálátása a folyamatokra.

Magánvélemény

Id. Hegedűs Lóránt magánemberként annyit kifogásolt, hogy a Magyar Református Egyház Generális Konventje, amely kimondja majd az egyesülést, tudomása szerint „jogilag nincs bejegyezve, és annak vezetősége is azt mondja, hogy ez nem jogi szervezet, hanem esemény, amelyet jogilag is kihasználnak”.

A szlovák ügyvitelű egyházmegyék idegenkedéséről szólva, a volt püspök megjegyezte: „Szlovák részről az a kívánatos, hogy ez az egyesülés az ő nemzetiségi jellegüket ne bántsa, ne befolyásolja, és efölött – mintegy örökkévaló predestinációs boltozatként – megálljon az ő különálló egységük. Ahogy Ravasz László püspök úr egykor fogalmazott: megálljon az egység a különbségben”.

Mindennapi megfélemlítés

Az egyházi egyesülésről megkérdeztük ifj. Hegedűs Lóránt lelkészt is, aki kifejtette: „Nyilván örvendetes az, hogy a felvidéki magyar reformátusok is csatlakoznak ehhez a szervezeti egységhez. A szlovák híveket pedig csak megnyugtatni tudjuk, hogy Pozsony a továbbiakban is mindent el fog követni ahhoz, hogy a magyarságot asszimilája. Magunkat viszont egyáltalán nem nyugtathatjuk meg, mert ez az egyesülés ugyan megvalósul, de sajnos érdemi gátját ez sem fogja jelenteni – bár jelenthetné – annak a felmorzsolódásnak, asszimilációnak, ami nemsokára a szlovákiai népszámlálási adatokból – minden kampány ellenére – sajnos ki fog ütközni.”

Ifj. Hegedűs szerint nem véletlenül kampányoltak a felvidéki magyar szervezetek azért, hogy mindenki vallja magát magyarnak. „Kíváncsi vagyok, hogy ennek a kampánynak egyáltalán milyen hatása lesz. Mert a megfélemlítés az nem pusztán kampányszerű, hanem a mindennapok része a felvidéki magyarok körében – érvelt a lelkész.
 

Kapcsolódó:

Reformátusok: ünnep a politikai botrány árnyékában
Szlovák-magyar református vita: politikai botrány a küszöbön
Magyarellenes botrányt gerjeszt a szlovákiai Pravda?
 

Hargitai Mátyás 

• Cimkék:
Hegedűs Lóránt református egyházegyesítés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére