Vans napszemüvegek

Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat

A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.

Mai morzsa

Amikor elegem lett belőle, megölelt

Videók

Cigányok között az egykori neonáci (riport)

Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről

Alex szívében templom van (videó)

Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)

A papi hivatás piszok nehéz (videó)

Hajléktalan megasztár

Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó

Hajléktalan megasztár

Társadalom

2011-02-01 09:00:00

Országos szintre emelnék a csúfos véget ért IBM-et

Horváth Ágnes kísérlete feltámad

Újraélesztik az egykor csúfos véget ért, milliárdok eltűnéséről elhíresült, Horváth Ágnes nevével egybefonódott „Irányított Betegellátási Rendszert” – pontosabban országos szinten alkalmaznák a kísérlet „javított” változatát.

Minden jel arra mutat, hogy az egészségügyi kormányzat országos szintre terjesztené ki a néhány éve Veresegyházon tesztelt, majd csúfos véget ért, úgynevezett Irányított Betegellátási Modellt (IBM). A korábbi egészségügyi miniszter, az SZDSZ-es Horváth Ágnes nevéhez köthető kísérletet azóta is számtalan szakember bírálta, sőt, átfogó vizsgálatot is indítottak az úgynevezett „betegút-szervezők” között elveszett milliárdok felkutatására.

Az Irányított Betegellátási Modell (IBM) alappillére az egészségmenedzser, alfája és omegája a betegutak lerövidítése. Az IBM egyik elvitathatatlan érdeme, hogy a kísérletben részt vett személyek nem bolyongtak céltalanul az egészségügyi ellátórendszerben, hanem – a menedzserük jóvoltából – lényegében azonnal oda kerültek, ahol a problémájukat a leghatékonyabban tudták orvosolni.
A modell költséghatékonyságának az oka az általánosan jellemző párhuzamosságok megszüntetése, azaz a beteg indokolatlanul nem megy el például mellkasröntgenre, csak akkor, ha azt a szakorvos megalapozottnak véli. Ezzel nemcsak az egészségügyi ellátórendszer, hanem a beteg számára is kedvező, ugyanis a feleslegesen közbeiktatott állomások gyakorta felesleges (és olykor káros) gyógyszereléshez, illetve indokolatlan és (például sugárterheléssel járó) kockázatos vizsgálatokhoz vezethetnek. A betegutak racionalizálása tehát nemcsak az ágazati költségvetést, hanem a betegeket is tehermentesítheti.

Veresegyházi tapasztalatok

Noha a veresegyházi modell újraélesztését az illetékesek határozottan cáfolják, az Egészségügyi Államtitkárság illetékesei a mindennapi.hu-nak elmondták: a betegút-szervezés fontos funkció az egészségügyi rendszerek hatékony működésében. Többféle szervezeti keretben, többféle formában alkalmazható. Állítják: abból, hogy az IBM is egyfajta betegút-szervezési modell volt, még nem következik az, hogy minden, a betegút-szervezésre épülő átalakítási törekvés az eredeti egy variációja.

Az államtitkárságon úgy vélekednek, az IBM-et – egyébként számos előremutató és hasznosítható eleme mellett – egy nagyon súlyos koncepcionális hibája miatt semmiképpen sem szabadna visszaállítani abban a formában, ahogy működött. A konstrukció ugyanis lehetővé tette, hogy egyes ellátásszervezők érdemi betegút-szervező tevékenység nélkül is „megtakarítsanak”, tehát olyan pénzt tegyenek zsebre, amiért nem dolgoztak meg.

Szócska Miklós, egészségügyért felelős államtitkár korábbi munkahelye, az Egészségügyi Menedzserképző szakértői részt vettek az IBM tudományos elemzésében, értékelésében, és állítják: a modell hibáit nem ismétlik meg. Ugyanakkor azt mondják: értelmetlen lenne ezeket a tapasztalatokat mellőzni egy rendszerjavító egészségpolitikai program kidolgozásában. Az IBM újraindítását egyéni képviselői indítványok tették lehetővé: az egyik beterjesztő Kökény Mihály (MSZP), a másik pedig Frajna Imre (Fidesz) volt.

A pénz körül most is baj lehet

Az IBM annak idején felemás eredményt hozott: a felesleges beteg-utakat, az indokolatlan állomásokat sikerült ugyan kiiktatni, ám a gazdálkodást nem szabályozták kellőképpen… A rendszer a betegút-szervezőkre épült, lényegében ők hangolták össze a különböző ellátási szinteket és ők közvetítettek a betegek és az intézmények között. Tevékenységüket kedvezően honorálták, amolyan „fejpénzt” kaptak. Jóllehet, számonkérés nem volt, az kiderült, hogy a pénzek elfolyásáért ők feleltek, azaz sokszor fiktív menedzselési munkák után is elkönyvelték maguknak a honoráriumot.

Ezzel összefüggésben az egészségügyi kormányzat úgy látja, a rendszert finanszírozási ösztönzőkkel és szabályozási, ellenőrzési elemekkel célszerű működtetni. Érdekeltté akarják tenni az egészségügyben dolgozókat abban, hogy hatékonyabb legyen a rendszer, és az így felszabadítható hatékonysági tartalékokat a jól dolgozók jövedelmének növelésére fordítják – tájékoztattak az államtitkárságon. Ha ez sikerül, akkor még inkább növekszik az érdekeltség a hatékonyabb munkavégzésre, amely pedig további jövedelemnövelést tesz lehetővé.

Speciális, a helyi igényekhez igazodó betegút-szervezési technikát akarnak alkalmazni a későbbiekben. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy a betegút-szervezési modellek kialakításába a helyi egészségügyi szolgáltatókat bevonják. Erre a partnerségre építve lesz igazán működőképes a rendszer – állítják az államtitkárságon. Meggyőződésük, hogy ezzel a hozzáállással meg lehet hozni azokat a nehéz döntéseket is, amelyek az ellátórendszer szerkezet-átalakításával járnak.

Az elképzelések szerint az egészségügyi ellátást 1-1,5 millió lakosonként szerveznék meg. Kialakítanának kilenc nagytérségi központot, pontosan meghatároznák a háziorvosok, a járóbeteg-ellátó központok, a városi és megyei kórházak és a központok szerepét. Az átalakításhoz létrehozzák az adott nagytérséghez tartozó szakemberekből, önkormányzati képviselőkből a Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokat. Az ő feladtuk lesz a kapacitások áttekintése, összevonása, a betegirányítás megszervezése és az ellenőrzés. Felügyeletükre létrehozzák az Állami Egészségszervezési Központot.

Szigeti Ildikó