Társadalom
2011-10-07 07:30:00
Összehangolt jövőképet kellene alkotniHa nem a görög, akkor milyen út?
Orbán gyakran hivatkozik arra, hogy Magyarországnak nem szabad visszatérnie a görög útra. A kormányfő ezzel leginkább az államadósság csökkentésére irányuló lépéseket magyarázza, amelyek mellett rendületlenül kitart.
A „görög út” jelen pillanatban egy elrettentő frázis, mert a görög államcsőd még nem következett be. Azt biztosan tudjuk, hogy Görögország a kibocsátott állampapírok után csillagászati kamatot fizetne – mégsem vesz senki. A görög állam hitelbesorolása a lehető legrosszabb. A híradások sosem látott megszorításokról szólnak, amelyek elsősorban az állami szektorban dolgozókat érintik. A sosem látott megszorítások hírére a görögök pedig kétségbeesett tiltakozással válaszolnak.
Elkerülhetetlen
A legtöbb elemző úgy értékeli a híreket, hogy Görögország csődje elkerülhetetlen. Többek között egy, a BBC által megszellőztetett, az IMF-nél készült munkaanyag tárgyalja egy „rendezett csőd” levezénylését, azaz, hogy a legnagyobb hitelezők milyen feltételek mentén állapodnak meg a görög államadósság egy részének elengedéséről, és cserébe milyen strukturális reformokat kérnek. Ugyancsak erre engednek következtetni Angela Merkel finom utalásai is („Görögország pontosan tudatában van annak, hogy a hitelek folyósítása a kötelezettségek teljesítésének ütemétől függ”), de a Spiegel is beszámolt Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszer stábjában történő készülődésekről, amelyek valós lehetőségként kezelik a görög fizetésképtelenség bekövetkeztét.
Görögország jelenleg a világ 32. legnagyobb gazdasága, egy főre 27 ezer dollárnyi GDP jut, amivel ebben a rangsorban a 30. Összehasonlításképp: Magyarország gazdasága mintegy 60 százalékát teszi ki a görögének, az egy főre jutó GDP-nk pedig körülbelül kétharmada a fenti számnak. Görögország lakossága 10,8 millió fő, a foglalkoztatottak létszáma meghaladja az 5 milliót, ami 46,4 százalék, míg ez az arány Magyarországon 42,3 százalékra tehető.
Míg hazánkban 320 lakosra jut egy orvos, ott 160-ra, a születéskor várható 75 éves élettartamunknál ők 5 évvel tovább élnek. Magyarországon 100.000 szülésenként 13 anya hal meg, a görögöknél csak kettő. A görög hadikiadások abszolút mértéke körülbelül négyszerese hazánkénak, amelyet a törökökkel szembeni néhány rendezetlen területi vita miatt szinte biztosan nem faraghatnak le. Görögország hozzánk hasonlóan tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak, az OECD-nek, a WTO-nak, de hazánktól eltérően az eurozónának is.
Lovak közé a gyeplőt
Egy csőd azonban nem máról holnapra köszönt egy országra, hanem a problémák hosszú éveken átnyúló makacs elhanyagolása következtében. Magyarország és Görögország az elmúlt évtized első 6-7 évét hasonló, egy számjegyű költségvetési hiánnyal vészelte át. A kormányzati ciklus közepére – 2004-ben és 2008-ban hasonlóan – jött a kiigazítás, majd 2008 végén lesújtott a válság, és 2009-től Magyarországon az IMF-hitel eredményeként már nem lehetett kiengedni a nadrágszíjat. Ez az akkori kormány újraválasztási esélyeit persze lenullázta, de az ország gazdaságának mérete és az eurozóna védelmének hiánya miatt ez volt az egyetlen járható út.
Mindeközben Athénban, mintha a lovak közé dobták volna a gyeplőt: a kormány képtelennek bizonyult megállítani a költekezést, amit tovább rontottak a válság miatt visszaeső bevételek, és az eurozóna által előírt, addig is rendszeresen megszegett és valódi büntetés nélkül hagyott 3%-os maximum helyett, hirtelen annak ötszörösére rúgott a deficit. A GDP-arányos adósságállomány az egyébként is magas 125 százalékos szintről 140 százalék fölé emelkedett, aminek eredményeképp a görög állam a nemzeti össztermék 7,6 százalékát (minden 13. eurót) kizárólag a kamatok törlesztésére fordítja. Ez jelenleg Magyarországon kb. 4,7 százalék (minden 21. forint). Nagy különbség a két ország között az, hogy Görögország esetében a kamatkiadásokon túl is deficites az államháztartás, Magyarországon viszont nem.
Lényeg: a jövőkép
Finnország ettől eltérő utat választott. Az állami kiadásokat hosszú éveken át meghaladták a bevételek, az eurozóna kritériumait komolyan vették és az adósságot – amely százalékosan 1999-ben még megegyezett a magyarral – Finnország mára szépen lefaragta a 40 százalékos szint alá. Ha szimpatikus a finn modell, akkor érdemes lenne a görög helyett ezt az utat járnunk. De ha a hogyanra keressük a választ, akkor az túlmutatva a rideg számokon a legnagyobb deficitet a jövőkép felőli politikai és társadalmi konszenzusban mutatja ki.
KFB
|
