Törvényjavaslat a kiskorú szexrabszolgák védelmére

Gyermekprostitúció nincs, de mégis van – miért?

– Egy korábbi előadásában úgy fogalmazott: "… a prostitúció társadalmi jelenség, következmény...". Minek a következménye?

– A társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok lecsapódása. Egyrészt a prostituáltak kiszolgáltatott helyzetének, a tanulatlanságnak, a hiszékenységnek, a kapcsolati függőségnek, az önértékelés hiányának, a torz közgondolkodásnak a következménye. Másrészt a szexipar fogyasztásgerjesztő hatása és a használók gátlástalan perverziója az oka.

– Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2004-ben leminősítette hazánkat az emberkereskedelem elleni védekezés hatékonysága szempontjából. Mivel magyarázható ez a kritika és azóta milyen intézkedéseket tettek a helyzet javítása érdekében?

– Az előző kormányok sajnos semmit sem tettek a prostitúció visszaszorítása érdekében. Sőt, sokmilliós forrásokat biztosítottak például olyan női civil szervezetnek, mely nem a prostitúció megszűnéséért vagy csökkentéséért tevékenykedik. 2008. áprilisában a kormány nemzeti stratégiát fogadott el, amelynek keretében létrehozták az emberkereskedelem ellen irányuló erőfeszítéseket összefogó, és az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési terv kidolgozásáért felelős nemzeti koordinátor funkcióját, a koordinátor azonban 2009. februárjáig nem tartott értekezletet, és az akkori kormány is meglehetősen keveset tett a stratégia végrehajtásáért. Magyarország nem felel meg teljes mértékben az emberkereskedelem felszámolásával kapcsolatos minimum-követelményeknek. A kormányváltás óta sajnos érdemben még nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de már kaptam jelzést, hogy hamarosan napirendre kerül a téma.

– Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának tagjaként törvényjavaslatot terjesztett be, amelyben kezdeményezi, hogy kiskorú prostituáltakat ne sújthassanak börtönnel. Pintér Sándor belügyminiszter a felvetésre úgy reagált, hogy szerinte Magyarországon nincs gyermekprostitúció, az a kevés kiskorú, aki mégis "az utcán van", az önként választja ezt. Mit szól a szaktárca vezetőjének ellenérvéhez?

– Tavaly decemberben, az e témakörben szervezett konferenciánk után kaptam meg a felvetésemre a Belügyminiszter úr válaszát, melyet elfogadhatatlannak tartok. Mindemellett nem szeretném minősíteni, a válasz önmagáért beszél. Nem gondolom, hogy a válaszba bele kell nyugodni. Át kell gondolni a gyermekek védelmét és szigorítani kell a törvényeket, ez európai uniós elvárás is és a magyar elnökség kiemelten kezeli.

– Tud adatokat azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon hány kiskorú lehet érintett a kényszerprostitúcióban?

– Azt gondolom, hogy kiskorú esetén mindenki kényszerprostituált! Tudtommal erre vonatkozó adatgyűjtés nem készült, csak becslésekre lehetne hagyatkozni. A 2009-es ország-jelentésben az áll, hogy a magyarországi árvaházakban nevelkedett roma nők és leánygyermekek különösen veszélyeztetett csoportjait alkotják az országon belüli szexuális célú emberkereskedelemnek.

– Vajon visszaszorítható lenne a prostitúció, ha átvennénk a skandináv mintát, azaz, hogy a klienseket is büntetnék a tiltott szolgáltatás igénybe vétele miatt?

– Fontosnak tartom a skandináv módszer tanulmányozását és a magyar viszonyok közé illeszthetőségének lehetőségét. Úgy gondolom, hogy mindenképpen eredményt hozna, ha a közgondolkodás megváltozna a prostitúcióval, a prostituálttal, a klienssel kapcsolatban. Ehhez szükség lenne a pornóipar visszaszorítására és példás büntetések kiszabására. Remélem, az új médiatörvény segít abban, hogy a prostitúciót ne lehessen kenyérkereseti lehetőségnek, konyhapénz-, avagy ösztöndíj-kiegészítő tevékenységnek, munkának beállítani. Fontos, hogy a közmegvetés azok felé irányuljon, akik azt gondolják, hogy a pénzükért egy kiszolgáltatott emberrel bármit megtehetnek.

– A gender "mozgalom" egyik leghangosabb ellenzőjeként a nemiséget karakterisztikusan megjelenítő, legősibb mesterség ellen küzd...

– Nem értek egyet a gender ideológiával és nem támogatom. A nők egyenértékűségét és egyenlő emberi jogait igen. A „legősibb mesterség” kifejezés sem állja meg a helyét, bár előszeretettel emlegetik, érvként használva a prostitúció elleni küzdelem feladásához. Azt azonban még nem hallottam, hogy azért érveltek volna, hogy hagyjuk szabadon futkosni a zsebmetszőket, testvérgyilkosokat, gyújtogatókat, pedig ezek az emberiséggel egyidősek.

– A prostitúciót nem lehet kiűzni az utcáról, pusztán törvényi eszközökkel nincs mód a megszüntetésére. Mit gondol, hogyan lehetne törvényes keretek közé szorítani ezt a tevékenységet?

– Nem gondolom, hogy törvényes kereteket kellene biztosítani, hanem tenni kell az emberi méltóságért, önbecsülésért, a sérült emberek gyógyításáért, a megelőzésért.

– Milyen tendencia figyelhető meg, a gazdasági válság súlyosbította a helyzetet vagy nincs összefüggés a kettő között?

– Úgy gondolom, hogy sajnos a klienseket nem akadályozza a válság a szokásaik fenntartásában. Társadalmi igazságtalanság, hogy sokaknak csak a prostitúció jelentheti a megélhetés egyetlen módját.

– Tapasztalatai szerint vajon a hit és a prostitúció megfér egymás mellett?

– Nagyon mély hitet és emberszeretetet tapasztalok azoknál a munkatársaknál, akik kijárnak az út szélén esőben, fagyban kint állókhoz és megpróbálják érzékeltetni megalázott embertársaikkal, hogy őket is szereti, aki mindannyiunkért meghalt a kereszten. 

Szigeti Ildikó
 

• Cimkék:
gyermekprostitúció ékes ilona pintér sándor emberkereskedelem

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére