Speedet csempésztek a holmijába

Drograzzia: visszafelé sült el a rendőrbosszú

– Mi történt azon az éjszakán?

– A Trafó nevű szórakozóhelyen söröztünk, amikor megérkeztek a kezeslábasba öltözött emberek és mindenkit felszólítottak, hogy készítse elő az iratait, amit meg is tettünk. Az egyik odajött és megkérdezte, hogy „Mit vigyorogsz?”, majd átkutatta a dolgaimat, fejjel lefelé kiforgatta a füzeteimet, szétvetett lábbal falhoz állított és átvizsgálta a ruházatomat. Amikor nem találtak nálam semmit, ott hagytak.

– Miért vitték be a kapitányságra?

– Miután végeztek, körülnéztem, mi van a többiekkel. Egyik barátom magyarázott a rendőröknek és odamentem megnézni, mi történik. A barátom éppen a mellett érvelt, hogy a rendőrnek is kötelessége igazolnia magát, mert tudnunk kell a nevét, rangját, és így tovább, ha panaszt akarunk tenni az eljárással kapcsolatban. Az egész helyzetet poénosra vettem, de nem használtam trágár szavakat, nem voltam indulatos vagy fenyegető. Egyszerűen viccelődtem a kialakult kellemetlen helyzeten. Azt, hogy a barátom az intézkedő rendőr nevét és rangját firtatta én úgy kommentáltam, hogy jogunk van tudni, hogy ő közrendőr, őrmester, tábornok, vagy talán maga a Pintér Sándor? Odajöttek és újból felszólítottak, hogy igazoljam magam és minden átmenet nélkül falhoz vágtak, amikor a karomat hátracsavarták közölték, hogy „Na, akkor bevisszük!” Azt se tudtam, miért. Nem ellenkeztem, csak jeleztem, hogy a kipakoltatott holmim még mindig ott hever a földön. Ez nem érdekelte őket, feltaszigáltak a lépcsőn ahol közölték, hogy ellenálltam – nyilván az arra tett utalásaimra gondolva, hogy a személyes tárgyaimra még szükségem lehet – majd hátrabilincselték a kezemet. Az egyikük közben lenyomott földre félig térdelő helyzetbe és kaptam néhány jelzésértékű ütést is tőlük, hogy ne ellenkezzek. Ekkor odalépett hozzánk egy civil ruhás, és rájuk szólt, hogy „Ne ennyi ember előtt csináljátok fiúk!”

– Ezután is érte bántalmazás?

~ Nekinyomták a fejemet az üvegnek, jól hátracsavarták a kezemet, és úgy rakták fel a bilincset, hogy alaposan bevágjon. Nem tudtam eligazgatni a kezeimet úgy, hogy kényelmes legyen. Ezután belöktek a rendőrautó hátsó ülésére. Ott megkérdezték, hogy „Ez meg mit tett?” mire – még mindig viccelődve azon, hogy túlzónak érzem az intézkedést – azt válaszoltam, hogy megöltem száz rendőrt. Erre pofozni kezdtek, hiába méltatlankodtam, hogy meg vagyok kötözve, nincsen erre semmi szükség. A beszállítás közben verbálisan megaláztak, meg olyanokat kérdeztek, hogy „Ezt tanítják az egyetemen?” Később egy rendőrnő visszatette rám a szemüvegemet. Ezek után már valóban nem voltam olyan vicces kedvemben, mint előtte. Bevittek a kapitányságra ahol már az eseményeket sem kommentáltam, szó nélkül engedelmeskedtem. Beraktak egy zárkába, utánam pedig egy nagyon részeg embert, aki odavizelt a sarokba. Másnap délig voltam bent, a szomszéd zárkában lévőkkel kommunikáltam úgy, hogy én rágót pukkantgattam ők meg a térdükön tapsolva válaszoltak, aztán beszélgetni kezdtünk. Mindkettejüket a trafóból vitték be és mindkettejüknél találtak speedet (amfetamint). Én voltam sorban a harmadik akit kihallgattak. Amikor az egyikük visszajött, látszott, hogy valamit titkol. Később derült ki, hogy egy zacskóval kevesebb drogot írtak a jelentésbe, mint amennyit találtak nála, ő meg örült neki, gondolván, hogy ebből baj nem lehet.

– Mikor derült ki, hogy kábítószer birtoklásával gyanúsítják?

– Miután engem is felvittek, megkérdezték, hogy mit keresek itt? Erre én azt válaszoltam, hogy tiszteletlen voltam a rendőrökkel. Ezután mutatták fel nekem a zacskót kevés fehér porral, megkérdezve, hogy mit tudok erről. Fel sem fogtam a súlyát, hogy mi történik éppen. Egyszerűen azt válaszoltam – a valóságnak megfelelően – hogy semmit. Erre az volt a válasz, hogy „Szóval nem akar vallomást tenni.” Én mondtam, hogy szerintem én tettem vallomást, végül nem ellenkeztem és aláírtam a papírt. Utána elvittek hármunkat vizeletvizsgálatra a Teve utcába, később kiderült a vizeletemben sem találtak semmi drogfogyasztásra utaló nyomot. Amikor onnan elengedtek minket, a metróig elmeséltem, hogy belengettek nekem egy zacskót porral, amire az egyik srác furcsán viselkedett, de még mindig nem tudtam semmit arról, hogy az tőle származott.

– Ez mikor derült ki?

– Jóval később. Nem törődtem az üggyel. Visszamentem vidékre, ahol akkoriban éltem. Tanyán laktam a Zselicben, a postahivatal úgy nézett ki arrafelé, hogy egy zöld láda a földút végén. Sokáig nem kaptam meg az idézéseket. Amikor végül egy eljutott hozzám, megkerestem a TASZ-t, hogy elvállalnák-e az ügyemet? A TASZ ügyvédje kísért el a rendőrségre, ahol közölték, hogy az ügyemet már leadták az ügyészségre. Átmentünk az ügyészségre és kikértem az iratokat a „Szarka Péter és társai” névre keresztelt ügyben, abban is az szerepelt, hogy kábítószerrel való visszaéléssel gyanúsítanak. Szerencsére már korábban panaszt tettünk az eljárásra. A barátom már azután, hogy bevittek én meg azután, hogy kiengedtek. Ez később jól jött.

– Hogyan tudta meg, hogy körözik?

– Két évvel később, amikor épp Írországba utaztam volna szerencsét próbálni. Igényeltem útlevelet, amit meg is kaptam, és akkor nem vették észre, hogy országos körözés alatt állok, a repülőtérről viszont már bevittek a IX. kerületi kapitányságra összebilincselt kézzel, úgy, hogy a kezemben kellett vinnem a hátizsákomat. Egy rendőrnő hallgatott ki, elmeséltem neki a történetemet, visszaadta az útlevelemet és megkért, hogy ne utazzak sehova. Pár hétig nem történt semmi, akkor jeleztem a rendőrség felé, hogy elutaznék Írországba a barátaim után, amire azt mondták, menjek. Közben a TASZ megkereste a srácot, akinél a drogot találták és kiderült, hogy a hozzám átpakolt zacskóval együtt is csekély mennyiségnek számít, amit találtak nála, tehát az ügyét nem befolyásolja, ha tanúvallomást tesz arról, hogy kevesebbet írtak a jelentésbe. Onnantól úgy segíthetett, hogy közben magának nem ártott. Az is kiderült, hogy a rendőrök újból kihallgatták és aláírattak vele egy olyan vallomást, amelyik az ő verziójukat támasztotta alá, jelezve a kihallgatás közben, hogy „Ugye tudja, hogy még folyik az ügye?”

– Végül bebizonyosodott az ártatlansága. Tett feljelentést az intézkedő rendőrök ellen?

– A tárgyalás közben derült ki számomra, hogy a rendőrök, ha többen szállnak ki egy helyre, a szokott formulákkal legyártják a jelentéseket, majd egyszerűen aláírják egymáséit, így lehetetlen követni, hogy ki mit csinált, ki szegte meg közülük a törvényt és közössé válik balhé, ezért is védik egymást. Az ügyben szereplő rendőrök végül felfüggesztettet kaptak a következmények alóli mentesítéssel, ami azt jelenti, hogy tovább is lehetnek rendőrök. A kártérítési ügy már egy harmadik, polgári peres eljárás volt. Egyszerűen végig kellett vinni az ügyet. Az igaz, hogy amikor az ügyvédem előhozakodott ezzel, megkérdeztem, hogy ugye már nem kell sokat tárgyalásra járni? Nagyon fárasztott már, korábban több tárgyalást többször is elnapoltak, nagyjából úgy, hogy akkor tizennyolc hónap múlva ugyanitt találkozunk, mindezt olyan indokokkal, hogy az új ügyész aznap reggel látta először az iratokat. Egymillió forint és annak törvényes kamatainak megfizetésére kötelezték végül a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, az összeg felét – amint megkapom – átutalom a TASZ-nak.

Tálos Lőrinc

• Cimkék:
drog razzia szórakozóhely bosszú

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére