Magyarországon az átfogó vízstratégia tizenöt éve várat magára

Az MTA is megerősítette: mediterrán országgá válunk

A víz különleges örökség, amelyet őrizni és védeni kell – hangzott el a Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok című tanulmánykötet szerdai bemutatóján a Magyar Tudományos Akadémián.

Összetett vízproblémák

Az MTA elnöke, Pálinkás József a tanulmánnyal kapcsolatban elmondta: a globalizálódó világban a vízzel kapcsolatos problémák sokkal összetettebben jelentkeznek, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Magyarországon az átfogó vízstratégia tizenöt éve várat magára, annak ellenére, hogy hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból a „legek" országa: nemcsak hogy a Föld egyik legzártabb medencéjének a legmélyén helyezkedik el, hanem Európa árvizektől leginkább veszélyeztetett területe is.

Az elmúlt száztíz év huszonnégy jelentős árvízéből tizenhárom az utóbbi húsz évben történt – idézte fel, hozzáfűzve, hogy a beérkező vízmennyiség alapján egyszerre jellemzi a vízbőség és a vízhiány, ahogy a készletek egyenlőtlen eloszlása is. Az ország síkvidékén fennáll a belvíz, de az aszály veszélye is, amely utóbbi legfőbbképpen az Alföldet és a Tisza vidékét sújtja.

Somlyódy László akadémikus, a BME professzora átfogó vízgazdálkodási stratégia szükségességét indokolva hangsúlyozta, hogy az utolsó órában vagyunk. Szavai szerint a készletek fogyóban vannak, az igények nőnek, és figyelembe kell venni az éghajlatváltozás vízügyi hatásait is.

Magyarország mediterrán éghajlatú

Az MTA kutatói megegyeznek abban, hogy a Kárpát-medence éghajlata várhatóan mediterrán irányba tolódik el, vagyis melegebbé és szárazabbá válik. Várhatóan csökken a csapadékos napok száma, miközben nő a nagy mennyiségű csapadékok gyakorisága és a száraz időszakok hossza. Az éghajlatváltozás miatt az egyes alföldi régiókban a hasznosítható felszín alatti vízkészlet 2050-re akár felére is csökkenhet. „Nélkülözhetetlen egy hosszú távú, integrált tervezési rendszer” – szögezte le Somlyódy László.

Az akadémikus véleménye alapján a stratégiai feladatok egyike a koncepcióváltás: még mindig a vizek gyors levezetése a meghatározó, holott napjainkban szinte minden érv a visszatartásra és a tározásra ösztönöz. Mára világossá vált, hogy a töltések fokozatos emelése nem jelent hosszú távon fenntartható megoldást, a védekezésről a megelőzésre kell váltani – mondta. Új stratégiára elsősorban a Tisza völgyében, az árvíz által leginkább sújtott térségben van szükség.Jelenleg sajnos külön tervezik az ár- és belvízvédelmet, a mezőgazdaság vízszükségleteit, ahogy a regionális fejlesztéseket is.

Tisztább jogi helyzetre volna szükség

Reich Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának elnöke a vízügyben kialakult átláthatatlan rendszer kapcsán elmondta: az állami vízügyi szolgálat központi és területi irányító szerveit 1990 és 2009 között tizenkilencszer változtatták meg. A vízgazdálkodási törvényt 1995 óta 24, a környezetvédelmi törvényt pedig 28 alkalommal módosították, a vízközműveket 400 szervezet működteti. Mint a tagozat elnöke aláhúzta, az árvízvédelem sikeres, annak ellenére, hogy csak a töltések 60 százaléka felel meg a biztonsági követelményeknek. 

Az elmúlt tíz-tizenkét év árvízi védekezési költsége mintegy ötven-, a töltések helyreállítása harmincmilliárd forintba került, a károk becsült értéke meghaladta a százötven milliárd forintot. Az árvízi védekezés országos kiépítése 250-350 milliárd forintba kerülne. A beruházás, amely jelentősen mérsékelné a védekezési költségeket és a károkat, egy évtized alatt megtérülne.

mi/mti

• Cimkék:
vízstratégia mediterrán beruházás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére