Kínában és Szingapúrban veszhet el a magyar jövő

Agyelszívás: keletre tántorognak a kutatóink

Az EU régi államában ezer főre tíznél több tudományos szakember jut, míg Magyarországon ez a szám csak négy és fél.Nemcsak a pénzhiány, hanem a humán erőforrás utánpótlása is egyre nagyobb gondot okoz a magyar kutatóközpontokban. Évről évre kevesebb diák választja a kutatói pályát, és a legjobb szakemberek gyakran elvándorolnak Európából a kedvezőbb kutatási, illetve anyagi feltételekért. A nyugat-európai kutatók fő célpontja sokáig az Egyesült Államok volt, mára azonban Kína, Szingapúr, India és Brazília is rendkívül kedvező ajánlatokkal próbálja elcsábítani a legjobbakat.

Agyelszívás, visszaszívás

A feszes globális gazdasági versenyben a kutatások kiemelt támogatása jelenthet esélyt arra, hogy Európa ne maradjon le teljesen. Az európai közösség − felismerve a problémát − az utóbbi időben nem kevés pénzt és energiát fektetett abba, hogy legalább saját kutatóit visszahozza az unióba. Az EU Európa 2020 stratégiája értelmében körülbelül 45 olyan nagy ívű, sokmillió euróba kerülő, különböző kutatásokat kiszolgáló infrastrukturális beruházást terveznek megvalósítani, ahol ismét világszínvonalú tudományos munkára lesz lehetőség. A nemrég kiemelt beruházássá nyilvánított, európai együttműködésben megvalósuló szegedi lézerkutató központ is ilyen.

E befektetések bizonyos eredményei már látszanak. Amerikából például, ahol az utóbbi időben több laboratórium gyorsítóját zárták be, kezdenek visszaáramlani a kutatók Európába. A francia−svájci határon található részecskegyorsítóban a világ közel nyolcvan államának körülbelül hétezer fizikusa dolgozik. Az Európa 2020 stratégia tudománypolitikai iránya megfelelő, de a gazdasági válság − aminek a legnehezebb időszaka, úgy tűnik, Európa számára még csak most jön − erősen hátráltatja a megvalósítást. Nehéz úgy a versenyképesség fenntartásáról és tudománypolitikai célokról beszélni, hogy közben az euróövezet szétesésétől kell tartani.

Az Akadémia lendülete

A Magyar Tudományos Akadémia 2009-ben indította el a Lendület programot a kimagasló teljesítményt nyújtó fiatal kutatók hazacsábításáért. A nyertesek kutatási programokra kapnak támogatást, és nemzetközileg is versenyképes új kutatócsoportokat hozhatnak létre akadémiai intézetekben, illetve ettől az évtől már egyetemeken is. Egy nyertes pályázat tehát nemcsak egy kutató, hanem egy egész kutatói csoport hazahívását vagy itthon tartását, előrelépési lehetőségét jelenti.

Amíg a pályázatok finanszírozására 2009-ben 240 millió forintot fordítottak, addig 2011-ben már 600 millió jutott e célra. Az első évben öt, 2010-ben hét kutatócsoport alakult, az idén pedig már 16 kutatócsoport kezdheti meg a munkáját. A nyertesek között fizikus, csillagász, vegyész, kutatóorvos, biológus, agykutató, nyelvész és közgazdász is van. A Magyar Villamos Művek Zrt. például 2013-ig évente ötmillió forinttal támogatja a tavalyi nyertes Gali Ádám napelemekkel összefüggő kutatásait, de a gazdasági élet egyéb szereplői is beszálltak a szponzorálásba.

Csak vízió vagy valós politikai akarat?

Az Európai Unió 15 régi tagállamában ezer emberre átlagosan tíznél több tudományos tevékenységet végző szakember jut, míg Magyarországon ez a szám átlagosan csak négy és fél. A felfedező kutatásokban a magyar tudósok jól teljesítenek, az utánpótlással azonban komoly gondok vannak, mert sajnos hiányoznak a megfelelő intézményes feltételei annak, hogy a kutatói pálya itthon vonzóvá váljon. Magyarországon a tudományos jövő víziója megvan, kérdés azonban, hogy van-e mögötte valós politikai akarat, mert az ország felzárkózásához szükséges célok eléréséhez az anyagi támogatás hosszú távú kiszámíthatósága szükséges.

Sz. A.

• Cimkék:
kutató tudós ELI Kína India Brazília

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére