A moszkvai merénylet „kommunikációs bravúr” volt

A terroristákból olykor Nobel-díjasok lesznek

– A terrorizmus jellegzetes XX. századi jelenség?

– Manapság régi típusú és új típusú terrorizmusról szoktunk beszélni. A korábbi a 70-es években kezdett kibontakozni Európában. Kis titkos, összeesküvő, terrorista csoportok, amelyek illegalitásban dolgoztak, és főleg a hatalom képviselői, politikai-közéleti személyiségek ellen hajtottak végre támadásokat. De már ezekben az években is voltak merényletek, amiknek civileket voltak az áldozatai. Ebben az időszakban a merényletek egyik szimbolikus elkövetési formája a repülőgép eltérítés volt.

– Mi a különbség a régi és az új típusú terrorizmus között?

– A korai típusú terrorizmus konkrét politikai célokat fogalmazott meg. Ehhez képest a 90-es években jelent meg egy egészen újfajta terrorizmus, ami alapvetően más a korábbihoz képest, mert csoportjai nem kizárólag terrorizmussal foglalkoznak. Iskolákat, kórházakat, vagy vállalkozásokat tartanak fenn, így társadalmi támogatást is szereznek. Noha a terroristák követelése nagyon sokszor legitim, maga a módszer, amivel el akarják érni, az törvénytelen.  Míg a korai terrorizmusnak többnyire a gyakorlatban is teljesíthető követelései voltak, addig az új típusú terrorizmus irracionális követelésekkel áll elő. Például iszlamista szervezetek az 1990-es évektől követelik, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki Közel-Keletről. Aligha valószínű, hogy a világ legnagyobb hatalma bármely terrorszervezet követelésére valóban így döntene.

– Mit jelent, hogy egy szervezet, vagy egy személy terrorista?

– Nagyon nehezen lehet eldönteni például, hogy a Hezbollah vagy a Hamász valójában terrorista szervezet-e? A Hezbollah politikai szervezet is, hiszen benne van a libanoni parlamentben. Mindkét szervezet iskolákat, kórházakat, valamint vállalkozásokat tart fenn, de van fegyveres tevékenysége is. Volt idő, amikor Jasszer Arafat és a Nelson Mandela is terroristának számított. Később Nobel-díjasok lettek. A Koszovói Felszabadító Hadsereget 1998 májusáig szintén terrorista szervezetként tartották nyilván. Ezek jó példák arra, hogy döntően a politika határozza meg, hogy egy szervezet terrorista-e. Legutóbb a Wikileaks-re mondták, hogy amit művel az információs terrorizmus, de ez nem egy szakmai meghatározás, hanem politikai megbélyegzés, illetve minősítés.

– Egyes terrorista csoportok miért vállalnak magukra olyan merényletet is, amit el sem követtek?

– A terrorizmus a politikai erőszak mellett kommunikáció is, a félelemkeltés kommunikációja, e szervezetek célja tehát, hogy bekerüljenek a médiába, még ha esetleg nincs is közük egy-egy cselekményhez. A média ugyanis felerősíti tevékenységüket, befolyásukat és félelemkeltő képességüket. Ilyen szempontok alapján választják ki célpontjaikat is. A domodegyovói repülőtér kiválasztása is egy ilyen „kommunikációs bravúr” volt. Ez a legnagyobb moszkvai repülőtér, ahova nagyon sok külföldi gép is érkezik. Ahol pedig külföldiek vannak, arra a külföldi média is sokkal érzékenyebben reagál. Ha még áldozat is van a külföldiek közül, akkor pedig biztos, hogy a nagy hírcentrumok is foglalkozni fog velük. A terroristák ráadásul csúcsidőben robbantottak.

– A terroristáknak létfontosságú a nyilvánosság...

– A terroristák általában tisztában vannak azzal, hogy jóval gyengébbek, mint az államhatalom. Ezek nem felszabadító mozgalmak, hanem olyan szervezetek, amelyek döntően a társadalomban előidézett félelemkeltéssel próbálják megváltoztatni a politikát. Amióta a terroristák rájöttek arra, hogy a média növeli félelemkeltési hatékonyságukat, azóta nagyon erősen arra koncentrálnak, hogy minden egyes terrorcselekmény a média hírei közé bekerüljön. A modern terrorszervezetek egyik fő törekvése az a médiafelület elfoglalása. Ehhez pedig sokkoló dolgokat kell produkálni.

– Honnan származik az a háttértudás, amire szükség van a sikeres merényletek végrehajtásához?

– Az interneten ma már minden megtalálható ahhoz, hogy valaki terroristává válhasson, beleértve azt, hogy miként készítsünk otthon bombát, hogy használjuk a kommunikációs eszközöket és hogyan készítsünk időzítőt. Ezeknek egy része ráadásul nem a terroristáktól származik, hanem például olyan leszerelt katonáktól, akik szeretik közkincsé tenni a tudásukat.

–  Szinte mindent behálóz az internet, kell-e tartani internetes terrorizmustól?

– Az információs terrorizmus fő törekvése bizonyos számítógépes rendszerek, az ezekhez kapcsolódó hálózatok és infrastruktúrák megbénítása. Alapesetben ez a számítógépes terrorizmus. Ez egyértelműen terjed. Ebben az esetben macska-egér harcról van szó. Azzal, hogy szinte mindent számítógép irányít, ellátásunk és létfenntartásunk biztonsága szempontjából függésbe is kerülünk tőle. Az igazán hatékony számítógépes támadást hétköznapi példával leginkább úgy jellemezném, mint amikor valaki elveszíti a mobiltelefonját. A fontos jegyzetek, telefonszámok, találkozók dátumainak elmentése által olyan függésbe kerülünk mobiltelefontunktól, hogy napokra megbénulhat kapcsolatunk a világgal. Ezt a különböző rendszerektől való erős függést használják ki a terroristák.

– Beszélhetünk-e a terrorizmustól fenyegetett és kevésbé fenyegetett országokról?

– Az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11. óta fontos kérdés a terrorizmus, de csekély a terrormerényletek és az áldozatok száma is, különösen összehasonlítva egy-egy közel-keleti országgal. A világ terrorcselekményeinek 80-85 százaléka két területre koncentrálódik: a szélesebb értelemben vett Közel-Keletre, valamint a dél-ázsiai területekre. Ez azt jelenti, hogy nem mindenki egyformán fenyegetett.

– Veszélyeztetettebbek-e a sokszínű lakossággal rendelkező világvárosok mint, például New York vagy London?

– A társadalmi integráció és terrorizmus problémáját a londoni metrórobbantás példáján lehet jól szemléltetni. Itt az elkövetők bevándorolt családok második generációs tagjai voltak. Hivatalosan végigmentek egy szocializációs folyamaton, vagyis iskolákba jártak Londonban hosszú éveken keresztül. Ezeknek az intézményeknek egy dolgot mindenféleképpen tudatosítaniuk és erősíteniük kellett volna, ez pedig az állampolgári lojalitás. Ennek kellett volna e legerősebbnek lennie. Ehhez képest a merénylők számára az a 12-13 iskolai év, egy három hónapos vallási kurzussal felülírható volt. Visszajöttek, mint szélsőséges iszlamisták és felrobbantották a metrót. Vagyis az állampolgári lojalitást felülírta a vallási lojalitás.

– Magyarországon előfordulhat hasonló?

– Ami terrorizmust illeti, úgy gondolom, hogy nem. Mi nem vagyunk különösebben terror fenyegetettek. Ami viszont az integrálatlan társadalmi csoportokat és az integrálatlansághoz kapcsoló politikai erőszakot illeti, már nem vagyok ilyen optimista.

Horváth Csaba

• Cimkék:
terror merénylet biztonság internet biztonságpolitika terrorista

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére