Túlléptük a természetes eltartó képesség határát

A szegénység környezetbarát

A fenntartható fogyasztás kapcsán a Budapesti Corvinus Egyetem vezetésével és több hazai egyetem és kutatóintézet részvételével két éven át vizsgálták a magyarok fogyasztási és vásárlási szokásait. A program célja az volt, hogy több tudományterület összekapcsolásával olyan összefüggéseket tárjanak fel, amelyek a fogyasztás és termelés fenntarthatóbbá tételét segítik, a hazai gazdaság- és társadalompolitikát javaslatokkal támogatják.

Csutora Mária, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a mindennapi.hu-nak elmondta: a kutatás – egyebek mellett - rávilágított arra, hogy az emberek a társadalmi megítélés miatt és reklámokkal teli környezetből kiindulva, késztetésnek érzik a fogyasztást és vásárlást, még akkor is, ha sokan tisztában vannak annak környezeti következményeivel, illetve azzal hogy nem biztos, hogy feltétlenül szükséges terméket vásárolnak. Nem tartják fontosnak az egyéni környezettudatos magatartás szükségességét és annak hatását, arra, hogy az egyén magatartása nagy valószínűséggel változásokat indítana el a jelenlegi társadalmi környezetben.

A magyar háztartások környezeti hatását az „ökológiai lábnyom” számításával vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a társadalom legszegényebb rétegéhez tartozó 30 százalék ma a környezet eltartó képességének határán belül él, még akkor is, ha nem környezettudatosak a fogyasztási szokásaik, ugyanis az alacsony jövedelmi szinthez alacsonyabb környezetterhelés társul.

A leggazdagabb 30 százalék között ugyan jellemző a környezettudatosság, azonban ezzel együtt nagyon magas a fogyasztásuk környezetterhelése, amelynek jelentős része a szabadidő eltöltésével, a húsfogyasztás magasabb szintjével, a nagyobb területű lakásokkal áll összefüggésben. A fogyasztás környezetterhelését vizsgálva megállapították, hogy túlléptünk a természetes eltartó képesség határán.

Minden jel szerint a folyamat még nem vált visszafordíthatatlanná, az eredmények alapján ugyanis létezik egy társadalmi szegmens – körülbelül a lakosság 30-40 százaléka - amely a környezettudatos magatartás és fogyasztási minták gyakorlásával hatékonyan csökkenteni tudná a fogyasztásunk környezetterhelését, mivel az ő ökológiai lábnyomuk a „biokapacitás” határán helyezkedik el. Ennél a rétegnél lenne a legnagyobb szerepe a tudatformálásnak – mutatott rá a szakértő.

Legfontosabb érték a boldogság

A kutatók arra is választ kerestek, hogy vajon a fogyasztási szokások és a boldogság, illetve az elégedettség miként viszonyul egymáshoz. Kiderült, hogy az emberek nagy része az egészséget tartja az egyik legfontosabb értéknek, ugyanakkor megjelent az anyagi érdekek és a siker motiváló hatása is. Arra a kérdésre, hogy mitől félnek és érzik magukat boldogtalannak leginkább, azt a választ kapták, hogy azoktól a dolgoktól tartanak a leginkább, amelyekre ők maguk is közvetlen hatással lehetnek. Ilyen például a társadalmi elszigeteltség, a magányosság vagy a munkanélküliség.

Csutora Mária szerint fontos kiemelni, hogy a környezettudatos attitűd és magatartás nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a fenntarthatóság keretein belül legyen fogyasztásunk környezeti hatása. Sok esetben a természet-közeli életmódot folytató és mérsékelt fogyasztással élők kisebb környezeti hatással rendelkeznek, mint a fenntarthatóság fogalmával tisztában lévő, környezettudatos magatartást folytató emberek.

A kutatásban az egyetemisták környezettudatos magatartását vizsgálva azt találták, hogy az egyetemisták tudatában vannak fogyasztásuk környezeti hatásainak, és megfelelő ismeretekkel rendelkeznek a környezettudatos megoldások terén, de ez nem mindig vezet úgymond „megvalósult” cselekvéshez. Ennek a hátterében a családi háttér, az anyagi függőség és a külső infrastrukturális feltételek korlátozó hatása áll – összegezte a tapasztalatokat a Corvinus Egyetem docense.

Szigeti Ildikó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére