A Tarlós liberálisként kiállt az óbudai, ökumenikus Mustármag mellett

A rendszerváltás hősei: egyházi iskola egyház nélkül

„Idén márciusban múlt húsz éve, hogy Óbuda-Békásmegyer önkormányzata úgy döntött, egy ökumenikus iskola és óvoda számára engedélyezi négy alsó tagozatos évfolyam indítását. Ezzel létrejött az országban a rendszerváltás egyik első keresztény, az akkori szóhasználatnak megfelelően: nem szocialista ideológiájú általános oktatási intézménye” – mondta a mindennapi.hu-nak Vitéz Gyula, a kezdeményezés egyik résztvevője, az egykori intézmény igazgatója. Bár ma is iskola áll azon a helyen, azonban a jelenlegi, egyházi kezelésű intézmény semmiben sem emlékeztet a rendszerváltó elődre. Mindössze az iskola honlapján olvasható a következő néhány mondat: „A Mustármag Ökumenikus Keresztény Iskolát és Óvodát az 1989 tavaszán alakult Keresztény Iskolabizottság hozta létre.”

Keresztény gondolat a pártállam idején

Az egykori Mustármag-igazgató elmondta: a pártállami iskolarendszer megbontására irányuló, 1991-ben eredményeket mutató kísérletről a kezdetekkor még nem lehetett tudni, hogy sikerrel járnak-e. A szervezők, többségükben civilek, az egzisztenciájukat vitték a vásárra. Hozzátette: „mi, keresztény érzületű polgárok, egyszerű emberek a rendszerváltás hajnalán a vallás- és szólásszabadság eszméiért küzdöttünk, de ezek a tettek az óta valamiért feledésbe merültek.”

Nem a békásmegyeri kezdeményezés volt az egyetlen. Budapesten és környékén, Pesthidegkúton, Fóton, Monoron, Pestszentlőrincen is indult ökumenikus iskola-szervezés. A békásmegyerivel együtt indulóknak, amelyek kifejezetten polgári kezdeményezések voltak, keményen meg kellett küzdeniük a létükért. A hosszadalmas tanácsi, majd az önkormányzati választásokon, a kerületi hivatallal vitatkozva és egyeztetve, zajos és túlfűtött szülői értekezleteken kellett megvédeniük az elképzeléseiket. Az iskolák különböző adottságokkal rendelkeztek. Fenntartói szempontból például megjelent nemcsak az alapítványi, egyesületi, hanem az önkormányzati irányítású iskolaformáció is. A kilencvenes évek derekára azonban ezek az intézmények szinte kivétel nélkül átkerültek az egyházak irányítása alá, többek közt, mert azt kötelezővé is tették az akkor megjelent törvényi szabályozások.

Rendszerváltó hevülettel

A kezdetek 1989 tavaszára nyúlnak vissza, akkor a helyi MDF egyik összejövetelén Lakner Zoltán tanár, azóta szociológus professzor beszámolt egy pécsi keresztény iskolai kezdeményezésről. Vitéz Gyula jelezte, hogy örömmel kapcsolódna egy hasonló elv alapján létrejövő csoportosuláshoz. Az óbudai Selyemfonó épületében lelkész, pszichológus, egyetemi és általános iskolai tanár, egyetemista gyűlt össze, később jogásszal, óvónővel és nyelvész-matematikussal is bővült a kör. Az aktivistákból létrejött iskolabizottságban azt követően hetenként volt megbeszélés. A társaság egyik része a gyakorlati megvalósulást intézte, a másik fele az elvi alapokat rakta le.

Az aktivisták meggyőzték a kerületi egyházi vezetőket, gyűltek az aláírások, az ívek fejléce azt az óhajt fejezte ki, hogy a szülők szeretnék gyermeküket keresztény óvodába, iskolába járatni, és ezt az elképzelésüket, mivel ők állampolgárok és adófizetők, önkormányzati támogatással kívánták megvalósítatni. A nevelési elv a személyközpontú megközelítést tartotta követendőnek. Végül – Kotschy Bea egyetemi docens javaslatára – szerkezetében a nevelési és oktatási intézmény óvodától az érettségiig kívánta végigkalauzolni diákjait.

Az elmaradhatatlan támadások

A szervezőket rövidesen támadások érték. Különösen a helyi iskolák vezetői érezték úgy, hogy inog a székük. Elkezdődött a hangulatkeltés: ellen-szülői értekezletek és népszabadságos, esti hírlapos újságcikkek borzolták a kedélyeket. A kezdeményezőknek nyilvánosan meg kellett védeniük az igazukat. A legfőbb ellenérv az volt, hogy a keresztények az új iskolában majd megvizsgálják a családok és tanárok vallási életét, s aki nem megfelelő, azt eltávolítják. Ráadásul nem csak a saját intézményükben teszik ezt, szólt a vád, hanem az állami iskolában is, ugyanis arra készülnek, hogy elfoglalják az épületet.

Még az első szabad önkormányzati választásokat megelőzően, 1990 őszén, Mayer Tiborné vezetésével megkezdhette működését óvoda. Sikeresen megoldották a beiratkozást. Az óvoda és később az iskola iskolaszéke is elkezdte működését – betartva az ökumenikus alapelvet, arányosan katolikus, református és evangélikus delegáció mellett. Az iskolaszéket egy matematikus szülő, Mayer Gyula vezette. A helyi képviselőtestületben több iskolabizottsági tag szerzett helyet.

Mindezek ellenére az iskolai osztályok beindítása akadozott. Tarlós István – jelenlegi főpolgármester, akkor kerületi polgármester – az ügy mellett állt, de frakciója, az SZDSZ, s a liberális önkormányzati képviselők jó része elutasítóan lépett fel, az MSZP-ről már nem is beszélve. A polgármesteri hivatal dolgozói között azonban váratlanul támogatókra leltek.

És lőn

Húsz esztendeje, 1991. március 14 késő este Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat többsége jóváhagyta a Mustármag Ökumenikus Keresztény Iskola első négy évfolyamának szeptemberi évkezdését. Azon az őszön szerény költségvetési, személyi és tárgyi lehetőségek mellett, párhuzamosan egy-egy osztállyal megkezdődhetett – az ott addig minden példa nélküli – keresztény szellemű tanítás és nevelés. A képzeletbeli emléktáblán helye van a keresztény iskola tantestületének is: Botár Elek, Cserekleyné Szente Ildikó, Hansági Istvánné, Jelinek József, Kerekes Istvánné, Kovács Viola, Krulikné Piszman Ditta, Misz Erzsébet, Szabó Réka, Keresztessy Judit, Mészárosné Buza Ilona, Tarjányi Mária, Tóth Lászlóné igazgató-helyettes, Újfalussy Miklósné, Vitéz Gyula igazgató, Zászlós Attiláné.

V.A. 

• Cimkék:
rendszerváltás egyházi iskola

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére