Kellő keleti nyitás

A magyar gazdaság jövője: exportra munkahely?

A miniszterelnök a közelmúltban számos fórumon, amikor Magyarország jövőjéről beszélt, egy lapon emlegette a munkaalapú gazdaság és a keleti nyitás fogalmait. Ahhoz, hogy képesek legyünk a magyar nemzetgazdaság jövőképét felvázolni, értelmezzük egy kicsit a fogalmakat! Mi áll a keleti nyitás hátterében, és milyen egy munkaalapú gazdaság?

Keleti nyitás és kereskedelmi partnerség

A statisztikai hivatal szerint Magyarország külkereskedelmi mérlege az utóbbi két évben értékelhető pozitív eredményt hozott: az export mintegy 6-7 százalékkal haladta meg az importot. Az azt megelőző két évet hazánk nullához közeli szaldóval, enyhén negatívan zárta. Az utóbbi öt-hat évben külkereskedelmi szempontból egyre jelentősebb többletet tudtunk felhalmozni az EU25-ök országaival szemben. Ám amíg Kína 2010-ben hatmilliárd dollárt meghaladó értékű árut exportált Magyarországra, addig ennek kevesebb mint a negyedét importálta tőlünk. Japánból háromszor annyit importálunk, mint amennyi az oda irányuló exportunk volt, Dél-Korea esetében pedig az export/import hányados csaknem tízszeres − természetesen a kistigris javára.

A fentiek alapján nem kétséges, hogy külkereskedelmi kapcsolatunk a nevezett három országgal közel sem kiegyenlített; a miniszterelnök által használt kereskedelmi partnerség kifejezés pontosan a kiegyenlítődés felé való elmozdulási irány kijelölése.

Munkaalapú gazdaság

„Orbán Viktor nem elméleti szakember, hanem gyakorlati politikus” – jegyezte meg az M1 Az este című műsorában társadalomtudósként bemutatott, egyébként azonban számos multicég vezető beosztását is megjárt, végül pedig a jezsuita rendnél kikötött Kiss Ulrich. Egyes társadalmi és gazdasági jelenségekre – a szerzetes saját szavaival élve – jelenleg még nem feltétlenül léteznek bevezetett fogalmak.

A munkaalapú gazdaság is ezek közé tartozik. A fogalmat a miniszterelnök egyéb beszédei is segítenek értelmezni, amikor például ellenségként aposztrofálja a munkanélküliséget, és célul tűzi ki a 75 százalékos foglalkoztatottsági rátát, ami a jelenlegihez képest 20 százalékpontnyi elmozdulást jelentene, és gyökeres társadalmi változásokat hozna magával.

Társadalmi változásokra van szükség

A foglalkoztatottság mérőszáma a társadalom 15−64 éves tagjaira értendő, akik a teljes magyar népességből mintegy 6,8 millió főt tesznek ki: ennek 55 százaléka 3,7 millió, 75 százaléka pedig közel 5,1 millió fő. A gazdaságilag aktív fogalom a foglalkoztatottakat és a munkanélkülieket együtt jelöli, számuk jelenleg 4,2 millió fő, tehát a miniszterelnök igen ambiciózus célkitűzésének eléréséért a társadalom körülbelül 2,57 millió gazdaságilag inaktív tagjából 900 ezer főnek meg kell jelennie a munkaerőpiacon. A foglalkoztatható korosztály két széle, azaz a 15−24 évesek és a 60−64 évesek mintegy 1,45 millióan vannak: közülük várhatóan kevesen fognak megjelenni a munkaerő-piacon, viszont a 25−59 évesek közül jelenleg 1,1 millióan gazdaságilag inaktívak, ők adhatják tehát ama hiányzó 900 ezer főt, így többségüknek − az eddigi gyakorlattal ellentétben − a bejelentett munkát kell fő jövedelemforrásként választania.

A miniszterelnök által felvázolt jövőkép egyébként koherens, még akkor is, ha ez a jelenlegitől igen eltérő magyar társadalom létrehozását jelenti. A terv leírva nem bonyolult: megnövekedett foglalkoztatottság, növekvő export a bővülő külső piacokra, csökkenő államadósság. A magas foglalkoztatottság pedig egyszerre csökkenti a szociális kiadásokat, és növeli az adóbevételeket, a csökkenő államadósság csökkenő kamatterhei pedig újabb megtakarításokhoz vezetnek.

Jövőkép tehát van, ami már alapjában véve jó hír. A vízió jelen pillanatban legingatagabb pontja a munkaerőpiac vonzóvá tétele a gazdaságilag inaktívak számára. A változást kényszerrel elérni bizonyosan lehetetlen, annak a fejekben kell végbemennie. Kíváncsian várjuk, milyen eszközöket vet be a kormány e cél eléréséért.

K.F.B. 

• Cimkék:
keleti nyitás munkanélküliség foglalkoztatottság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére