Nem gondolnak az éhezőkre – pazarlás a fejlett országokban

220 millió tonna étel a szemétben

A sajt szavatossági ideje csak négy nap múlva jár le és a szőlő is elég vonzó még. De a hamburgi piacon a vásárlók csak a legjobbat keresik, ha valami nem tökéletes, otthagyják. És ezek az élelmiszerek végül mind a szemétben landolnak. A „Hamburgi Tafel” önkéntesei azonban naponta több helyen begyűjtik ezeket az élelmiszereket. Az emberek a legbőségesebb választékot várják el, és a tökéletes minőséget – magyarázza Claus Herda, a „Hamburger Tafel” egy tagja. Ha nem ezt kapják, akkor egy másik üzletet keresnek. Így működik a fogyasztói „ördögi kör”. Mindig jobb, mindig frissebb és mindig több – még akkor is, ha végül senki sem vesz meg semmit. Azt még a „Tafel” sem tudja megakadályozni, hogy az élelmiszerek fele ne kerüljön a szemétbe Németországban.

Miattunk éhezik a világ?

A szupermarketek választéka napszakra és évszakra való tekintet nélkül mindig teljes: a polcokon még este is friss kenyerek sorakoznak, és akármikor lehet friss epret kapni. A termékeknek mindig tökéleteseknek kell lenniük. Egy fonnyadt saláta? Egy repedés a burgonyán? Egy horpadás az almán? Elképzelhetetlen. Miközben Kelet-Afrikában tarthatatlan állapotok vannak az éhínség miatt, és a világon körülbelül egymilliárdan éheznek. Ráadásul a világpiaci élelmiszerárakat a vásárlók viselkedése határozza meg, túlzott fogyasztásunk egyre feljebb hajtja azokat. Ezért a fejlődő országokban sok fogyasztó számára az élelmiszerek már elviselhetetlenül drágák.

Nevetséges válogatás

Egyre több kezdeményezés próbálja megváltoztatni ezt a gondolkodást. Ilyen például Valentin Thurn dokumentumfilmje, a „Taste the Waste”, ami a globális élelmiszer-pazarlással foglalkozik. Sokkoló adatokat ismerhetünk meg belőle: minden második fejes salátát, minden második burgonyát kiszortíroznak és minden ötödik kenyér a polcon marad. Az okok gyakran nevetségesek. A túl nagy krumplik azért maradnak a mezőgazdaságban, mert nem kívánatosak a tömegpiacon. Az uborkákat csak azért dobják ki, mert túl görbék, és nem illeszkednek a sorba a dobozokban.

A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet becslései szerint a fejlett országok több mint 220 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente, csak Németországban mintegy 20 millió tonnát, ami fejenként 250 kilót jelent és körülbelül 330 eurót.

Szemétbúvárkodás – megoldás lehet?

Szerencsére a pazarlásban nem vesz mindenki részt, az úgynevezett „Containering” vagy a „Dump diving” mozgalom gyorsan terjed a nagyvárosokban. Az aktivisták éjjelente az üzletek szemeteseiben ehető termékek után kutatnak. Amerikában ez már 15 éve népszerű, a legtöbben politikai okokból váltak a „Containering” mozgalom tagjává. A helyzetük nem könnyű, a tulajdonosok sokszor elzárják a kukákat és inkább hagyják tönkremenni a még fogyasztható élelmet, mint hogy a rászorulóknak adnák. Ráadásul Németországban lopásnak minősítik a kukázást. Így a legtöbb kidobott árut elszállítják, mielőtt bárki felhasználhatná, sokszor az eredeti csomagolásban és még érvényes lejárati idővel. Mert a tulajdonosoknak általában olcsóbb még lejárat előtt kidobni az élelmet, mint a raktárban tárolni.

Energia az el nem adott kenyérből

De vannak még pozitív példák. Egy pékségláncban, Düsseldorf mellett, havonta akár 12 tonna el nem adott áru marad, ezért a tulajdonos, Roland Schüren, beszerzett egy speciális berendezést. Ez a száraz kenyérből energiát állít elő, amivel a kemencéket fűtik. Ha minden sütöde hasonlóan működne, egy egész atomerőmű kapacitását ki lehetne váltani – állítja a tulajdonos Thurn filmjében.

A rendező állítása szerint, ha az élelmiszer-hulladékot a felére csökkentenénk, az olyan hatással lenne a klímára, mintha minden második autót letennénk. És mindez csak rajtunk múlik, a pazarló társadalom felszámolását apró lépésekkel kell elkezdeni, összefogással jelentős sikert lehetne elérni.

A magyar tendencia is rémisztő

Habár hazánkban még nincs olyan felmérés, amiből megállapítható lenne az élelmiszer-pazarlás pontos mértéke, de jól látható a tendencia, hogy mi is egyre válogatósabbak vagyunk, és egyre több ételt dobunk ki. A hazai üzletek szigorú titokként kezelik, hogy mennyi árut selejteznek le, vagy mekkora az el nem adott áruk mértéke. A hazai háztartási hulladék körülbelül egyharmada szerves hulladék az FKF Zrt. adatai szerint. Ennél lényegesen többet árulnak el a fogyasztói felmérések, melyekből kiderül, hogy a magyarok a jövedelmükhöz képest jelentősen többet költenek élelmiszerre, mint Nyugaton. A szakértők szerint a magyar lakosság jelentős része az étkezésben éli meg a fogyasztói kiteljesedést.

Habár az üzletekben számunkra nem ismeretlen a görbe uborka, a repedt krumpli, a foltos alma vagy akár a penészes narancs kilós kiszerelésben, de egyre inkább a nyugati irányba haladunk. A fentiek alapján érdemes elgondolkodni, hogy valóban jó-e az amerikai, európai példa, és szükségünk van-e élelmiszerhegyek termelésére, pazarlásra és esztelen fogyasztásra.

spiegel.de / K.M.

A nyitókép innen.

• Cimkék:
élelmiszer-pazarlás szemétbúvár újrahasznosítás éhínség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére