Változó korban a magyar vízilabda

Megmarad-e a császárság?

Könnyednek tűnő, 13:6-os győzelem a 2000-es sydneyi olimpia fináléjában az oroszok felett, végletekig kiélezett döntő a szerbekkel 2004-ben Athénban, majd a meglepetésre döntőbe került amerikaiak (kezdeti nehézségek utáni) eltángálása két éve, Pekingben. Köztük két Világliga-, egy Világkupa-arany, két Európa-bajnoki, egy világbajnoki cím – ez Kemény Dénes legénységének 1997. óta felmutatott eredménysora, csak a győzelmeket számolva. Figyelemre méltó azonban, hogy a 2004-es olimpiai bajnoki cím óta csak egy arany termett sőt, az utóbbi két évben még a dobogóra sem állt fel a csapat.

A 2008-as ötkarikás siker után a háromszoros olimpiai bajnokok közül ketten, Benedek Tibor és Molnár Tamás visszavonultak a válogatottságtól, a ma már harmincas éveiben járó Szécsi Zoltán, Biros Péter, Kiss Gergely és Kásás Tamás pedig sok-sok év után szeretett volna egy nyaralósabb nyarat, így Szécsi 2009-ben (sérüléstől is hátráltatva), Kiss idén, Kásás pedig mindkétszer pihenőt kért a kapitánytól. Egyedül Biros volt, aki ugyan szintén tervezett 2010-re egy kis lazítást, mégis úgy döntött, Kemény Dénes rendelkezésére áll. A kimaradozások miatt a válogatott így aztán sohasem a legerősebb összeállításban játszott, ami biztató a londoni olimpiára nézve.
Az viszont kevésbé, hogy eközben felnőtt egy új generáció, s bár közülük sokan a legjobb európai klubokban játszanak, mégsem lehet azt mondani, hogy összességében vannak olyan tehetségesek, mint az említett ’76-’77-es korosztály.

A 2009-es világbajnokságon a négy közé kerülésért a szerbek elleni mérkőzést elbuktuk, így megtörtént az, ami azelőtt 8 év alatt egyszer sem: a dobogóra sem sikerült felállni. Idén az Európa-bajnokság volt a főverseny, s bár óriási fegyvertény, hogy a szerbeket, akiket azelőtt hat évig nem tudtunk legyőzni, a csoportmérkőzések során 9-6-ra megvertük, mégis, a bronzmérkőzésen már újra ők voltak a jobbak.
 

Klubszinten sem rózsásabb a helyzet: a magyar válogatott játékosok jó része külföldön pólózik (több pénz, és sokszor jobb színvonal), a hazai legjobbak mellé (Vasas, Honvéd, Eger) felzárkózni látszik a Szeged és a Fradi, a magyar bajnokságban ők szoros meccseket játszanak. A legutóbbi nemzetközi siker a Szeged 2009-es LEN Kupa-elsősége, s végső győzelemre reálisan idén is csak a második számú európai sorozatban számíthatunk . A Honvéd és a Fradi harcol itt, míg az Eger, a Vasas és a Szeged az Euroligában, de számukra még a csoportjukból való továbbjutás is küzdelmes lesz.
 

Vessünk egy pillantást a hölgyekre is: a 2005-ben világbajnoki címet nyert csapattól még ennyire sem jönnek az eredmények, idén sérülések is nehezítették a csapat összeállítását, de volt, aki motiváció hiányában mondta le a válogatottságot. Merész Andrást, aki édesanyjával együtt a sportág női szakágának meghonosításában is tevékeny részt vállalt a nyolcvanas években, az őszi Eb 5. helyezése után nevezték ki szövetségi kapitánynak. Nincs könnyű dolga: ahhoz, hogy egyáltalán kijusson a csapat az olimpiára, az Európára jutó három kvóta valamelyikét kell elcsípni úgy, hogy azokra legalább hat hasonló képességű nemzet csapata pályázik.
 

Mindezek mellett más tényezők is lassítják a folyamatot. Az egyik, hogy bár vidéken az utóbbi időben sok új uszoda épült, a fővárosban kevés a használható medencefelület. Pedig éppen az utóbbi idők sikerein felbuzdulva sok gyerekben fogalmazódott meg a vágy, hogy Kásásék nyomdokaiba lépjen. A jobb élvonalbeli klubokat leszámítva az edzők társadalmi munkában látják el feladatukat, ugyanitt a játékosoknak kell állniuk a költségeket, s ez sok tehetséget eltaszít a sportágtól. A másik folyamat viszont – amennyiben sikerül végigfuttatni – pozitív változásokat indíthat el: sokan állást foglaltak olyan szabálymódosítások mellett, amelyek közérthetőbbé, s ezáltal népszerűbbé tehetik a vízilabdát. Ideje lenne, hiszen az utóbbi időben már jórészt a jugoszláv utódállamok és hazánk osztozkodott a világversenyek első helyein, így az is felmerült, hogy a sportág lekerül az olimpia műsoráról – pedig ez volt az első csapatsportág az ötkarikás játékok történetében.
 

Így aztán két évvel a pekingi olimpiai győzelem után, s kettővel a londoni játékok előtt azt mondhatjuk, változó korba ért a magyar és az egyetemes vízilabda. Igaz, a 2008-as siker előtt is sokan temették már a csapatot, aztán mégis mi maradtunk a császárok.

Radványi Benedek

• Cimkék:
vízilabda Kemény Dénes

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére