Üldözöttből világklasszis

Ma kilencven éves a magyar olimpikon

A ma kilencvenedik születésnapját ünneplő, a nemzet sportolói között számon tartott tornásznő az ötből négyszer a melbourne-i olimpián állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Ez a bravúr rajta kívül egy magyarnak sem sikerült.

Még ennél is feljebb érhetett volna. Ám első olimpiáján, 1948-ban, Londonban a verseny előtti utolsó edzésen súlyos bokasérülést szenvedett, nem indulhatott. Négy évvel később, Helsinkiben már négy érmet szerzett: talajon aranyat, a klasszikus csapatban ezüstöt, felemáskorláton és a kéziszer csapattal bronzot. Aztán 1956-ban olimpiai bajnok lett felemáskorláton, gerendán, talajon és a kéziszer csapattal, ezüstérmes egyéni összetettben és csapatban. Ez összesen tíz olimpiai érem, ennél többet magyar sportoló nem szerzett –  kardvívónk, Gerevich Aladár szintén ennyit nyert, kissé fényesebb eloszlásban: 7 arany, 1 ezüst, 2 bronz. És akkor még csak az olimpiai győzelmeket vettük figyelembe.

Ám mindez könnyen meghiúsulhatott volna, két okból is. Zsidó származása miatt a második világháború éveiben édesanyjával együtt bujkálni kényszerült a fővárosban, bizonyos Juhász Piroska papírjait  megvásárolva menekült meg, ám édesapja és több családtagja Auschwitzban lelte halálát. Keleti Ágnes csellistának készült, de a háborúban el kellett adni hangszerét. Hogy megéljenek, eleinte szűcssegédként, majd lőszergyári munkásként dolgozott. Már 19 évesen magyar bajnok volt, de 1940-ben nem lehetett magyar válogatott, mert a zsidók az akkori törvényeknek megfelelően nem kaphattak helyet a csapatban. 1944-ben nem volt olimpia, s az említett sérülés miatt első olimpiai szereplésére 31 éves koráig várni kellett.

A másik ok, hogy a melbourne-i olimpia előtt – amelyre a magyarországi forradalom miatt viszontagságok körülmények között utaztak ki a magyar sportolók, s az otthoniakért való aggódás jelentősen rányomta a bélyegét a szereplésre – Budapesten hajszál híján meglőtték az oroszok. Épp átöltözött a sportcsarnokban, amikor egy eltévedt golyó fél méterrel mellette csapódott be. A 1956-os játékokon a többi sportolóval ellentétben tudott a versenyre koncentrálni, a négy bajnoki címet szerzett,  kint élő nővére akkora pluszt adott neki, hogy részleges Achilles-ín szakadásán is felül tudott emelkedni.

Két legendás történet is fűződik az utolsó arany megszerzéséhez: a kéziszer csapattal Bartók Román népi táncok című szerzeményére előadott koreográfiájuk annyira tetszett a jelen lévő Fülöp angol hercegnek, hogy kérésére meg kellett ismételniük a produkciót. A győzelmet majdnem meghiúsította, hogy a hattagú csapat egyike elhagyta a nemzetiszínű szalagját, s mivel nem volt másik, egy szivárványossal pótolták. Ez ugyan rontotta az összképet, ám jól hangzott a technikai bizottságnak szóló magyarázat, hogy az a remény és a nemzetek összetartozásának szimbóluma.

A melbourne-i olimpián részt vett magyar sportolók közül 111-ből negyvenen úgy döntöttek, nem jönnek vissza a forradalom sújtotta Magyarországra. Köztük volt Keleti Ágnes is, aki előbb betanított munkásként, lemezjátszók alkatrészeinek összeszerelésével Ausztráliában kereste kenyerét, majd egy ismeretségnek köszönhetően Izraelbe került, ahol huszonkét éven át volt a tornászok szakvezetője, s egyúttal a főiskola tanszékvezetője. Letelepedése után ment férjhez, két gyermekük született. Azóta is Izraelben él, bár nyaranta ellátogat Magyarországra. 2004 óta a Nemzet Sportolója, tagja a Halhatatlanok Klubjának.

Legeredményesebb női olimpikonunk 2002-ben megjelent könyvében, amely az Egy olimpiai bajnok három élete címet viseli, így vall önmagáról: élsportolóként a versenyek után csak akkor tudtam elaludni, ha végiggondoltam és leírtam mindazokat a hibákat, amelyeket a gyakorlataimban elkövettem. Azt is meg kellett fogalmaznom, hogy miért nem tudtam elég nyugodtan versenyezni, valamint, hogy miként lehetne máskor jobban dolgozni. Ugyanazokat a hibákat újra és újra elkövettem, az ember a maga kárán sem tanul. Csak akkor változik, ha nagyon muszáj, valójában ekkor sem változik, csupán ideiglenesen alkalmazkodik. Sok mindent nem úgy kellett volna csinálni, ahogy én tettem, de mint sportoló és tanár talán tudok például szolgálni. Mint edző nem váltottam be a tőlem vagy magamtól várt eredményeket, bár ez nemcsak rajtam múlott. Hálátlan lennék a sorshoz, hogy mégiscsak volt három vagy négy maradéktalanul boldog pillanat az életemben, pontosabban, a három életem mindegyikében volt egy vagy két boldog pillanat.

Radványi Benedek

• Cimkék:
Melbourne olimpiai bajnok Izrael tornász kézszer Bartók forradalom csellista zsidó Juhász Piroska Gerevich

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére