Kísérleti jelleggel új szabályokkal játszik a magyarokkal felálló világválogatott

Hogy lehetne eladni az érthetetlen vízilabdát?

Kemény Dénest kérték fel a világválogatott edzői posztjára; a csapat Franciaország legjobbjaival játszik szeptember 10-én Marseille-ben. Az olimpiai bajnoki címvédő magyar válogatott szövetségi kapitánya a fennállása 90. évfordulóját ünneplő CN Marseille által szervezett gálameccsen dirigálja a sportág legjobbjaiból verbuvált sztáralakulatot. A partit ráadásul új szabályok mentén rendezik – írta még hétfőn a magyar válogatott hivatalos honlapja (www.vlv.hu). A világválogatottban két magyar lesz, az olimpiai bajnok testvérpár, Varga Dániel és Dénes.

Végre új szabályokkal próbálkoznak

A meccsen az új szabályokat is tesztelik: a pálya kisebb, 33 méter helyett csak 25 méter hosszú lesz, jóval kisebb labdát dobálnak majd, miközben a kapu mérete nem változik, amitől több gólt várnak. Újítás, hogy hat helyett csak öt mezőnyjátékosból áll egy csapat, és a kiállítások nem 20 másodpercesek lesznek, hanem csak addig tart a büntetés, amíg a szabálytalankodó pólós kiúszik a kapu mögé, és máris jöhet vissza. A meccsre eltörlik a hagyományos faultot, a játék folyamatosságáért csak kirívóan durva szabálysértés esetén fúj a bíró, ilyenkor viszont automatikusan következik a rövidített kiállítás.

A nézőknek fogalmuk sincs, mi folyik a víz alatt: most például harapott-e az alul lévő?
Fotó: MTI/Földi Imre

Egyelőre nem cél a sportág gyökeres megváltoztatása, pusztán a vízilabda látványos elemeit szeretnék jobban kiemelni, mert ezek − főleg a jugoszláv utódállamok (Horvátország, Szerbia, Montenegró) térnyerésével − a fizikai és a taktikai elemek mögé szorultak. A vízilabdás vezetőket sajnos nem lehet innovációval vádolni: a nemzetközi vezérkar jól „elvan” magával, és a korábbi állapot változatlan fenntartására voksol. Miközben a vízilabda nézettségét tekintve (is) perifériára szorult a sportágak között kialakult élethalálharcban, a vezetés csak a póló tradícióit ápolta, és semmilyen újításra nem volt képes.

Mi a baj a vízilabdával?

Az, hogy érthetetlen. Az, hogy a nézőnek fogalma sincs arról, mit miért ítélt a játékvezető, de a medence partján lévő profi trénerek sem értik a történések okát, ezért gyakori, hogy a kiélezett pólómeccsek hisztériával, táblarugdosással, üvöltözéssel érnek véget. A vesztes fél pedig rendre a játékvezető súlyozását okolja: „Ha ide adtam öt előnyt, oda is adok ötöt…” A víz alatti történések nem egyértelműek, csak sejthetők, ráadásul statikus játékról lévén szó nincs látványos cselezés, kötényadás, lerohanás, gyorsindítás, szóló is meccsenként legfeljebb egy-kettő.

A kézi felgyorsult, a kajakot felkapta a tévé

Miközben például a kézilabda az utóbbi tíz évben a duplájára gyorsult – a csapatonkénti harminc akció hatvanra hízott, és percenként esik gól –, addig a póló kimaradt a fejlődésből, szinte közvetíthetetlen lett, a többi sportág látványos újításai elsöpörték. A dögunalmas kajak-kenuból például a tévé sztárparádét csinált! Korábban annyi történt, hogy egy kilométerre a céltól elindult egy rakás kajakos, aztán négy perc múltán valamelyik elsőnek ért a célba. A szegedi Maty-éren szervezett vb-t azonban teljesen új perspektívába helyezte a televíziózás, a SpiderCam (jobb híján: pókkamera) a kajakosok feje fölött haladva hozta közel a nézőhöz az emberfeletti küzdelmet.

A pólósokon sokat segítene valamilyen újítás: alulnézetből is érdekes volna a küzdelem

A vízilabdában is bevethető lenne ez a technika, ahogyan a víz alatti kamera alkalmazása is, és a vízvonal alatti látványt a nézőknek és a bíróknak óriáskivetítőn is mutathatnák. Ha a sportági csúcsvezetés továbbra is ellenáll a reformoknak, a vízilabda ugyanúgy fog járni, mint az öttusa a triatlonnal szemben: már az is eredmény lesz, ha egyáltalán az olimpia műsorán marad.

S. V. A.

• Cimkék:
vízilabda Kemény Dénes

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére