Hepp Ferenc: sosem akartak lecserélni

Harminc éve gyógyítja a kosaras lányokat

 –  Édesapját ma is hatalmas tisztelet övezi a sportág világában, az amerikai Hírességek Csarnokának hivatalos honlapján például az áll, hogy ő a „magyar kosárlabdázás atyja”, azaz ön és a kosárlabda szinte testvérek. Épp harminc éve halt meg édesapja, s ekkor  kérték fel a női kosarasok mellé orvosnak.

 –  Szinte véletlenül kerültem a kosarasok mellé. Még a hetvenes években a Fradi legendás birkózó szakosztályánál voltam orvos, aztán az MTK női kosarasaihoz kerültem. Tulajdonképpen a Sportkórházba „igazolásom” után vetődött fel, hogy dolgozhatnék valamelyik válogatott mellett, de majdnem a női röplabdázóknál kötöttem ki.

 – Amikor az interjút egyeztettük, azt mondta, hogy nagy munka lesz felidézni a sok szép emléket, de az 1983-as magyarországi Európa-bajnokság biztos, hogy az élre kívánkozik.

– Fantasztikus volt hazai pályán megélni azokat a napokat, hiszen az egész ország az Eb lázában égett, mindenütt telt ház előtt játszottunk, a bronzérem pedig csodálatos eredmény volt.

– Egy évvel később pedig még nagyobb sikert érhetett volna el a magyar női válogatott…

– A csapat elképesztő bravúrt hajtott végre, kiharcolta az olimpiai szereplés jogát. Kubában, 15 ezer néző előtt győztük le a házigazdákat, méghozzá fantasztikus meccsen. Akkoriban még hatcsapatos tornát rendeztek az ötkarikás játékokon, azaz biztos pontszerzőként utazhattunk volna Los Angelesbe, s a csapatban benne volt az éremszerzés lehetősége is.
 

– Magyarország azonban bojkottálta az 1984-es olimpiát.

– Kubából hazafelé, a prágai átszállásnál ültünk Malév-gépre, s itt került a kezünkbe magyar újság, amelyből értesültünk a bojkott híréről. Az addig vidám társaság szinte temetői menetként érkezett meg Budapestre. Lehet, hogy elfogult vagyok, de az 1984-es távolmaradás talán a női kosárlabdának ártott a legtöbbet Magyarországon.

– Mi volt pályafutásának legnagyobb orvosi bravúrja?

– Az 1991-es izraeli Eb előtt néhány héttel elszakadt Balogh Judit bokaszalagja. Akkor már Pálinkás Joci barátom volt a kapitány, s mondta, hogy mindenképpen szüksége lenne rá. Szerencsére Bubu az egyik legjobb sportember, akivel valaha összehozott a sors, konzervatív kezeléssel, napi terápiával műtét nélkül sikerült őt rendbe hozni a rajtig, de ehhez kellett a játékos hatalmas akaratereje is. A végén bronzérmesek lettünk, az Eb záróbankettjén pedig úgy táncoltunk a csapat centerével, Német Ágival, hogy én a kapitány nyakában ültem, de még így is ő volt a nagyobb! Az 1987-es spanyolországi Eb idején pedig, az utcán sétálva, egy súlyos baleset földön fekvő sérültjét láttam el, akinek nyílt lábszártörése volt, és közel volt a sokkos állapothoz. Mire a mentősök kiérkeztek, már nem is látszott a lábán a sérülés, a nézelődő tömegtől pedig nagy tapsot kaptam.

– Érdekes, hogy a harminc év alatt több váltás is történt a kapitányi poszton, önhöz pedig mindenki ragaszkodott, senki sem hozta a saját emberét.

– Én mindig felajánlottam, hogy megyek, ha az új szakvezető másban gondolkozik. A közelmúltban beszéltem a jelenlegi csapat egyik kulcsjátékosával, aki elmondta, hogy a kezdő csapatból hárman is azt mondták, hogy lemondják a válogatottságot, ha nem én leszek a „doki”, mert hallottak róla, hogy felkínáltam a helyemet. Mit mondjak, jólesett.
 

– Pedig a jelenlegi válogatott tagjainak többsége meg sem született, amikor ön már a nemzeti csapat mellett dolgozott.

– S tudja, az a legérdekesebb, hogy ezzel együtt remekül megértem magam a fiatalokkal, tudják, hogy velem bármilyen gondjukat megoszthatják, nem csak az orvosi titoktartás kötelez, az egyéb problémájukat is diszkréten kezelem.
 

– Próbálta már kiszámolni, hogy a harminc év alatt hány napot töltött válogatott mellett?

– Hű, ez eddig a legnehezebb kérdés. Soha nem számolgattam, de biztos, hogy ezer nap felett járunk. Ezt azonban soha nem bántam, hiszen annyi szép emléket kaptam a csapattól, hogy ez mindent megér, s szerencsére a párom, Klárika is elfogadja ezt a helyzetet, hiszen ő is nagy szurkoló. Sőt egy kicsit túl heves a vérmérséklete, ha otthon nézünk meccset a televízióban, én átmegyek a másik szobába!

B.A.

• Cimkék:
Hepp Ferenc női kosarasok Los Angeles-i olimpia Német Ági

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére