Csak az elitképzés működik: aki nem az élsportra teszi fel az életét, fizethet

Évi félmillióba is kerülhet a gyerek sportolása

A rendszerváltozás óta nincs pénz a korábban állami szerepvállalással üzemeltetett sportintézményekre, utánpótláscentrumokra − amúgy nem a „régi” időket sírjuk vissza, csupán tényt közlünk. Egyedül az elitképzés működik, de az csak egy szűk, alaposan megrostált rétegnek jelent megoldást, a többiek pedig vagy fizetnek, vagy lemondhatnak a rendszeres sportolásról. Ráadásul a magas szintű képzést biztosító fociakadémiákra sem egyszerű bejutni, a fiatalok 13-14 évesen kerülhetnek ezekbe az intézményekbe, addig viszont jócskán kell áldozni a gyerekekre.

Önerős a srácok képzése

A látványsportágakban, azaz a labdarúgásban, a kézilabdában, a kosárlabdában már négy−hat éves korban kezdődik a képzés, aki később kapcsolódik a munkába, ledolgozhatatlan hátrányba kerül, még a tehetség is kevés a hiányosságok pótlására. A gyerekek edzései, felszerelése, versenyeztetése viszont rengeteg pénzbe kerül. Mindjárt az első tétel a tagdíj, ami négy- és hétezer forint között mozog havonta, éves szinten tehát 48−84 ezer forintba kerül a puszta lehetőség megteremtése. A felszerelések jelentik az újabb „húzós” kiadást: egy pár közepes minőségű cipő 8−15 ezer forintot kóstál, s évente legalább két párat kell beszerezni, nem beszélve a mezekről, a nadrágokról, a melegítőkről. A különböző tornák nevezési díjait is a szülőkkel fizettetik meg az anyagi javakban nem dúskáló egyesületek, s ugyanígy önerős a meccsekre és a versenyekre utazás.

A gyereksportot magára hagyta az állam

Pedig az államnak nem kevés közvetlen és közvetett bevétele származik az utánpótlássportból. Egy vidéki gyermekekből álló focicsapat egyetlen korosztályának (18-20 srácról van szó) szülői kollektívája évente több mint egymillió forinttal járul hozzá az állami költségvetéshez jövedéki adó és áfa formájában. Viszonylag könnyen kiszámolható, hogy mennyit költenek csak benzinre az edzések, meccsek, versenyek idején. Bármennyire is furcsa, a hazai turizmusnak is jelentős bevétele van a hazánkban rendezett nemzetközi utánpótlástornákból. Egy komolyabb foci- vagy kézilabda-fesztiválra több száz külföldi gyerek érkezik családostul, és így egy-egy hétvégi rendezvény tízmilliós nagyságrendű bevételt jelent az országnak.

Ennek ellenére a gyereksportnak ezt a szegmensét teljesen magára hagyta az állam: ha a szülők bírják a terheket, működik a dolog, ha nem, lemondhatnak a sportolásról. Éppen ezért akadnak olyan közösségek, ahol a szülők alapítványt hoztak létre, hogy finanszírozni tudják a tetemes költségeket. Az előrelépéshez ugyanis rengeteg gyakorlásra és magas szintű megmérettetésre van szükség.

Barcelonát verték a magyar gyerekek

Érdekes, de még ilyen körülmények között is képesek kiugró produkcióra a magyar fiatalok. A Debreceni Honvéd Olasz Focisulinak a 2000-ben született játékosai például tavaly kora nyáron a klagenfurti Euro Future Cup nevű tornán verték végig a kontinens elitjét: a hajdúsági fiatalok többek között az FC Barcelona hasonló korú fiataljait legyőzve végeztek a második helyen. Ehhez az eredményhez azonban a gyerekek tehetségén és a komoly szakmai háttéren kívül a szülők áldozatvállalására is szükség volt: egy-egy fiúra éves szinten félmilliót költenek. És ez nyilván ugyanígy van az ország más részén is.

M. B.
 

• Cimkék:
utánpótlás-nevelés szülői támogatás klub sportegyesület gyereksport

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére