- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Társadalom
2010-11-09 12:35:00 Trükkös beruházások a történelmi városrészbenBefektetési taktikák a régi zsidónegyedbenAz elmúlt években a Belső-Erzsébetvárost is magában foglaló régi „zsidónegyed” kapcsán úgy tűnik, lehetőség nyílik a legértékesebb ingatlanok helyzetének stabilizálására. Ezzel véget érhet a történelmi városrés „trükkös” átrendezése.Belső-Erzsébetváros három évszázados fejlődés és átalakulás után Budapest építészetileg egyedülállóan értékes része. A 18. század során kialakult szabálytalan utcaszerkezet még ma is látható, a negyed különlegességét, pedig a kis területen belül elhelyezkedő öt zsinagóga, és az átjáróházak szövevényes rendszere adja. Eredetileg a Pestre érkező zsidók azért telepedtek le itt, mert a 18. századi városvezetés nem engedte a beköltözést a városfalon belül eső területekre, itt viszont megfelelően közel voltak a városi piachoz. Újak a régiek helyett Az elmúlt két évtizedben tanúi lehettünk az önkormányzat és az ingatlanspekulánsok összejátszása következtében a terület lassú, de folyamatos pusztulásának. Sem a maréknyi lelkes városvédő, sem a világörökségi védőzóna nem tudta megakadályozni a folyamatos bontásokat. Az ezredfordulóra a terület lakásállománya jelentősen romlott, emellett jellemző lett az elöregedés és a kiürülés is. A kerület vezetése a negyedben található elöregedett házakban nem lehetőséget, hanem alapvetően problémát látott. A 100-150 éves, vagy annál is idősebb épületek helyett egyszerűbbnek és kívánatosabbnak tartották - pénzhiányra hivatkozva - új házak építését, a régiek felújítása helyett. Ezt a szemléletet mutatták a szabályozási tervek is, melyek bontásokban és nem értékmegőrző rehabilitációban gondolkodtak. Trükkös értékrombolás Az egyre nagyobb közfelháborodás és civil tiltakozások hatására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) a városrész területét 2005-ben műemléki jelentőségűnek nyilvánította és több épület egyéni védelmet kapott. Ez átmenetileg visszavetette ugyan a bontásokat, de már így is túl sok rombolás történt, mely a kerület egységes arculatát véglegesen megbontotta, többek között a negyed legrégebbi házának eltüntetésével. Több aktivista és helyi lakos számolt be arról, hogy tanúi voltak a tetőzetek direkt roncsolásának. A beázás miatt ugyanis gyorsabban romlik a házak fizikai állapota. Mára az eredeti beépítés negyven százaléka hiányzik, az új építésű házak pedig nem csak teljesen jellegtelenek, de sokszor silány minőségűek is. Egy 2006-os becslés szerint csak, a Belső-Erzsébetvárosban eladott házak értéke alapján 12 milliárd forinttal kellett volna a kerületnek gazdagodnia, ennek azonban nyomát sem lehetett látni. Időközben pedig nem csak az épített nemzeti örökség egy jelentős része, de a negyed hangulatához hozzátartozó, kultúráját még őrző lakosai is eltűntek. Kétes befektetések kétes eredményei A zsidónegyedben három olyan látványos beruházás is történt, melyek azt támasztották alá, hogy a jövő semmiképp sem a megőrzés és felújítás, hanem a mindenáron való megváltoztatás. Ezek közül talán legnagyobb vihart a Madách Sétány terve kavart: a sétány útjában álló műemlék épületeket ehhez le kellett bontani. A tervezett épületek magassága a meglévők többszöröse lett volna, ezzel máris sikátorrá téve a 7-10 méter szélesre tervezett sétányt. Az átgondolatlanságot jelzi, hogy a Madách kapu mögött a sétány tengelyébe a kilencvenes években már beépítettek egy tizenkét emeletes irodaházat, így már csak azt megkerülve lehetett az impozánsnak szánt új utcát folytatni. A sétányból végül csak néhány száz méter valósult meg, amely inkább mutatja egy rendezetlen hátsó utca képét és a hely szűkössége és az összevisszaság miatt inkább tűnik parkolónak és kukatárolónak, mint reprezentatív sétatérnek, így aztán sem a lakó, sem az irodaterületek nem bizonyulnak túl vonzónak. A Gozsdu udvar felújítása volt még a legsikeresebb terv, a hajdan kis műhelyekkel, hangulatos éttermekkel teli épületegyüttes valóban esztétikus lett. A már említett megbontáson kívül azonban a ház jellege teljesen átalakult. Az eredeti kényelmes lakások helyére 40-50 négyzetméteres, alacsony belmagasságú lakásokkal szórták tele a beruházó érdekei szerint, az üzlethelyiségeket, pedig szintén exkluzív célra kínálták. Ez nem csak azt jelentette, hogy az eredeti műhelyek, üzletek, éttermek nem tudtak visszatérni, de a Gozsdu ház udvarai 2008-as átadásuk óta félig üresen állnak, mivel azokat a magas bérleti díjak miatt nem tudják kiadni, a ház pedig egy nyüzsgő, turistacsalogató találkozóhely helyett, egy kísértetiesen üres luxusszigetté vált. Végül a negyed lakossága körében valószínűleg legnagyobb népszerűtlenségnek örvendő beruházás a Király utca elején található Central Passage. Az utcaképhez egyáltalán nem illeszkedő monstrumépület azzal a céllal kapott építési engedélyt, hogy életet leheljen a környékbe. Az épületet, amely egy passzázst is magában foglalt, 2008-as átadása után pár héttel már le kellett zárni, mivel a lehulló álmennyezet és a meglazult üvegtető darabok életveszélyesnek minősültek. Emellett statikusok megállapították gyors állagromlását, mivel a 271 lakásos luxusépületnek készült monstrumot negyedosztályú anyagokból építették meg, és rosszul szigetelték alapjait, becslések szerint harmadára csökkentve élettartalmát. Az építtető természetesen azonnal csődöt jelentett, így a hibákat nem lehetett vele kijavíttatni, az önkormányzat pedig, aki az engedélyeket kiadta és a felügyeletet el kellett volna látnia, szóvivő útján csak annyit nyilatkozott: ez nem a kerület ügye. Tudvalévő, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság 2009-ben 50 ezer forintra büntette a 271 lakásos, átadása pillanatától omladozó Central Passage kivitelezőjét az alacsony színvonalú munka elvégzése miatt. Szűts András
|
Hírsor
A hét java
|
|