Ganajtúró bogarat és óriáspoloskát ajánl az ENSZ menüje

Rovarokkal enyhítenék az éhínséget

 Akár ellenérzéseket is kelthet az ENSZ világélelmezési részlegének felhívása: a FAO arra törekszik ugyanis, hogy az ember által elfogyasztható rovarok evésére ösztönözze a Föld népeit. A szándék mögött nagyon ésszerű megfontolás áll: a szervezet felmérései alapján ugyanis világszerte közel egymilliárd ember éhezik.

Ennek okán rendeztek konferenciát az észak-thaiföldi Csiang Maiban, ahol sok az éhező, ugyanakkor régi hagyománya van az ízeltlábúak fogyasztásának. A nemzetközi élelmezési szervezet kampánya elsősorban azokra az afrikai, ázsiai és dél-amerikai országokra irányul, ahol igen ritka az olyan általános fehérjeforrás, mint a hús és a hal. A rovarok viszont elérhetőek, sőt sokan már most tápláléknak tekintik őket.
„Az emberek évezredek óta fogyasztanak rovarokat, manapság azonban sokan elavultnak és egészségtelennek titulálják ezt a gasztronómiai lehetőséget” – nyilatkozta a tanácskozáson Hirojuki Konuma, a FAO ázsiai képviselője. Éppen ezért a szervezet a régi hagyományok felelevenítésére, illetve azoknak a mai viszonyok közötti alkalmazására ösztönöz. Annál is inkább, mert a FAO szakértői szerint az ehető rovarok táplálóak: sok vasat, az egészségre kedvező hatású telítetlen zsírsavat, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaznak. Ráadásul némelyek akkorára nőnek, hogy néhány példány elfogyasztásával már jól lehet lakni...

A szervezet össze is állította az ázsiai−csendes-óceáni térség legfontosabb ehető rovarjainak listáját, amelyen sáskák, szöcskék, tücskök, lárvák (nyüvek), hernyók, hangyák, méhek éppúgy szerepelnek, mint vízipoloskák vagy skorpiók. (Kínában például ehető skorpiót tenyésztenek.)
A FAO szakértői csokorba szedték a rovartáplálkozás lehetséges ökológiai előnyeit is. A konferencia hivatalos tanulmánya szerint e rovarok egyik legnagyobb előnye, hogy olyan területeken gyűjthetők vagy tenyészthetők, ahol nem használnak növényvédő szereket. Emellett nem növelik az üvegházhatást , hiszen sokkal kisebb az ökológiai lábnyomuk, mint például a szarvasmarháknak vagy a sertéseknek.

Nem várható, hogy hazánkban egyhamar sor kerül hasonló, rovarevésre ösztönző kampányokra, hiszen nem is lenne egyszerű az „átállás”: az itt élő rovarok aprók, szaporátlanok. Ám ha valamilyen különleges helyzet folytán mégis rájuk kényszerülnénk, akkor elsősorban sáskát és szöcskét együnk, mint ahogy Szent János is tette a pusztában – ajánlja Tóth Lóránd nyugállományú alezredes, aki a katonai túlélés kutatójaként hozzáteszi: óvakodjunk is az efféle „csemegéktől”, mert általában erősen szennyezettek és baktériumokkal fertőzöttek.

Valló László
 

• Cimkék:
rovarevés FAO ENSZ éhínség

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére