Gyártók: az UHT és az ESL íze a frisshez hasonló

Miért olcsóbb a külföldi tej?

A hazai gyártók több százmilliós beruházásokkal szeretnék megerősíteni a magyar tejek belföldi pozícióját. Az egyik piacvezető cég csaknem hatszáz millió forintos infrastruktúrával növelte kapacitását Váci üzemében. A tejipari vállalat abban a reményben vállalta a válság idején is igen jelentősnek nevezhető befektetését, hogy a frissebb ízű magyar italt a fogyasztók is előnyben részesítik majd a különféle import tejekkel szemben.

Megtudtuk, hogy a Naszálytej így nemcsak kapacitását, de termékskálájának minőségét is javítani kívánja. Ezzel a fejlesztéssel a kartondobozokba tartósítószert nem tartalmazó, illetve frissességüket hosszan megtartó tejtermékek kerülnek. Németh Vilmos, a Naszálytej Zrt. elnöke elmondta: a termékük eredetiségét jobban megőrző technológia révén a váci üzemből kikerülő UHT (ultra magas hőmérsékletű), illetve ESL (hosszabb ideig eltartható) tejek íze a friss tejhez hasonló.

Kérdés, hogy ez valóban így van-e? A magyar piacot jellemző mérések egyértelműek: a tejpiacon (is) az árnak van nyomatékosabb szerepe. Még akkor is, ha a fogyasztók tisztában vannak vele, hogy hogyan is kerülnek az olcsó import tejek a hazai áruházláncok polcaira.
Szakmai titok: amikor valamelyik külföldi (német, osztrák, szlovák, szlovén) gyártó a termelőtől átvett tejet nem tudja frissen feldolgozni, úgynevezett puffertermékeket készít belőle. Ezek közé sorolható a tejpor, a félkemény trappista jellegű (utánzatú) sajt - illetve megdöbbentő -, de az UHT tej is. Ezek a raktárban 4-5 hónapig elállnak, miközben a kereskedők figyelik a piacot, hogy alkalomadtán túladjanak a készleten.

Tipikus az is, hogy amennyiben megtelik a raktár és fizetési gondok keletkeznek, akkor gyorsan, áron alul értékesítik azt, ami a raklapon áll. A nemzetközi élelmiszerpiac egyik jellemzője, hogy termékeit a hagyományos, jól bevált piacaira nem teszi ki áron alul, mert akkor saját árait és pozícióját rontaná. Inkább a „gyarmatokra” viszi, és sokszor ezért olcsóbb a külföldi árú - a szigorú előírásokat kevésbé érvényesítő - szlovák, román és persze a magyar kereskedelemben. Így jelenik meg a hazai polcokon a literenkénti 125 forintos tej, amiről mindeni tudja, hogy ilyen áron nem lehet előállítani. Érdemes megjegyezni, hogy a kereskedők a termelőktől, literenként 45-70 forintért veszik át az alapanyagot.

Mindemellett a magyar tejgyártók, és általában a magyar élelmiszertermék készítők helyzete azért is nehéz, mert a kereskedők visszaélnek erőfölényükkel. Éder Tamás, az Élemiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke szerint az élelmiszerláncok kereskedője könnyen szab feltételeket: „Vagy öt százalékkal olcsóbban szállítasz, vagy felejtsük is el egymást!” Erről vallanak az arányok is: az egyes beszállító (termelő, feldolgozó) által szállított termék csak alig néhány százaléka a lánc forgalmának, viszont a beszállító forgalmának a hatvan-nyolcvan százalékát is kiteheti. Ennek következménye, hogy az elmúlt években az élelmiszerek fogyasztói ára szinte folyamatosan emelkedett, az átadási ár reálértéke ellenben folyamatosan csökkent.

Éder Tamás szerint igazán a gazdaságpolitikai teherrendszer nehezíti a magyar vállalkozások helyzetét. A hazai vállalkozások ugyanis lényegesen nagyobb terheket viselnek, mint a szlovák vagy a román versenytársaik. Ez is egy olyan tényező, ami az áruházak polcain látható árkülönbséget eredményezi.

Valló László
 

• Cimkék:
tej tejgyártás UHT tápanyag

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére