Sok esetben bizonyíthatatlan a vád

Pedofil ügyek: a nővérke megnyalta a térdedet?

 – Az utóbbi húsz évben csökkent vagy emelkedett a gyemekekkel szembeni visszaélések száma?

– Nem lehet igazán tisztán látni. Bizonyos álláspontok szerint ez a dolog egyidős az emberiséggel, és a mértéke sem változik, az Ószövetség is többször említi. A média tevékenysége miatt viszont jobban ráirányul a figyelem, és több esetre derül fény. Egy másik elképzelés szerint emelkedő tendenciáról van szó, amelyért szintén a média tehető felelőssé. A televíziós csatornák többnyire hetente többször is foglalkoznak a gyermek sérelmére elkövetett szexuális visszaélésekkel, s ez szociálpszichológiai fertőzést indukálhat. Ahogy számos szerző fogalmaz: modernkori boszorkányüldözésnek lehetünk szemtanúi. Mindezzel természetesen nem a valós esetek számát és súlyosságát kérdőjelezem meg...

– Jól értem? Amiatt, hogy sok szó esik a pedofiliáról, gyakrabban valósul meg?

– Nem. Viszont minél több szó esik róla, annál gyakoribb lesz a vád. A magyar származású G. Gerbner világhírű médiakutató több vizsgálatával igazolta ezt a hatást. Kaliforniában például a szexuális visszaélésekről a gyermekek életkorának megfelelő szinten  indítottak be oktatási preventív programokat. A tananyagban  a „jó érintés”, „rossz érintés” fogalma is szerepelt, és az ember intim területei. Később megkérdezték a gyerekeket, hogy volt-e részük ilyen jellegű élményekben, tapasztalatokban – és több mint a felük igennel válaszolt. Előfordult az is, hogy a tréning után a szülőknek a több mint felét őrizetbe kellett venni a vádak miatt. Természetesen nem követtek el visszaéléseket.  A pelenkacsere, a fürdetés, az együtt alvás vagy a játékos birkózás mind az intim testrészek érintésével járhat, és helytelen értelmezési keretben „rossz érintésnek” nevezhető.

– A gyerekeket ennyire könnyű befolyásolni?

– Könnyen el lehet ültetni bennük, amit a vizsgáló vagy a kérdező hallani szeretne. Megfelelő technikával akár hamis emléknyom is bevihető, amit később megtörténtként adhatnak elő. Jellemző  például a megfelelési vágy, a beleegyező válasz, ha sorozatban a felnőttek ilyen módon teszik fel a kérdést. A gyerekek ösztönösen is arra törekszenek, hogy ha igennel kell válaszolniuk, azzal válaszoljanak. Elisabeth Loftus, a memóriakutatás világszerte elismert szakértője kísérletekkel igazolta ezt. Óvodás gyermekeket vittek orvosi vizsgálatra, és egy hét múlva kikérdezték őket, ilyenformán: „voltál orvosi vizsgálaton?” „Igen.” „A doktor bácsi meghallgatta a mellkasodat?”  „Igen”. „Megmérték a lázadat?”. „Igen"; „A nővérke megnyalta a térdedet?”  A gyerekek zöme erre igennel válaszolt, holott persze nem volt igaz. Ha irányított kérdésekkel, nem megfelelő módon kérdezik ki a gyermeket, szinte bármilyen irányba el lehet vinni a beszámolóját.

– Később is fenntartották ezek a gyerekek, hogy így történt?

– A legmegdöbbentőbb, hogy igen. Sőt, minél többször mond el a gyerek egy történetet, annál igazabbnak tűnhet az ő számára, és végül teljes meggyőződéssel nyilatkozik róla. Ha egy gyermeknek többször föltesznek egy kérdést, azt a következtetést vonja le, persze nem tudatosan, hogy nem jól válaszolt, vagy mást akarnak hallani tőle. Egy idő után próba-szerencse alapon fog válaszolni. Épp ezért eldöntendő kérdésekkel nem szabad befolyásolni. Legföljebb extrém esetekben, amikor semmi egyéb módon nem lehet vele kommunikálni, pl. mentális zavarnál. Természetesen nagyon óvatosan és körültekintően kell mindezt végrehajtani.

– A papi pedofília gyanúja esetén  hogyan lehet elkezdeni a vizsgálatot?

– Először is nem mindenki pedofil, aki a gyermekek sérelmére követ el szexuális bűncselekményt. Sőt, azt kell mondjam, csak a töredékük az. A pedofilia azt jelenti, hogy az illető vonzódik gyermekekhez. Az ilyen hajlammal rendelkező személyek gyakran soha nem engednek teret vágyaiknak. A gyermekkel szembeni vissszaélést többnyire nem ez, hanem a behelyettesítés motiválja: nincs kéznél felnőtt partner, gyermek azonban igen. A dolog másik oldala, hogy a római katolikus egyház mindmáig meglehetősen merev álláspontot képvisel a cölibátus terén. A papi hivatás lehetőséget és alkalmat ad a gyerekekkel való közvetlen kapcsolatra, közelségre, intimitásra.

– Volt ilyen esete?

– Igen, bár nem a szokványos esetekhez tartozott. Egyébként ilyenkor ugyanazokkal a jogi módszerekkel dolgozunk, mint másoknál, függetlenül attól, hogy lelkészről, nevelőről, tanárról van-e szó. Ma már bizonyos hivatások képviselőinek ügyelniük kellene rá, hogy a gyanú árnyéka se vetődjék rájuk. Nem szerencsés mindig kettesben maradniuk a gyermekkel: jobb, ha mások is vannak a közelben, a lakásban, teremben, parókián, rendelőben stb. Annál is inkább, mert az ilyen vádak mögött az anyagi érdek is komoly motivációs tényező lehet. Az egyházak sok-sok milliárd dolláros kártérítéseket fizettek a valós és állítólagos papi visszaélések miatt.

– Hogyan vizsgálják, hogy megtörtént-e az abúzus?

– Megizsgáljuk az illető személyiségét, mert bár nincs tipikus elkövetői profil, mégis léteznek arra utaló jegyek. Vannak műszeres vizsgálatok is: mérhetők a vegetatív reakciók különböző ingerekre, amik között vannak semleges, szexuális, agresszív képek: gyerekek felöltözve, illetve meztelenül. Így nagy valószínűséggel megállapítható a szexuális izgalmi szint, illetve annak irányultsága. Ez persze önmagában még nem bizonyítja a cselekmény megtörténtét, hiszen az adott személy uralhatja is ezeket a hajlamait. Megvizsgáljuk, előfordult-e alkohol-, drogfogyasztás az ominózus esemény során, bármi, ami az önkontrollfunkciókat gyengíthette. Ha nincs egyértelmű nyom, DNS vagy bármi egyéb, a visszaélés elég nehezen bizonyítható. Persze ugyanígy az ellenkezője is. Feltűnő, hogy számos „elkövető” meglehetősen jómódú, van mit elperelni tőle. Michael Jackson egyik gyermekmolesztálási ügye peren kívüli megegyezéssel zárult, ami a sztárnak 25 millió dollárjába került, tönkretette az imidzsét a meghurcoltatás, a médiabotrány. Halála után az időközben felnőtt fiú bevallotta, hogy a molesztálás vádja hamis volt, édesapja nyomására hazudott, akit a kártérítési összeg motivált.

– Amikor tényleg megtörténik az eset: mindig férfi az elkövető?

– A szakirodalom szerint  a szexuális visszaélés tipikusan férfiakra jellemző bűncselekmény. Mára viszont az elkövetők legalább 20 százaléka nő, akiknél egészen más a motiváció: kötődés- és kapcsolatigény, veszteség a jellemző, nem a szexuális vágy. 

Gyimesi Ágnes Andrea

• Cimkék:
pedofilia bizonyítás kompromittálás tesztek média abúzus kártérítés pszichológus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére