A legsúlyosabb betegség mellett is van értelme az életnek

Eutanázia-vita: „élőhalottak” is lehetnek boldogok

A bezártságszindróma olyan állapot, amiben a páciens öntudatánál van, de nem képes mozogni és kommunikálni; a test csaknem minden akaratlagosan mozgatható izma lebénul. A betegséget az agytörzs többféle okból bekövetkező sérülése okozza, ami miatt a páciens a szemmozgáson és a pislogáson kívül képtelen bármilyen mozgásra, kommunikációra − egyes esetekben ugyan előfordul, hogy a beszéd, a fej, az ujj vagy a lábfej mozgásának szabályozása helyreáll. A szindrómában szenvedő betegek 80 százaléka még tíz évig is él ebben az állapotban, néhányan pedig évtizedekig is elélnek így. 

A kutatók a Locked in-szindrómások Francia Társaságának 168 tagját vizsgálták kórtörténet, érzelmi állapot és életminőség szempontjából, a válaszokat a betegek ápolói jegyezték le. Az összes válaszadó 72 százaléka boldognak, 28 százaléka boldogtalannak vallotta magát, ezen a csoporton belül négy százalék legszívesebben az öngyilkosságot választaná. A boldogtalanságot jelzők közül sokan alig egy éve voltak betegek, és szorongási rohamok kínozták őket. A válaszadók kétharmada együtt él partnerével saját otthonában, a betegek 70 százaléka pedig vallásos.
 

A belga Liege Egyetem neurológusprofesszora, Steven Laureys vezetésével készült tanulmány a BMJ on-line kiadásában jelent meg. A kutatók elismerik, hogy az eredmény a válaszadók alacsony száma miatt nem teljes értékű, hiszen a 168 személy közül csupán 91 páciens adott válaszjelzéseket a kérdésekre, közülük is 26-an kihagyták az életminőséggel kapcsolatosakat, tehát összesen 65 hiánytalanul kitöltött kérdőív született. Az elemzők véleménye szerint az eredmények mégis hatással lehetnek az Európában folyó heves vita alakulására azzal kapcsolatban, hogy a bezártságszindrómában szenvedő betegek számára engedélyezhető legyen-e az asszisztált öngyilkosság, életük elviselhetetlenségére hivatkozva.

„Adataink azt mutatják, bármilyen szörnyű is a testi fogyatékosság és a lelki gyötrelem a páciensek számára a betegség akut szakaszában, az optimális életfenntartó ellátás jelentős, hosszú távú előnyökkel járhat – áll a tanulmányban. – Úgy véljük, hogy a közelmúltban megbetegedett embereket tájékoztatni kellene arról: megfelelő kezeléssel jó esélyük van arra, hogy visszanyerjék boldogságukat.”

-nemesi-

• Cimkék:
eztanázia élőhalottak életminőség tanulmány bezártság-szindróma betegség akut öngyilkosság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére