November: Szent András hava

Titkot kínál a lányok számára

E hónapra esnek a mezőgazdasági munkát lezáró asszonyi ünnepek. Azt követően, hogy befejeződött a mezőgazdasági munka, az asszonyok idejük jelentős részét fonással töltötték. November második felében kezdődött a fonás, ami gyakran egészen farsangig tartott. Tilos volt azonban fonni az egyházi és népi ünnepeken, így Borbála, Luca napján, Karácsony két napján. A fonóban beszélgetés, énekszó, játék mellett jobban ment a munka, és ez volt a társas összejöveteleknek, a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklés egyik fő alkalma. A magyar szerelmi líra jelentős része is a fonókhoz kapcsolódott, a maskarázás, alakoskodás természetes „színpada” is a fonó volt. A lányok számára is titkot kínál a hónap: ilyenkor szokták találgatni, ki lesz a férjük. András napon például a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s ha ezt kibírták, akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

Sóval, kenyérrel „várják” az elhunytat

November tehát Mindenszentek napjával kezdődik, amely azoknak az elhunytaknak az ünnepe, akikről az egyházi naptár név szerint nem emlékezik meg. A keresztény világ ünnepnapjává, a halottak napjává bencés kezdeményezésre a 11. században tették. 998-ban a cluny-i monostor apátja, Odila a Bencés rend minden kolostorában ünnepi miséket rendelt el a halottak lelki üdvéért. Ezt a gyakorlatot terjesztették ki később a pápák az egész egyházra.

Mindenszentek napján az előzőleg rendbe rakott sírokat virággal, koszorúkkal, gyertyákkal díszítik (utalva ezzel az örök világosságra), sőt katolikus közösségekben néha otthon is annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak. Mivel a néphit szerint Mindenszentek és a halottak napján hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók, sok helyen az asztalra kenyeret, sót, vizet, esetleg egy tál ételt tesznek ki, hogy így fogadják őket.

Ha eljő a Szent Márton-nap...

Az elhunytak emlékére kenyérrel, kaláccsal ajándékozzák meg ilyenkor a szegényeket, koldusokat. A hagyományos paraszti közösségek egy részében „a halottak hetén” munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy „ne zavarják a holtakat”, s „mert a besózott káposzta meglágyul”. A hónap következő jeles napja november 11-e, vagyis Márton napja. Szent Márton 316-ban született Pannóniában, így hát ne csodálkozzunk azon, hogy a középkori Magyarország egyik legnépszerűbb szentje: emlékét helynevek is őrzik. A 14. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának a napja, valamint a legeltetés, és a gazdasági év befejezésének határideje. A nyugati megyékben a pásztorok ilyenkor hordták köszöntő kíséretében „Szent Márton vesszejét”. Amúgy Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a hízott libát, mert úgy tartották:

„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”.

Erzsébet napja november 19-én köszönt be. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231), a katolikus egyház egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő női szentje. Időjárásjóslás fűződik ehhez a naphoz: ha havazik, azt mondják, Erzsébet megrázta pendelyét.

Hogy kerül a férfi ruhanemű a leány párnája alá?

Aztán jön Katalin, mégpedig november 25-én. Szent Katalin a 4. században élt, hitéért mártírhalált halt gazdag római fiatalasszony volt. A házasságra vágyó lányok védőszentje, vértanúságának eszköze, vagyis a kerék miatt a fuvarosok, kerékgyártók, bognárok, molnárok, és a fazekasok is tisztelték.

Napjához férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. A vízbe tett gyümölcság ha kizöldül karácsonyig, akkor az a lány közeli férjhez menetelét jósolja. Az ágat katalin ágnak, katalin-gallynak nevezik. Komoly időjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Gyakori mondás: „Ha Katalin kopog, Karácsony locsog”. És végül az utolsó november 30-án az András nap. Szent András apostol a keleti egyház védőszentje. Az 1. században élt.

A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért hívják az ilyen keresztet andráskeresztnek. András napja a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányoknak többnyire titokban kellett ezeket a praktikákat megcsinálniuk, de szinte az összes lány elvégezte. Böjtöltek, párnájuk alá pedig férfi ruhaneműt rejtettek.

Jezsó Ákos

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére