A Mindszenty-Barankovics vita

A hercegprímás az egyházat képviselő politikát akart

Barankovics István (képünkön) a Demokrata Néppárt főtitkáraként igyekezett befolyással lenni a hazai közélet alakulására eszményképe a keresztény demokrácia megvalósítása volt. Mindszentyvel folytatott vitája 1944 márciusától (a DNP megalakulásától) 1948 májusáig tartott. Barankovics emigrálása, valamint Mindszenty letartóztatása  tett végleg pontot nézeteltérésükre.

Mindketten naivak voltak?

Mindszenty és Barankovics vitájának egyaránt okozói voltak eltérő nézeteik a DNP és a klérus közti viszonyról, illetve – a politikai események által befolyásolt – személyes ellentétük. Barankovics kompromisszumra törekvő politikájának kialakulásában szerepe volt politikai realizmusának, ahogy Mindszenty meg nem alkuvást hirdető programja is a hercegprímás kommunizmussal kapcsolatos negatív tapasztalataiban gyökerezett.

A háború utáni első évek viszonylagos szabad mozgástere azonban az ismert külső tényezők miatt hamar leszűkült, a monopolisztikus hatalmat kiépítő MKP politikája mellett pedig a kompromisszumkeresés legalább annyira illuzórikus volt, mint a nyugati beavatkozás reménye. Míg Mindszentynél elsősorban a nyugati beavatkozás reményében, addig Barankovicsnál az ellenfél szándékainak mérlegelésében mutatkozott meg a „naivitás”.

A vita alapvetően két szakaszra különíthető, amelynek választóvonala 1945 novembere, a II. világháború utáni első demokratikus választás volt. Addig Barankovics igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a hercegprímással, nem sok sikerrel. 1945 novemberétől Barankovics Demokrata Néppárton belüli helyzete megszilárdulóban volt, így feladta a „zárt kapuk döngetését”, s a kapcsolatfelvételre irányuló törekvései szinte elhaltak.

 A vita egyik ütközőpontja az 1945 utáni berendezkedés bel- és külpolitikai megítélése volt. A hercegprímás átmeneti időszaknak, egyfajta provizóriumnak gondolta a fennálló berendezkedést. Semmilyen módon sem volt hajlandó elfogadni a kommunista párttal való egyezkedést. Elismerte, hogy az MKP legálisan működő pártja a magyarországi közéletnek, a Szovjetunió pedig a térség legbefolyásosabb politikai tényezője, de nem kívánt szemet hunyni az általuk elkövetett jogtalanságok felett.
 

Barankovics nyitottabb volt

Ezzel szemben Barankovics világosan látta a háború utáni rendezésben meghatározó hatalmak erőviszonyait, és ennek Magyarország belpolitikájára való hatását. Egyértelműnek vélte, hogy a jaltai megállapodás hosszabb távra szabta meg az ország sorsát, e változásokhoz pedig alkalmazkodni kell. A keresztény politikusok közt egyedül hangsúlyozta a magyar - szovjet kapcsolatok javításának fontosságát. A Barankovics-féle stratégia lényege a mindenféle konfrontáció kerülése, a megegyezésre való törekvés volt. Úgy gondolta: így helye lehet a haladó katolikus politikának a magyar közéletben, ezért politikájának jellemzője a „modus vivendi” keresése volt, ez Mindszentyre nem jellemző.

Egy másik ütközőpontot jelentett a Demokrata Néppárt „helyének” meghatározása. Mindszenty egy, a katolikus hierarchiához szorosan kötődő pártot képzelt el, amely az egyház akaratának politikai megtestesítője. A főtitkárnak egyértelmű elképzelései voltak pártja helyének meghatározásában. Többször is kifejtette, hogy a DNP-t nem tekinti a katolikus hierarchiát kiszolgáló szervezetnek. Sokkal inkább világnézeti pártként határozta azt meg, amely keresztény elveken alapul, de önálló arculattal rendelkezik. Barankovics mindenképp éles határvonalat kívánt vonni a Horthy-korszakot meghatározó keresztény pártok, az általuk képviselt politika és a DNP politikája között.

A Mindszenty-Barankovics vita, bár sose torkollt nyílt „összecsapásba”, mégis a monopolisztikus hatalmat kiépítő MKP malmára hajtotta a vizet. Bár a vita egyik szereplőjének sem sikerült teljesen saját koncepciója helyességét bizonyítania, ettől elrugaszkodva kell szemlélnünk Mindszenty és Barankovics „nézeteltérését”. Üzenetük napjainkban is aktuális. Egyikük sem törekedett a másik ellehetetlenítésre, erkölcsi megsemmisítésre, céljuk nem ez volt. Mindketten a nemzet sorsa iránti  elkötelezettségből munkálkodtak.

Bráda Ferenc

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére