Világhír
2011-09-09 12:00:00
Egyre nehezebben bírnak velük a pásztorokVisszatértek a farkasok Franciaországba
Az 1930-as években oly mértékben vadászták a farkast Franciaországban, hogy már-már a kihalás veszélye fenyegette. Azonban a veszélyeztetett fajok védelmét élvezve mára újra elkezdték Franciaország benépesítését.
A déli régiókban mintegy 200 egyed él 20 falkában, ezek feltehetőleg a 90-esek évek közepén érkezhettek Olaszország felől és fokozatosan haladnak észak felé. Lionel Serres 250 juhot tart a hegyoldalakon. Minden este villanypásztorral védi azokat. Ennek ellenére a farkasok már többször megkeserítették az életét, az idén 17 birkát megöltek és további 10 jószágáról nem tud semmit. Éjszakánként a farkasok addig köröznek a terület körül, amíg a halálra rémült birkák meg nem próbálják átugrani a villanypásztort.
A riport készítésekor is éppen egy farkastámadást túlélt jerkét ápolt. Így nyilatkozott: „Igen szomorú látványt nyújt a nyáj, sok egyed lesántult és sok annyira megijedt, hogy elvetélt.” Az elmúlt időszak veszteségei annyira nagyok voltak, hogy az éjszakákra is kénytelen volt fogadni egy pásztort.Nem Serres úr az egyetlen, aki küszködik a farkasok okozta problémákkal. A régió gazdái dühükben már odáig jutottak, hogy hatalmas jeleket festettek az olasz-francia határ menti utakra a következő feliratokkal: „Nem akarunk farkasokat.”
Nem félnek a farkastól
Azt gondolhatnánk, hogy 200 farkas nem okozhat ilyen nagy problémát, de ebben az évben eddig mintegy 600 támadás során már 2000 birka esett nekik áldozatul. Ez mintegy 20 %-os emelkedést jelent a tavalyi év hasonló időszakában történt esetetek számához képest.
A gazdák nyomására és a támadások nagymértékű növekedésének hatására a megyei elöljáró végül elrendelt egy hajtóvadászatot a legkártékonyabbnak vélt farkas egyed ellen. Egy 2004-ben elfogadott vadászati tilalom miatt az elmúlt években mindössze négy farkast teríthettek le. A hatályos franciaországi rendeletek szerint farkasra csak a kormány által kijelölt vadász és néhány különlegesen kiképzett pásztor lőhet.
Remy Saunier, a vidék első számú farkasvadásza szerint: „Ez az állat mindig a legkönnyebb utat választja, ha egyszerű volt a zsákmányt elejtenie, akkor vissza fog térni következőleg is. Csak egy módon tudjuk távol tartani őket, ha éjjel-nappal jelen vagyunk a hegyoldalakon. A francia emberek többsége örült, hogy visszatértek ezek a gyönyörű és misztikusnak vélt ragadozók. De valószínűleg megváltozna ezeknek az embereknek a véleménye is, ha egyik reggel arra ébrednének, mint itt a gazdák, hogy a nyájukat a farkasok megtizedelték.”
A kritikusok szerint egyáltalán nem bizonyított, hogy minden birkákat ért támadásért a farkasokat kellene kárhoztatni, hanem sokkal inkább a szabadon kóborló kutyákat. Azontúl nem elhanyagolható szerintük az a tény sem, hogy a károsult gazdák minden egyes farkas által megölt juh után 130 Eurós kompenzációban részesülnek.
Farkasvédők, farkasfalók
Jean-Francois Darmstaedter a Ferus, egy francia farkasvédő szervezet főtitkára úgy véli, hogy nem a farkasok szemtelenedtek el, hanem a pásztoroknak kellene több munkát fektetniük a nyájuk védelmébe, sőt szerinte egyes gazdák még szurkolnak is a ragadózóknak. Azt mondja, Franciaországban legalább 8 millió kutya van és mindössze 200 farkas, ebben a kistérségben pedig egy 15 egyedből álló falka él szemben a 8000 kóbor kutyával, amik ugyan nincsenek állandóan a hegyoldalon, de ha megjelennek, akkor aztán ott tényleg elszabadul a pokol.
Darmstaedter úr nem érti, hogy Franciaországban miért vált a farkas közellenséggé, amikor a szomszédos Olaszországban nem jelentenek ekkora problémát, pedig ott négyszer nagyobb egyedszámú farkas él.
Jean-Marc Moriceau farkaskutató szerint a farkas egy olyan óriási területeket bejáró, kitartó ragadozó, hogy ha idővel nem szabályozzák a szabad életterüket illető kérdést, akkor nem lenne meglepő, hogy 15-20 éven belül akár a Párizst dél felől határoló erdőkben is feltünnének.
Lakatos Réka
|
