Martonyi: politikai bizonytalanságot okozhatnak a magas árak

Világméretű élelmiszerválság várható

Sokan már most a 2008-as élelmiszerválsághoz hasonlítják a helyzetet, amikor a növekvő árak tömeges tüntetésekhez vezettek a fejlődő országokban. A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) tájékoztatása szerint azonban még nincs vészhelyzet, de azt ők is elismerik, hogy történelmi csúcson, minden eddigi árfolyamot túlszárnyalva alakulnak az alapvető élelmiszerek árai.

A drágulás elsősorban az élelmiszerimportra érzékeny országokat és az alsóbb társadalmi osztályokat sújtja, de hatásai a gazdaság egészébe tovagyűrűznek. Nem véletlen, hogy az Európai Parlament ülésein is napirenden volt az élelmiszerárak növekedése: felmerült, hogy az utóbbi években leépített gabonaintervenciós rendszert vissza kellene állítani az árak stabilizálása érdekében. Glattfelder Béla, a Fidesz Európai Parlamenti képviselője egyenesen “súlyos hibának” nevezte az EU-nak az intervenciós rendszer felszámolása érdekében tett intézkedéseit, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi rendszer a pénzpiaci szereplők spekulációjának kedvez és tovább növeli az európai termelők kiszolgáltatottságát.

Hogyan jutottunk idáig?

A 2008-as élelmiszerválságot követően alapvetően az lendítette ki a piacokat a holtpontról, hogy a hagyományosan mezőgazdasági termelésre szakosodott országok növelni tudták kínálatukat, ami mérsékelte az árakat. Az elmúlt év kedvezőtlen időjárása és környezeti csapásai azonban szerte a világon jelentősen megtizedelték a termést, drasztikusan lecsökkentve a kínálatot. Ez, a fejlődő országok folyamatosan növekvő élelmiszerigényével együtt egyértelmű és gyors drágulást eredményezett.

A FAO kimutatásai szerint ugyan csak 20 százalékkal növekedtek az árak az elmúlt évhez viszonyítva, de bizonyos termények ennél erőteljesebben drágultak (a szójabab ára például 50 százalékkal emelkedett) és általánosan további, akár 30 százalékos növekedés várható az egész szektorban.

Nem kérdés, hogy a kanadai és ausztráliai áradások, vagy éppen az Oroszországot sújtó aszály nagy mértékben hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához, azonban sokan úgy érvelnek, hogy a drágulásért valamilyen formában a pénzpiaci szereplők is felelősek.

A befektetők ugyanis bizonyos termények gyorsan növekvő árában üzleti és befektetési lehetőséget láttak, ezáltal nekik megfelelő intézkedésekkel igyekeztek azok árait mesterségesen is magasan tartani. A cukor esete szemléletes példa erre – a gyorsan növekvő kereslet a befektetőket is beruházásra sarkallta, a hagyományosan cukornádat termelő Ausztrália kiesése pedig – tovább növelve az árakat – különösen kedvező helyzetbe hozta a pont erre spekulálókat.

Szigorúbb szabályozással a spekuláció ellen

Megoldás lehetne, hogy ha szigorúbb szabályozást alakítanának ki a mezőgazdasági termények piacán, korlátozva például, hogy bizonyos terményekre előzetesen kötött árú szerződéseket kössenek a spekuláns befektetők. „A mezőgazdasági termények nem kezelhetőek úgy, mint ha részvények lennének” – érvel sok elemző, kiemelve, hogy az effajta spekulációnak mindenütt a legsérülékenyebb társadalmi csoportok esnek áldozatául. Az afrikai országokban, ahol az emberek hagyományosan a jövedelmük 60-80 százalékát élelmiszerekre kell, hogy költsék, különösen súlyos válság alakulhat ki, ami akár tömeges éhezéshez is vezethet.

Vitathatatlan, hogy valamilyen formában a tunéziai és egyiptomi eseményekhez is hozzájárult az alapvető mezőgazdasági termények drágulása, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez összességében csak egy adaléka volt a kibontakozó engedetlenségi mozgalmaknak. Mindenesetre a nemzetközi közösség – és különösen az USA – számára érdekes tanulság lehet, hogy az általuk is üdvösnek tartott demokratikus átalakulás a Közel-Keleten – bár még nem tudjuk valójában, hogy milyen eredménnyel zárul majd – részben gazdasági okokra vezethető vissza.

Valaminek történnie kell, erre figyelmeztetett Martonyi János külügyminiszter is az Európai Parlament előtti felszólalásában, hangsúlyozva, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia az élelmiszerbiztonsággal és az árak emelkedésével járó problémák globális szintű kezelésében. „Az árak több országban is ismételt társadalmi és politikai bizonytalanságot okozhatnak” – jelezte, finoman utalva az észak-afrikai és közel-keleti térségben kialakuló helyzetre.

Mi várható Magyarországon?

Itthon is jelentősen drágulnak a kenyérfélék, részben a gabona, részben pedig az üzemanyagár  növekedésének hatására. A kőolaj ára szintén történelmi csúcs közelében jár, ha pedig a közel-keleti tüntetések további instabilitást okoznak, még tovább emelkedhetnek az energiahordozók árfolyama. Tetézi a nehézséget, hogy a tavalyi rossz termés következtében a következő hónapokban akár gabonaimportra is szorulhat Magyarország, ami további, akár 30-40 százalékos lisztdrágulást eredményezhet. Tovább rontja a helyzetet, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal jelentése szerint a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt várhatóan a következő búzaszezon is alapvetően magas árakkal indul majd.

Thurányi Kata
 

• Cimkék:
Élemiszer válság Világbank G20 mezőgazdaság FAO Glattferder Béla Martonyi János

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére