Eliézer jóval toleránsabb, mint az elődje

Újabb titkos társaság hálózza be Amerikát

A Yale Egyetem legendás, borostyánnal benőtt épületeiben, az amerikai tudományos élet bölcsőjeként ismert intézmény falai között komoly titkok rejtőznek hosszú idők óta; 1832-ben itt alakult meg (és azóta is itt tevékenykedik) a globális szempontból legszámottevőbb titkos társaság, a Skull and Bones (Koponya és csontok). A világ egyik leghíresebb felsőoktatási intézményének ” diákjai rendre tanújelét adják: a Yale-n azt is megtanulták, miként kell mélyen hallgatni.

George W. Bush és a koponyás egylet

A connecticuti egyetem diákjaiból megalakult rejtélyes csoportról sokan azt tartják, hogy ők alkotják az Egyesült Államok (vagy talán az egész világ) valódi vezető rétegét. A „csontos” elvek az USA egészét érintő politika szintjén először a 19. század végén éreztették hatásukat. Ebben az időben a Skull and Bones tagjai magukévá tették a hitet, hogy az angolszászoknak Istentől adott joguk van a világ többi népe feletti uralkodáshoz. Még a japánokat is, akik soha nem tartoztak az angol-amerikai gyarmatbirodalomhoz, alacsonyabb rendű nemzetnek tekintették, „amellyel ugyanúgy kell bánni, mint Afrika, India és Latin-Amerika gyarmati népeivel”.

A Skull and Bones a Yale Egyetem campusának közepén, egy zord, alig megvilágított, görög-egyiptomi épület lelakatolt vasajtói mögött működik. Olyan amerikai elnökök fordultak és fordulnak meg itt ma is, mint William Howard Taft, George Herbert Walker Bush, illetve utóbbinak ma is jól ismert fia, George Walker Bush. A világ egyik legismertebb titkos egyletének árnyékából azonban a kilencvenes évek közepén kinőtt egy másik csoportosulás, amelyet négy olyan férfi alapított, akit hatvan évvel ezelőtt nem fogadott be a Bones. Személyes ismeretségeik szövevényére, a sokszínűségre és az összetartásra alapozva azonban új szervezetet építettek.

Eliézer: toleráns és titkos, de szemmel tartjuk

1996 őszén Shmully Hecht rabbi, Ben Karp, Cory Booker és Michael Alexander alapította meg a Yale klubját, az Eliézert, amely úgy indult útnak, mint az egyetemisták leendő és éppen aktuális vezetőinek társulása. – Nem volt kérdés, hogy az Eliézer zsidó egyesület – mondja Edward Rothstein, a New York Times kritikusa, aki maga is a csoport tagja – de az sem, hogy a vallásos szertartási elemek megőrzése mellett elkerültük a szektásokra jellemző viselkedést”.

A Time magazin online változatának a múlt héten megjelent cikke szerint  az Eliézer célja, hogy zsidó és nem zsidó vezetőket vonzzon a Yale-re, hogy párbeszédet alakítson ki a judaizmus különböző ágazatai, valamint a világi és a vallási vezetők között. A zsidók mellett már megalakulása óta feketék, muzulmánok és melegek csatlakozhattak hozzá, vagyis olyanok, akiket addig kiközösítettek a hagyományos titkos társaságok. A péntek éjszakánként több tucat ember részvételével megtartott találkozókon a világ legbefolyásosabb szónokai vesznek részt. Fellépéseikért nem kapnak pénzt, beszédeiket nem rögzítik, az esemény „nem sajtónyilvános”.

Az Eliézer kedvéért olyan vezetők módosítják időbeosztásukat, mint a volt izraeli miniszterelnök, Ehud Barak, Joe Lieberman amerikai szenátor, Charles Grodin komikus, Elliott Gould színész, Tarek Fatah és Mona Eltahawy muszlim aktivisták, Aharon Barak, az izreli legfelsőbb bíróság elnöke, vagy Jerry Springer, a talk-show koronázatlan fejedelme.

Behálózzák Amerikát?

Az egyik dolog, amit egy egyetemtől vár az ember, a vallásos környezetből érkező fiatalok hitének megerősítése – mondja Guido Calabresi, a Yale jogi professzora, aki Olaszország egyik legrégebbi zsidó családjának katolikus leszármazottja, s aki a közelmúltban az Eliézer előadója volt. Szerinte a fiatalok által magukkal hozott vallási tudás és háttér már eleve nagy iskola. – Amikor megérkeznek az egyetemre, saját szakterületüket – fizikát, történelmet, matematikát – tanulni, szaktantárgyaikat rendkívüli módon terjesztik ki egy másik szintre. Ugyanilyen fontos, hogy bővüljön lelki hátterük is. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha az egyetemen léteznek spirituális szervezetek. Ezt a szerepet az Eliézer valóban figyelemre méltó módon tölti be – véli Calabresi.

Az Eliézer sokkal több, mint egyetemi klub – fejti ki a Harvard jogi professzora, Alan Dershowitz, aki előszót írt egy, a társaságról szóló könyvhöz. – A szervezet azoknak az aktivistáknak globális hálózata, akik elmélyülten foglalkoznak a zsidó néppel és a világgal – mutatott rá az egyetemi tanár. Az új szervezet valószínűleg rátapintott a Calabresi és Dershowitz professzorok által is feltárt lényegre, ezért az Eliézer tovább terjeszkedik a Yale-ről, és tárgyalásokat folyat a Harvard, a Columbia, illetve a Princeton egyetemekkel, házózatát kiterjesztené az Egyesült Államok többi részére is.
 

Hargitai Mátyás

(A Time magazin cikke nyomán)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére