A Szentszék támogatja a békefolyamatot

Legyen vége az erőszaknak Kolumbiában!

A kolumbiai erőszak leállítását sürgette XVI. Benedek katolikus egyházfő virágvasárnapi miséje előtt a római Szent Péter téren összegyűltekhez szólva. A Szentatya támogatja, hogy nagypéntek az erőszak áldozataiért tartott imanap legyen. „Lélekben egyesülök e fontos kezdeményezéssel és komolyan buzdítom a kolumbiaiakat, hogy vegyenek részt benne. Ugyanakkor, imádkozom Istenhez e szeretett nemzet azon tagjaiért, akiket aljasul megfosztottak életüktől” – jelentette ki a pápa.

Az imanap megtartását a Kolumbiai Püspöki Konferencia kezdeményezte. Juan Vicente főtitkár szerint „az erőszak már állandó tényezővé vált a kolumbiaiak politikai és társadalmi életében. Számos áldozata volt e tragikus jelenségnek, de ezek nagy része láthatatlan maradt vagy feledésbe merült”. Az imanap célja, hogy társuljunk az erőszak áldozataihoz „a megbékélés és megbocsátás felé vezető úton”.

A katolikus egyházfő egyúttal a megtérésre is felszólított. „Megújítom sürgető felhívásomat a megtérésre, a bűnbánatra és a megbékélésre. Legyen vége az erőszaknak Kolumbiában! A béke uralkodjon ott!” – hangoztatta a Szentatya.

Megtépázott nemzeti mottó

Habár Kolumbia nemzeti mottója a „Szabadság és rend”, ez a mindennapokban aligha valósul meg. Ugyan az elmúlt években számos konfliktus elsimult az országban, de a kábítószer-kereskedelem hatása ma is pusztító erővel bír. Rengeteg biztonsági erő, szélsőbaloldali gerillacsoport és különféle kokainbáró áll harcban egymással, miközben az erőviszonyok és összefonódások gyakorlatilag átláthatatlanok.

A katolikus egyházfő nem először szólalt fel a kolumbiai állapotok miatt. 2007. februárjában a dél-amerikai ország új szentszéki nagykövetéhez, Juan Gomez Martinezhez intézett beszédében arról beszélt, hogy a Szentszék támogat minden olyan fontos erőfeszítést, amely Kolumbiában a béke és a kiengesztelődés megteremtését, valamint a fejlődés és a szilárdabb társadalmi intézmények kibontakozását szolgálja.

A sorozatos emberrablások arra figyelmeztetnek, hogy a kolumbiai társadalomnak megbékélésre van szüksége” – mondta a pápa, majd emlékeztetett azokra a szavaira, amelyeket az akkori újév kezdetén, a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjaihoz intézett: minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az elrabolt személyek visszakerüljenek hozzátartozóikhoz és hogy emberek milliói visszakapják a normális élethez szükséges biztonságot.

Mindennapi forradalom

A kolumbiaiak mindennapjai azonban egy szűnni nem akaró „forradalomban” zajlanak. A legmeghatározóbb gerillacsoport, a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia - Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) 1966-ban jött létre kommunista ideológusokból és a hatalom által üldözött nem kommunista parasztokból, amely a szegények és gazdagok közötti
egyenlőtlenségek megszüntetését tűzte zászlajára.
 

A szervezet 17 ezer harcosával egykor igencsak befolyásos erőként működött, amely városokat lőtt és kénye-kedve szerint rabolt el 
embereket. Andrés Pastrana elnök és a FARC 1998 és 2002 között tárgyalásokat folytatott a konfliktus megoldásáról, de ezek végül zsákutcába jutottak. Végül Álvaro Uribe elnöksége alatt, aki 2002-es megválasztásakor a FARC és a hozzá hasonló bűnöző csoportok elnyomását ígérte, a biztonsági helyzet javult. A gyilkosságok és emberrablások száma csökkent (a 2000-es 3700-ról 2005-ben 800-ra), a terrorista gerillák száma pedig megfeleződött, s már nem érte el a kilencezret, ami együtt járt a gazdaság és az idegenforgalom szerencsés növekedésével.
 

Ugyan Uribe az Egyesült Államok támogatását élvezve a dzsungelekre, valamint az ország hegyvidékes részeire korlátozta a FARC felségterületét, de a 2006-2007-ben lezajlott botrányok megmutatták, hogy a múltban is, ma is kapcsolatban állnak kormánytisztviselők és politikusok – főleg a kormánypártból – a különböző paramilitáris csoportokkal.

Titkos táborok

A FARC továbbra is jelentős hatalommal bír néhány vidéki területen, elsősorban az ország déli őserdőiben, ahol titkos táborokban már egy évtizede tartja fogva túszait. Működésének és fegyveres akcióinak finanszírozásához elsősorban a kolumbiai kokainkereskedelemből származó bevételeket használja.

A túszok kiszabadítása érdekében Uribe többször megkísérelte a FARC-kal való párbeszédet, de a gerillaszervezet ennek feltételeként azt szabta, hogy a kormány vonja ki fegyvereseit az ország déli részén egy New York város nagyságú területen. Uribe azonban attól tartott, hogy így újra egyesülnének a szétszóródott gerillacsapatok, ezért csak egy nemzetközi megfigyelők által ellenőrzött biztonsági zónát ajánlott a FARC-nak, amit az visszautasított.

A 2010 augusztusában hivatalba lépett elnök, Juan Manuel Santos addig nem tárgyal a gerillákkal, amíg azok nem engedik szabadon túszaikat. A jelek szerint ez a stratégia nem bizonyult hatásosnak, Santos pedig nem éri el Uribe hatékonyságát. Hivatalba lépése óta Kolumbiában nem csökkent az erőszak; a Szentatya nem véletlenül aggódik a dél-amerikai népért.

Hargitai Mátyás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére