Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-01-20 18:02:00

A magyarok kritizálói szerint „igazi emberek” csak Nyugaton élnek

Ki is itt a szélsőjobboldali? – európai kitekintés

Több, nyugat-európai sajtóorgánumban rendszeresen visszatérő toposz a magyar fasisztaveszély. Lássuk, valóban hungarikum a politikai extrémizmus?

Az Európai Unió hozzáállása a szélsőjobboldali politikai erők térnyeréséhez látványosan megváltozott az elmúlt tíz évben: míg 2000-ben az akkori tagországok teljes politikai elszigeteléssel reagáltak a néhai Jörg Haider Osztrák Szabadságpártjának (FPÖ) kormányra kerülésére, tavaly már szemrebbenés nélkül vették tudomásul, hogy Hollandiában a hasonnevű párt külső támogatóként csatlakozott a jobboldali kisebbségi kabinethez. A liberális Mark Rutte október közepén megalakult kormánya a parlamentben csak Geert Wilders iszlámellenes pártjának támogatásával képes többséget összekovácsolni. Wilders cserébe elérte, hogy célul tűzzék ki az iszlám, illetve más „nem nyugati” országokból érkezők bevándorlásának felére csökkentését.


Javasolták a menekültek csónakjainak elsüllyesztését

Angela Merkel német kancellár is megjegyezte egy októberi parlamenti felszólalásában (a holland koalícióalkotással kapcsolatban), hogy Ausztria korábbi, Haider miatti elszigetelése nem bizonyult sikeresnek, ráadásul „nem segített az európai ügy szempontjából” sem. Sok szempontból más tehát a politikai helyzet ma, mint tíz évvel ezelőtt. Nem egy tagállamban megerősödtek a szélsőjobboldali pártok, több helyütt számottevő parlamenti csoportjuk is van.

 

Ifjúsági rendezvény a demokratikus Svájcban

Amikor áprilisban a nyugati sajtó a magyarországi szélsőségesség megerősödéséről és annak veszélyeiről cikkezett, az Egyesült Királyságban is éppen választási kampány zajlott. A három legnagyobb brit parlamenti párt miniszterelnök-jelöltjeinek második televíziós vitáján egyebek mellett a bevándorlás volt az egyik fő téma. „Felső határ megállapításával kell korlátozni az unión kívülről gazdasági okokból érkezők számát. Az EU-hoz ezután csatlakozó országok polgáraival szemben is átmeneti korlátozást kell alkalmazni” - mindezt nem más, mint az Európában egyébként elismert David Cameron, a Konzervatív Párt első embere és a választásokat később megnyerő kormányfőjelöltje jelentette ki a Sky News hírtelevízióban. Felidézte azt is, hogy a 2004-es EU-bővítés után a munkáspárti kormány „évi 13 ezer lengyellel számolt, de több százezren jöttek”. Ami viszont Cameron javára írható, az talán az, hogy bevándorlás-ellenessége nem vezette a Brit Nemzeti Párt (BNP) fellépéseinek túllicitálásához. Nick Griffin BNP-vezér 2009-ben az afrikai menekülteket szállító csónakok elsüllyesztését javasolta.

Akik nem fenyegetőznek, csak kirekesztenek

Egyes országokban a szélsőjobboldali pártoknak sikerült a kormánypolitikát is befolyásoló szerephez jutniuk. A cigányellenes Szlovák Nemzeti Párt 2006 és 2010 között tagja volt a szlovák kormánykoalíciónak. Dániában, a Lars Rasmussen miniszterelnök vezette liberális-konzervatív koalíció az idegenellenes Dán Néppárt külső támogatásától függ. Annak a politikai erőnek, amelyiknek sikerült elérnie az országban tartózkodó külföldiekre vonatkozó jogszabályok szigorítását. A Svájci Néppárt iszlámellenes propagandájának következményeként népszavazás döntött új minaretek építésének megtiltásáról.

Jean-Yves Camus, a párizsi Stratégiai és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IRIS) kutatója úgy véli, a radikális jobboldali pártokban feltűnt egy olyan új generáció, amelynek vezetői ügyelnek arra, hogy ne kapcsolhassák hozzájuk a szélsőséges jelzőt. Megpróbálnak azon keretek között maradni, amelyeket a demokraták és a törvény határvonalnak tekint. Jobboldali populistaként baloldali társaikhoz hasonlóan a képviseleti demokrácia helyett az úgynevezett „közvetlen demokráciát” hirdetik, az elit ellen politizálnak, amelyről azt tartják, hogy elszakadt a valóságtól, újratermeli önmagát, és a globalizáció és a kozmopolitizmus által lejáratódott. Számukra Brüsszel a fekete bárány. Mindehhez idegenellenséget, egy újfajta etnikai identitás megalkotását kapcsolják, elítélik a multikulturális társadalmat és főleg az iszlámot.


Politikai véleménynyilvánítás a demokratikus Németországban

Érdekes a német Der Tagesspiegel megállapítása is: a Jobbiktól, a BNP-től, vagy a Német Nemzeti-Demokrata Párttól eltérően más nyugat-európai jobboldali szélsőséges pártok korszerűbb arculatra törekszenek, sőt gyakran Izrael-barátnak tüntetik fel magukat. Ennek taktikai oka valójában az, hogy iszlámellenes propagandájukat akarják az iszlám terrortól való zsidó félelemre történő utalással igazolni.

Nyugati szélsőjobb: felfutni a tömegek hátán

Olaszországban az Északi Liga a bevándorlók ellen kampányol és közben Silvio Berlusconi kormányát erősíti. A Brit Nemzeti Párt helyi szinten meggyökerezett és sikerült két európai parlamenti helyet szereznie, hasonlóan a görögországi Ortodox Népi Riadóhoz (LAOS). A bulgáriai Ataka nevű alakulat, amely az ország török lakosságát támadja, 2005 óta 10 százalékos szavazatarányt tudhat magáénak. „A gazdasági bajokat mindenhol kiaknázzák; még egy évtizednyi növekedés után is rengeteg a szegény és kiábrándult ember. Sokan gondolnak vissza azokra az időkre, amikor az állam megvédte őket a nyers piaci erőktől. Ez olyan szélsőjobbot eredményez, amely az államosítást pártolja, és nem kedveli a piacot” – magyarázta meg a The Economist.


Rendőri jelenlét a demokratikus Nagy-Britanniában

Megfigyelhető a szászországi neonácik és a cseh elvbarátaik egyre szorosabb összefogása is. A két oldal neonáci vezetői rendszeresen találkoznak egymással, s a cseh Nemzeti Ellenállás szervezetének képviselői még a szászországi tartományi gyűlésbe (parlament) is ellátogattak a szélsőséges Német Nemzeti-Demokrata Párt (NPD) ottani képviselőinek meghívására. A londoni The Guardian megállapítása szerint „miközben az európai társadalmakban állandósulni látszik a szélsőjobboldal jelenléte, Magyarországon és Közép-Európa többi fiatal demokráciájában más a helyzet, mint Nyugat-Európa gazdag társadalmaiban, amelyeket ’új fóbiák’ kerítettek hatalmukba”. Anton Pelinka, egy Budapesten dolgozó osztrák politikatudományi szakértő azt mondta a brit lapnak, hogy Közép-Európában „a régi vágású szélsőjobb” van jelen, és az „ellenség is a régi: a zsidók, a cigányok, a nemzeti kisebbségek”.

Hasonló tendenciákról tudósította olvasóit tavaly tavasszal a párizsi liberális Le Monde is: „szinte valamennyi európai országban megerősödött a szélsőjobboldal...”. A mondat azonban innen már egy szembetűnő felmentéssel folytatódik: „...de míg Nyugaton a multikulturális társadalmakban az ’igazi emberek igazi problémájával’ foglalkozva az iszlámellenesség lett a fő ideológia, Keleten a harmincas évekből ismerős fasiszta-barát pártok jelentek meg”. A francia napilap fogalmazása számos, hazánkról írt publicisztika és bírálat filózófiai és elméleti alapját adhatja.


Hajnal a demokratikus Franciaország egyik temetőjében

Kirívó az is, amit Nicolas Sarkozy elnök a cigány bevándorlók Romániába és Bulgáriába való hazatoloncolásával tett. Az ügyben hozott európai bizottsági döntés politikai kompromisszumként született meg, mivel a testület elnöke, José Manuel Barroso minden áron békülni akart a francia elnökkel. Ezt a francia napilapok egyébként erőteljesen hangsúlyozták. Brüsszel felszólította a francia hatóságokat, hogy október 15-ig ültessék át a francia jogrendbe a mozgásszabadságot biztosító európai előírásokat, de gyakorlatilag lemondott arról, hogy a cigányok tömeges kiutasítása miatt diszkrimináció címén eljárást indítson, ami „sokkal inkább politikai és kínos figyelmeztetés lett volna” Párizsnak.

A francia kormány megkönnyebbülten fogadta a döntést, miszerint „semmilyen eljárás nem lesz, és ami lényeges Brüsszelnek, megőrizte a tekintélye látszatát". Legalábbis ezt jelentette ki a konzervatív Le Figarónak névtelenül egy francia diplomata – utalva arra, hogy alig két hete az illetékes uniós biztos még szégyenteljesnek nevezte a kormányzati fellépést abban a Franciaországban, ahol a közszereplők most feltehetőleg elégedetten dörzsölik a kezüket szemlélve, hogy végre nem róluk, hanem a kis, de fél évig nagy szerepet betöltő Magyarország ügyes-bajos dolgaitól hangos a sajtó.

Hargitay Mátyás 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.