- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Világhír
2011-01-20 18:02:00 A magyarok kritizálói szerint „igazi emberek” csak Nyugaton élnekKi is itt a szélsőjobboldali? – európai kitekintésTöbb, nyugat-európai sajtóorgánumban rendszeresen visszatérő toposz a magyar fasisztaveszély. Lássuk, valóban hungarikum a politikai extrémizmus?Az Európai Unió hozzáállása a szélsőjobboldali politikai erők térnyeréséhez látványosan megváltozott az elmúlt tíz évben: míg 2000-ben az akkori tagországok teljes politikai elszigeteléssel reagáltak a néhai Jörg Haider Osztrák Szabadságpártjának (FPÖ) kormányra kerülésére, tavaly már szemrebbenés nélkül vették tudomásul, hogy Hollandiában a hasonnevű párt külső támogatóként csatlakozott a jobboldali kisebbségi kabinethez. A liberális Mark Rutte október közepén megalakult kormánya a parlamentben csak Geert Wilders iszlámellenes pártjának támogatásával képes többséget összekovácsolni. Wilders cserébe elérte, hogy célul tűzzék ki az iszlám, illetve más „nem nyugati” országokból érkezők bevándorlásának felére csökkentését.
Ifjúsági rendezvény a demokratikus Svájcban Amikor áprilisban a nyugati sajtó a magyarországi szélsőségesség megerősödéséről és annak veszélyeiről cikkezett, az Egyesült Királyságban is éppen választási kampány zajlott. A három legnagyobb brit parlamenti párt miniszterelnök-jelöltjeinek második televíziós vitáján egyebek mellett a bevándorlás volt az egyik fő téma. „Felső határ megállapításával kell korlátozni az unión kívülről gazdasági okokból érkezők számát. Az EU-hoz ezután csatlakozó országok polgáraival szemben is átmeneti korlátozást kell alkalmazni” - mindezt nem más, mint az Európában egyébként elismert David Cameron, a Konzervatív Párt első embere és a választásokat később megnyerő kormányfőjelöltje jelentette ki a Sky News hírtelevízióban. Felidézte azt is, hogy a 2004-es EU-bővítés után a munkáspárti kormány „évi 13 ezer lengyellel számolt, de több százezren jöttek”. Ami viszont Cameron javára írható, az talán az, hogy bevándorlás-ellenessége nem vezette a Brit Nemzeti Párt (BNP) fellépéseinek túllicitálásához. Nick Griffin BNP-vezér 2009-ben az afrikai menekülteket szállító csónakok elsüllyesztését javasolta. Politikai véleménynyilvánítás a demokratikus Németországban Érdekes a német Der Tagesspiegel megállapítása is: a Jobbiktól, a BNP-től, vagy a Német Nemzeti-Demokrata Párttól eltérően más nyugat-európai jobboldali szélsőséges pártok korszerűbb arculatra törekszenek, sőt gyakran Izrael-barátnak tüntetik fel magukat. Ennek taktikai oka valójában az, hogy iszlámellenes propagandájukat akarják az iszlám terrortól való zsidó félelemre történő utalással igazolni. Nyugati szélsőjobb: felfutni a tömegek hátán Olaszországban az Északi Liga a bevándorlók ellen kampányol és közben Silvio Berlusconi kormányát erősíti. A Brit Nemzeti Párt helyi szinten meggyökerezett és sikerült két európai parlamenti helyet szereznie, hasonlóan a görögországi Ortodox Népi Riadóhoz (LAOS). A bulgáriai Ataka nevű alakulat, amely az ország török lakosságát támadja, 2005 óta 10 százalékos szavazatarányt tudhat magáénak. „A gazdasági bajokat mindenhol kiaknázzák; még egy évtizednyi növekedés után is rengeteg a szegény és kiábrándult ember. Sokan gondolnak vissza azokra az időkre, amikor az állam megvédte őket a nyers piaci erőktől. Ez olyan szélsőjobbot eredményez, amely az államosítást pártolja, és nem kedveli a piacot” – magyarázta meg a The Economist. Rendőri jelenlét a demokratikus Nagy-Britanniában Megfigyelhető a szászországi neonácik és a cseh elvbarátaik egyre szorosabb összefogása is. A két oldal neonáci vezetői rendszeresen találkoznak egymással, s a cseh Nemzeti Ellenállás szervezetének képviselői még a szászországi tartományi gyűlésbe (parlament) is ellátogattak a szélsőséges Német Nemzeti-Demokrata Párt (NPD) ottani képviselőinek meghívására. A londoni The Guardian megállapítása szerint „miközben az európai társadalmakban állandósulni látszik a szélsőjobboldal jelenléte, Magyarországon és Közép-Európa többi fiatal demokráciájában más a helyzet, mint Nyugat-Európa gazdag társadalmaiban, amelyeket ’új fóbiák’ kerítettek hatalmukba”. Anton Pelinka, egy Budapesten dolgozó osztrák politikatudományi szakértő azt mondta a brit lapnak, hogy Közép-Európában „a régi vágású szélsőjobb” van jelen, és az „ellenség is a régi: a zsidók, a cigányok, a nemzeti kisebbségek”. Hasonló tendenciákról tudósította olvasóit tavaly tavasszal a párizsi liberális Le Monde is: „szinte valamennyi európai országban megerősödött a szélsőjobboldal...”. A mondat azonban innen már egy szembetűnő felmentéssel folytatódik: „...de míg Nyugaton a multikulturális társadalmakban az ’igazi emberek igazi problémájával’ foglalkozva az iszlámellenesség lett a fő ideológia, Keleten a harmincas évekből ismerős fasiszta-barát pártok jelentek meg”. A francia napilap fogalmazása számos, hazánkról írt publicisztika és bírálat filózófiai és elméleti alapját adhatja. Hajnal a demokratikus Franciaország egyik temetőjében Kirívó az is, amit Nicolas Sarkozy elnök a cigány bevándorlók Romániába és Bulgáriába való hazatoloncolásával tett. Az ügyben hozott európai bizottsági döntés politikai kompromisszumként született meg, mivel a testület elnöke, José Manuel Barroso minden áron békülni akart a francia elnökkel. Ezt a francia napilapok egyébként erőteljesen hangsúlyozták. Brüsszel felszólította a francia hatóságokat, hogy október 15-ig ültessék át a francia jogrendbe a mozgásszabadságot biztosító európai előírásokat, de gyakorlatilag lemondott arról, hogy a cigányok tömeges kiutasítása miatt diszkrimináció címén eljárást indítson, ami „sokkal inkább politikai és kínos figyelmeztetés lett volna” Párizsnak. A francia kormány megkönnyebbülten fogadta a döntést, miszerint „semmilyen eljárás nem lesz, és ami lényeges Brüsszelnek, megőrizte a tekintélye látszatát". Legalábbis ezt jelentette ki a konzervatív Le Figarónak névtelenül egy francia diplomata – utalva arra, hogy alig két hete az illetékes uniós biztos még szégyenteljesnek nevezte a kormányzati fellépést abban a Franciaországban, ahol a közszereplők most feltehetőleg elégedetten dörzsölik a kezüket szemlélve, hogy végre nem róluk, hanem a kis, de fél évig nagy szerepet betöltő Magyarország ügyes-bajos dolgaitól hangos a sajtó. Hargitay Mátyás
|
Hírsor
A hét java
|
|