Világhír
2011-10-14 07:30:00
A brit óriáscégek többségének van leányvállalata valamelyik adóparadicsombanHol a pénz?
Hiába vált szitokszóvá az adóparadicsom kifejezés – a nagyvállalatok döntő többsége mégis speciális jogrendszerrel operáló országokba menti ki a profitját.
A száz legnagyobb brit cég közül mindössze kettőnek nincs leányvállalata valamelyik adóparadicsomban. Ez a megdöbbentő arány vélhetően más országokban is hasonló, nem véletlenül tűzte ki a New York után most már szinte az egész USA-t izgalomban tartó 99% Mozgalom egyik fő céljául, hogy e nagyvállalatok méltányosan járuljanak hozzá a közteherviseléshez. A tiltakozáshoz a világ többtucatnyi országában csatlakoztak, sokan boltok és bankok padlójára letelepedve próbálják a nagypolitika figyelmét ráirányítani a gazdaságot aláásó adóelkerülésre.
Elfogyott a türelem?
A jelenségre egyre több, mérges adófizetőkből, az üzleti etikát szem előtt tartó, a nyomásgyakorlás eszközét bevető aktivistákból és különböző nem kormányzati szervezetekből alakult csoportosulás hívja fel a figyelmet. E tömörülések most elsősorban nem is az adócsalásra, hanem arra a speciális adóelkerülésre összpontosítanak, mely során az érintettek tulajdonképpen törvényes eszközökkel, bonyolult pénzügyi tranzakciókon keresztül érik el, hogy kevesebb adót kelljen fizetniük. Andorrában, Luxemburgban, Hollandiában, Svájcban, Cipruson, Szingapúrban, az amerikai Delaware államban, Hongkongban, Jersey szigetén, a Seychelles-szigeteken, Mauritiuson, a Maldív-szigeteken – csak hogy néhány példát említsünk.
Az ActionAid nevű szervezet egy honlapot is létrehozott az ügynek, ahol térkép segítségével mutatják be, mely országokban tartja profitját a száz legnagyobb brit cég. Az eredmény megdöbbentő: a bő 34 ezer leányvállalat negyedét (8 500 céget) adóparadicsomban jegyeztek be.
Utazik a profit
Az OECD definíciója szerint egy adóparadicsomot négy dolog jellemez leginkább. A legfontosabb kritérium, hogy területén nincsenek vagy csak névlegesen vannak adók. Ez azonban önmagában nem elegendő: a rendszerből hiányoznia kell az átláthatóságnak, az ország törvényeinek akadályozniuk kell a más kormányokkal való hatékony információcserét, illetve a különböző külföldi beruházóknak nem feltétlenül kell valós aktivitást tanúsítaniuk.
A fenti definíció ugyanakkor nem általánosan elfogadott, mások szerint ugyanis azon államok is e körbe tartoznak, amelyek jogi hátterüknek köszönhetően alkalmasak arra, hogy mintegy tranzitországként segítsék a profit továbbutaztatását egy klasszikus adóparadicsomba – ilyenek például Hollandia vagy Írország. (A világszerte ismert rockzenekar, a U2 is Hollandiában adózik, kaptak is rendesen ezért a rajongóiktól az idei Glastonbury fesztiválon.)
Megint mások még általánosabban fogalmaznak, azt hangsúlyozva, hogy minden olyan állam adóparadicsom, amely a külföldi beruházóknak az országba csábítása érdekében nagyon alacsony adókat állapít meg – Írország is éppen ennek köszönhette a kilencvenes években mutatott gazdasági szárnyalását.
Törvényes és erkölcstelen
Az adóparadicsom kifejezés mára szitokszóvá vált, hiszen a vállalatok azon machinációjával kötődött össze a fogalom, aminek következtében a működés – nem pedig a bejegyzés – szerint érdekelt állam elesik jogos adóbevételétől.
Ezért aztán érthető, hogy hiába legális az adóelkerülés e formája, a tiltakozók már nemcsak azt akarják, hogy az adózás törvényes, hanem hogy igazságos is legyen. Főleg egy ilyen megszorításokkal teli gazdasági környezetben vérlázító ugyanis, hogy a vállalatok kimenekítik a profitjukat az adót emelő országukból. Az „igazságos” adórendszert persze nem egyszerű meghatározni, hiszen mindenki más összeget tartana méltányosnak.
Főleg, hogy a vállalatok érvei is helytállóak. A Vodafone például tavaly összesen 2,5 milliárd fontot fizetett be társasági adó formájában. Miközben 30 országban működik, csak a brit államkasszába 700 millió fontot helyezett el – akkor miért kéri rajta számon bárki is, hogy az adója többi részét hol és miként fizeti be?
Aktivisták kontra elkerülők
Az adóelkerülés legfőbb áldozatai a fejlődő országok, hiszen ezeknek nincs meg a kellő szakértelmük és infrastruktúrájuk, hogy megakadályozzák adójuk külföldre távozását. Az OECD becslése szerint nem kis összegről van szó: évente nagyjából háromszor akkora összegtől esnek el, mint amennyit segélyként kapnak a nemzetközi közösségtől.
Emiatt szeretnének a különböző aktivista csoportok nyomást gyakorolni a G20-ra, hogy legközelebbi, a jövő hónapban Cannes-ban esedékes csúcsukon vessék fel az adóelkerülés témáját is. Erről volt már szó korábban a testületben, 2009 áprilisában a felek úgy álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy kinyilvánították: fellépnek az adóparadicsomok ellen. Az átláthatóság növelésének támogatása azonban mindeddig a gyakorlatban sokat nem segített a helyzeten.
Tóth Miklós
|
