Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Világhír
2011-04-18 06:03:00

Másfél éves a legfiatalabb fukushimai evakuált

Hazautaztak Japánból a német misszionáriusok

A katasztrófahelyzet fokozódásáról szólnak a hírek. A Liebenzelli Misszió részéről egy házaspár maradt segíteni. Megkérdeztünk a helyzetről hazatérteket és kintmaradtakat.

Japánban a Fukushima régióban élő keresztény közösség tagjait evakuálták, majd különböző ideiglenes menedékszállásokra vitték őket. Az egyházközösség temploma csak 4 kilométerre van a sérült atomerőműtől. A közösség tagjai ahhoz a csoporthoz tartoznak, akik közvetlenül az atomerőműben dolgoznak és azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a legrosszabbat.


Az evakuáltak a missziótól kaptak segítséget

A Liebenzell-i Misszió felajánlotta okutamai szabadidőközpontját, ide kerültek a Fukushima régióból evakuáltak, mintegy 50 ember. A legfiatalabb lakó egy másfél éves totyogó, a legidősebb pedig egy 90 éves bácsi lett.

A menekült keresztény közösség tagjai nagyon hálásak, hogy Okutamába mehettek. Sokan mindenüket elvesztették. Egy idősebb asszony például, aki a földrengés idejében nem tartózkodott otthon, soha többé nem mehetett vissza a házába. A központba azokban a ruhákban érkezett, amiket már 3 hete visel. Egy másik asszony kézitáskával érkezett, neki ez az összes megmaradt vagyona. Egy fiatalember egyenesen a munkájából érkezett a szabadidő központba, szerinte drámai a helyzet az atomerőműnél.

– Az elkövetkező időben nyugodt körülmények között lakhatnak nálunk ezek a meggyötört emberek. Az elmúlt időszakban különféle szükség menedékszállókon húzták meg magukat. Most mindenki örül, hogy ismét közösségként és részben családként lehet együtt – mondta Tragott Ockert misszionárius, a szabadidőközpont vezetője.

A misszió továbbra is mindenkit arra kér, hogy imádkozzon ebben a bizonytalan helyzetben a japánokért, valamint a misszionáriusok gyermekeiért, akik jelenleg iskolába sem tudnak menni, mivel a tokiói német iskolák továbbra is zárva tartanak.
 


Keresztények menedéke, az okutamai szabadidő központ

Lothar Sommer, a Liebenzeller Mission munkatársa és felesége Hongodaiban (50 kilométerre délre Tokiótól) teljesített szolgálatot. A 31 éves misszionárius feleségével a múlt hétig Japánban tartózkodott és a helyszínen nyújtott segítséget. A kialakult helyzetről, nehézségekről kérdezte a mindennapi.hu.

Könnyű megszólítani őket, de most bizonytalanok

Mint megtudtuk: a lelkészek  pár héttel a tragédia előtt kezdtek a hongodai gyülekezetnél dolgozni. Küldetésük, hogy fiatal japán embereknek egyházi közösségek alapításában nyújtsanak segítséget. Velük a misszionárius szerint könnyű  kapcsolatot teremteni, ha az utcán modern zene kíséretében szólítják meg őket.

– A japánokkal folytatott beszélgetéseim során tudatosult bennem, hogy a személyes kapcsolatok és beszélgetések a legfontosabbak. Ha az emberek látják az életemből, a életvitelemből, hogy szeretem őket és Isten létezik, aki még jobban szereti őket, akkor a kulturális különbségek elhalványodnak – mondja Lothar Sommer, aki szerint embereknek a technikába és a biztonságba vetett hite viszont a történtek hatására erősen megingott; sokan traumatizált állapotban vannak és bizonytalanok.

Ezzel ellentétben az is érdekes, ahogyan a nem katasztrófa sújtotta területeken élő japánok vélekednek. Nagoyában, ami körülbelül 350 km-re fekszik Tokiótól, egy férfival beszélgetni kezdtünk. Kérdésünkre, hogy mit gondol a katasztrófáró,l csak ennyit mondott: –Nem lehet mit tenni. Ez egyszerűen így van és kész.

Biztonságosabbnak vélték, ha egyelőre hazautaznak

Biztonsági okokból összesen 23 személynek, köztük gyermeknek, nőnek és férfinak kellett hazautaznia. Mivel a Libenzeller Misszió munkatársai kizárólag Tokióban és Yokohamában élnek és a katasztrófa további hatása a sérült erőmű bizonytalansága miatt nagyon kockázatos, úgy határoztak, hogy egyelőre visszatérnek Németországba.

– Egyetlen házaspár maradt Japánban, ők a szabadidőközpontban az 50 fő ellátását szervezik és velük foglalkoznak – mondja Lothar Sommer. – Mindannyian az a kívánjuk, hogy amilyen hamar csak lehetséges, újra Japánba mehessünk és segíthessünk. Barátokat hagytunk magunk mögött, akiknek ismerjük az arcát, nevét és történetét. Érzéseinket leginkább a keserűség jellemzi. Szeretnénk már visszamenni, de addig is itt Németországban bátorítjuk és buzdítjuk az embereket, hogy imádkozással és adománnyal tegyenek meg mindent, ami tőlük telik.


Bander Csilla
 

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.