Öngyilkos misszió: közölték a családjukkal, hogy már nem térnek haza

Fukushima megmentői tudják, hogy nem élik túl

A fukushimai 50-ek néven emlegetik azokat a munkásokat, akik az erőműben maradtak, hogy mentsék a menthetőt, miután a sugárzás elérte a halálos szintet és 700 kollégájuk elmenekült a helyszínről. A hősök összesen 180-200-an vannak, s a súlyosan szennyezett területen 50-esével váltják egymást. Innen kapták az elnevezésüket. A munkások tisztában vannak vele: halálra vannak ítélve, hiszen bár légmentesen záró védőöltözetük van, a sugárdózistól ez sem képes megvédeni őket. A sajtóban nukleáris nindzsáknak is nevezett csapat tagjai már közölték szeretteikkel: ne is várják, hogy valaha is hazatérnek.
 

Az önkéntes kárelhárítók előtt Kan Naoto japán miniszterelnök is tiszteletét fejezte ki: „Önök az egyetlenek, akik megoldhatják ezt a krízishelyzetet” – mondta a kormányfő. Rick Hallard brit nukleáris szakértő pedig arra mutatott rá: elképzelhető, hogy a Fukusima-50 tagjai jelenleg nem is foglalkoznak az őket fenyegető veszéllyel, annyira koncentrálnak a feladatok megoldására.

Egyelőre nem nyilvános, hogy a reaktoroknál dolgozó szakemberek valójában mekkora sugárzásnak vannak kitéve. A japán nukleáris biztonságért felelős ügynökség csupán azt közölte, hogy a napokban kórházba szállított két személyt 170-180 millisievertes sugárzás érte. Ez jóval magasabb annál, mint amennyi átlagosan éri az embereket, akik évente 2-3 millisievert természetes háttérsugárzásnak vannak kitéve. A szakértők szerint 100 millisivertes sugárzás fölött növekszik a daganatos megbetegedések kockázata. A japán hatóságok az engedélyezett sugárzási mennyiséget az erőműben segédkezők számára nemrég 100-ról 250 millisievertre emelték.

Eric Hall, a New York-i Columbia Egyetem nukleáris kutatója szerint a sugárzásnak kitett embereknél 10 éven belül nem jelentkeznek daganatos megbetegedések, és az is elképzelhető, hogy csak 30 évvel a sugárzás után jelennek meg a rákos elváltozások. Korábbi nukleáris baleseteknél alkalmazott eljárások szerint épp emiatt kérnek fel önkéntes kárelhárítási munkára már nyugdíjas dolgozókat. A tapasztalatok alapján ugyanis ők feltehetően már azelőtt – más okból – elhunynak, hogy a sugárzás káros hatásai jelentkeznének a szervezetükben.

A szellemváros utolsó lakói

Szellemvárosra emlékeztet a romokban heverő japán atomerőmű, Fukushima környéke. Az itteni lakosság nem tartózkodhat a lezárt zónában, csak a központi hatóságok tisztviselőinek és a mentési munkálatokban résztvevőknek engedélyezett a belépés. Rendőrök járőröznek a környéken és az odavezető utakon mindenütt ott áll a behajtani tilos tábla. A nyilvános telefonok, de még a mobilok sem működnek.

A visszamerészkedők elé olyan látvány tárul, amely akár egy horrorfilmből is származhatna: elhagyott falvak, mindenütt romba dőlt házak fogadják őket, miközben a Tokió Sport bulvárlap A pokol képei felirattal egymást felfaló állatokról közöl fényképeket. Egy szemtanú arról számolt be, hogy megfigyelt egy sertést, amely egy másik teteméből táplálkozott, egy macska pedig egy elhullott tehénből lakmározott. Ám többen is vannak, akik dacolnak a kiürítésre vonatkozó rendelettel. Közéjük tartozik Jamaucsi Szanaj, a naharai városi tanács alelnöke is, aki vallja: „Nem hagyhatom őket cserben”. Naponta felkeresi azt a néhány embert, akik megtagadták az elköltözést, mert vagy ragaszkodnak házukhoz, vagy túl gyengének érzik magukat.
 

Jamaucsi élelmet, vizet visz nekik, és megpróbálja meggyőzni az ott maradtakat, hogy jobb, ha elmenekülnek. A hatvanegy esztendős japán nem az egyetlen, aki visszatért a lezárt zónában fekvő településre, jóllehet tisztában van a veszéllyel. Ugyanígy nem bírta megállni, hogy hazamenjen egy fémfeldolgozó üzem vezetője, egy ötvennyolc éves asszony, aki fiával együtt azért tért vissza, hogy ruhaneműket és céges iratokat vegyenek magukhoz. Kiegyenlítetlen számlái vannak, állítja: nem akarja üzleti partnereit megvárakoztatni. Egy kisteherautó sofőrje, pedig azért kereste fel a cunamiban teljesen megrongálódott házát, hogy a romok alatt megkeresse családi fotóit. „A családi sírboltnál mondtam köszönetet, hogy négytagú családunk megmenekült a cunamitól” – meséli a férfi, aki csak azért imádkozott, hogy ezután is védelmet élvezzenek. „Habár nagy valószínűséggel sohasem jöhetünk vissza” – mondja.
 

Valóban Csernobilhoz hasonló?

A japán önkéntesek bátorságát többen az 1986-os csernobili katasztrófa során a végsőkig kitartó három önkénteséhez hasonlítják. Alekszej Ananenko mérnök, és két katona, Valerij Bezpalov és Borisz Baranov búváröltözéket vettek fel, és az elárasztott kamra radioaktív vizében úsztak, hogy kioldják a zárószelepet, és leengedjék a felgyülemlett vizet, hogy ezzel mentsék meg a további tragédiától az erőművet és az embereket. De nem csak ők, hanem több százan a tűzoltók és a mentőcsapat tagjai közül is meghaltak azóta sugárfertőzés miatt, miután kivonultak a helyszínre, hogy az ismert kockázat ellenére megmentsék az embereket. További ötmillió ember volt – különböző mértékben – kitéve a sugárzásnak.

Emiatt nagyobb arányban fordult elő pajzsmirigyrák a 18 évesnél fiatalabbak körében. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kutatásai szerint végső soron mintegy 4000 ember halt meg rákban, egy ENSZ-tanulmány ugyanakkor ennek több mint duplájára becsülte ezt a számot, más szervezetek pedig még ennél is sokkal magasabbra tették a halálos áldozatok számát. A fukusimai katasztrófa előtt egyetlen balesetet minősítettek 7-es fokozatúnak, a csernobilit. A szakemberek mégis máshogy látják a kettőt. 

Véleményük szerint a csernobili egy gyorsan kifejlődő válság volt. Ott egy rutinszerű leállítást vétettek el, ami a reaktor túlmelegedéséhez, robbanásához és kiégéséhez vezetett. A sérült reaktor tíz napon át ontotta a levegőbe a sugárzó anyagokat, s csak azután kezdett lehűlni, hogy helikopterekről homokot, agyagot, ólmot és más anyagokat öntöttek rá. A fukusimai válság ezzel szemben különböző problémák több mint egy hónapja tartó, lassú sorozata. Igaz, hogy itt is robbanás történt az erőmű három reaktoránál, és az egyik szivárog is. Ám két különböző szerkezetű erőműről van szó. Csernobiltól eltérően a fukusimai erőmű nyomás alatt lévő blokkjait 15 centiméteres acélburok védi, ami szerepet játszhatott a károk mérséklésében.

-pogó-

• Cimkék:
sugárzás nukleáris kataszrófa túlélők nindzsák

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére