A pártok vezetői az ártatlanság vélelmét helyezik első helyre

DSK-ügy: a francia társadalmat megrázta az eset

A New York-i rendőrség közlése szerint az IMF vezérigazgatója egy 32 éves szobalányt támadott meg május 14-én a manhattani Sofitel szállodában. Dominique Strauss-Kahnt a John F. Kennedy repülőtéren, az Air France járatán vették őrizetbe. Az ügyész többi közt szexuális bűncselekménnyel, nemi erőszak kísérletével és erőszakos fogvatartással vádolja. Ha mindhárom vádpontban bűnösnek találják, akkor akár 23 évet is kaphat.

Esélylatolgatások a francia sajtóban

A hír kulturált fogadtatása annál is inkább pozitívan értékelendő, mivel köztudott, hogy 2012-ben elnökválasztás lesz Franciaországban, és Strauss-Kahn a szocialisták egyik potenciális jelöltjeként indult volna. Természetesen a sajtó és a különböző hírműsorok folyamatosan tárgyalják a történteket, latolgatják az esélyeket.

Elemzők szerint a politikus sorsa mindenképpen megpecsételődött, mivel a jogi procedúra hetekig eltarthat, és még a legjobb forgatókönyv – vagyis felmentő ítélet – esetén sem folytathatná az elnöki szék felé tartó versenyfutást. Az IMF elnöki pozíciójában betöltött szerepének is nyilvánvalóan vége, és a probléma ebből a szempontból is túlmutat az ő egyéni bukásán: az esetnek hatása lesz az amúgy is döcögő európai gazdaságra és főként az eurózóna országaira. (Előzetesben marad az IMF-vezér)

A találgatások között azonnal megjelent egy esetleges összeesküvés elmélete is, miszerint Dominique Strauss-Kahn eltávolítása valamelyik politikai erő vagy gazdasági lobbi érdeke. Az összeesküvés-elmélet megszületése természetes volt, hiszen kezdetben nagyon kevés konkrét információ állt rendelkezésre, az emberek nehezen képzelték el, hogy ilyen magas rangú ember ennyire alantas tettet kövessen el, illetve közismert tény, hogy már sok nagyon gazdag és befolyásos embert távolítottak el ily módon. Az erkölcsi ellehetetlenítés a politikai életben,  ugyanis hasonlóan hatásos és végzetes kimenetelű lehet, mint akár egy fizikai megsemmisítés.

A francia sajtó persze inkább az eset fejleményeit és a lehetséges következményeket taglalja. Megszólaltatnak jogászokat, politikusokat, politikai és gazdasági elemzőket, újságírókat és Strauss-Kahnhoz közel álló munkatársakat, barátokat egyaránt, és az utca emberének a véleményére is kíváncsiak. A megszólalók szinte kivétel nélkül tárgyilagos hangon, a saját területük szakmai szabályai szerint nyilatkoznak, elemeznek, nem jósolnak, nem foglalnak állást, ugyanakkor nem is mentik fel honfitársukat.

Kísért a múlt?

Hangot adnak azon véleményüknek is, hogy sajnálatos módon a politikusnak volt már néhány botrányszagú nőügye, és állítólag a New York-i Sofitel Hotel – ahol az állítólagos erőszak történt − alkalmazottai is emlékeznek hasonló esetekre. Elemzők szerint a letartóztatás körülményei − vagyis az a tény, hogy az amerikai rendőrség a Párizs felé induló repülőjáraton tartóztatta le Strauss-Kahnt felszállás előtt tíz perccel − is a vád megalapozottságát sugallják.

A helyzetet nehezíti, hogy az amerikai igazságszolgáltatás rendje alapvetően különbözik a francia és általában az európai rendszertől: az ügyész vádat emel, a vádlottnak nyilatkoznia kell, hogy bűnösnek vagy ártatlannak vallja magát, ezután pedig az ügyvéd(ek)nek kell bizonyítaniuk ártatlanságát. Az egész világ láthatta, ahogyan Strauss-Kahnt bilincsbe verve kísérték a rendőri kihallgatásra, majd a laboratóriumi vizsgálatokra, végül pedig a bíróságra és – mivel a bírónő még óvadék fejében sem adott helyt a szabadon bocsátási kérelemnek – a börtönbe.

A francia társadalmat megrázta az eset, szerencsére a sajtó, illetve a politikai és gazdasági elit is a tényekre figyelve, higgadtan igyekszik követni az eseményeket.

Csörte az IMF-trónért

Változatlanul esélyesnek tartja magát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatói tisztségére Gordon Brown volt munkáspárti brit kormányfő, annak ellenére, hogy a jelenlegi konzervatív-liberális brit kormánykoalíció nem támogatná jelölését a posztra - írta szerdán a Financial Times. A londoni gazdasági napilap értesülése szerint Brown - aki a Labour által elvesztett tavaly májusi választásokig állt a brit kormány élén - "azt mondogatja barátainak", hogy van akkora globális támogatottsága, amellyel felülkerekedhet a jelenlegi brit miniszterelnök, a konzervatív párti David Cameron ellenállásán. A Financial Times szerint Brown azt is közölte kollégáival, hogy Cameronnak nincs vétójoga a szexuális bűncselekmények vádjával letartóztatott jelenlegi IMF-vezérigazgató, Dominique Strauss-Kahn utódjának kijelölésében. A lap forrásai szerint Brown már Strauss-Kahn letartóztatása előtt "puhatolózott" Washingtonban és Párizsban, és meggyőződése, hogy jelölését az IMF vezetői posztjára támogatnák azok, akik elismerik a 2008-2009-es pénzügyi válság kezelésében játszott szerepét.



Az egykori munkáspárti brit kormányfő esetleges IMF-vezérigazgatói jövőjével kapcsolatban már jóval Strauss-Kahn hétvégi letartóztatása előtt felmerültek a találgatások a brit sajtóban, bár a jelenlegi konzervatív-liberális brit kormány már értésre adta, hogy nem támogatná Brown jelölését a posztra. A Daily Mail meg nem nevezett forrásai néhány hete azt mondták a konzervatív brit napilapnak, hogy Gordon Brown "a nyilvánvaló jelölt" az IMF élére. A Mail április végi beszámolója szerint Brown támogatásra lelhet más európai országok részéről, és "vannak szövetségesei" az amerikai Demokrata Párt vezető tisztviselőinek körében is. David Cameron azonban nem sokkal később, egy BBC-interjúban egyenes utalást tett arra, hogy a jelenlegi brit kormány ellenezné Brown jelölését. Cameron indoklása szerint "olyasvalaki, aki úgy gondolta, hogy Nagy-Britanniának nincsenek adósságproblémái, amikor pedig magától értetődően voltak, talán nem a legmegfelelőbb személy adósságproblémákkal küszködő más országok gondjainak megoldására".

Gordon Brown a Munkáspárt 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme után tíz évig volt Nagy-Britannia pénzügyminisztere, majd Tony Blair távozása után, 2007 nyarától nem egészen három évig a kormány élén állt. Nagy-Britanniában sokan Brownt tartják felelősnek a békeidőben példátlan brit államháztartási hiányért, amely a munkáspárti kormány utolsó évében megközelítette a hazai össztermék (GDP) 11 százalékát.

A nemzetközi pénzügyi közösség megítélése szerint azonban a brit politikus komoly szerepet játszott a globális pénzügyi rendszer stabilizálásában - és főleg az IMF finanszírozási kapacitásának óriási mértékű bővítésében - a hitelválság elharapózása után. Gordon Brown volt a vendéglátója brit kormányfőként a legnagyobb fejlett és fejlődő országok, valamint az EU alkotta G20-országcsoport két évvel ezelőtti, válságkezelő célú londoni értekezletének, amelynek részvevői összesen több mint ezermilliárd dollár pótlólagos forrást hagytak jóvá az IMF és más hivatalos kölcsönző intézetek számára. Ezen belül 500 milliárd dollárral 750 milliárd dollárra növelték a valutaalap közvetlenül mozgósítható tőkekészletét az addigi 250 milliárd dollárról, és engedélyezték, hogy a szervezet további 250 milliárd dollár saját "új pénzt" bocsáthasson ki a súlyos finanszírozási problémákkal küszködő felzárkózó gazdaságok megsegítésére.

Szép Marianne; MTI

• Cimkék:
dominique strauss kahn imf erőszak

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére