A filantróp adakozás jelentősége a jövőben tovább fog nőni

Befellegzik a nemzetközi segélyezésnek?

Olaszországban, a Comói-tó partján fekvő Bellagio városában gyűltek össze az adakozásban élen járó társadalmi szervezetek és a fejlesztési segélyezés szakértői, hogy megbeszéléseket folytassanak a jövőbeni együttműködés lehetőségeiről, a szegénység csökkentésének hatékonysága érdekében. Az utóbbi évtizedben ugyanis egyre több olyan alapítvány bukkant fel, amelyek a hivatalos fejlesztési segélyektől elkülönülve próbálnak beszállni a szegénység elleni küzdelembe.

Újszerű segélyezés

Hogy a nagyságrendet is érzékeltessük: a Hudson Intézet jelentése szerint 2010-ben a hivatalos fejlesztési segélyezésre fordított összeg 128,7 milliárd dollár volt, míg a filantróp vállalatok ráfordítása nagyjából 50 milliárd dollárt tett ki. (Nem ez a két legnagyobb, gazdagból szegény országba irányuló pénzmozgási kategória: a tőkebefektetések összege 228 milliárd, a hazautalásoké pedig 174 milliárd dollár volt két évvel ezelőtt.)

A vállalati filantrópia – melynek egyik legismertebb úttörője a Bill and Melinda Gates Foundation – igazi innováció a fejlesztési segélyezésben, állítja dr. Noshua Watson, a Sussex-i Egyetem kutatója. A kívülről érkező szereplőknek ugyanis nem kell politikai ellenállással bíbelődniük, így nagyobb kockázatot vállalva jelenhetnek meg olyan területeken is, ahova az állami szféra be sem merészkedik a hazai társadalom esetleges rosszallása miatt. A veszélyt azonban az jelenti, hogy ezeket a vállalatokat senki nem ellenőrzi, nem kötelesek megosztani a döntéshozás és a stratégia kialakításának dokumentumait, így az átláthatóság elve csorbul.

Ahogy nő tehát a jelentősége, úgy gerjeszt vitát a vállalati filantrópia. A segélyek körüli diskurzus ugyanis az elmúlt évtizedben a segélyek felhasználásának hatékonysága körül forgott, ebbe kapcsolódott be a filantrópia jelensége. Az olaszországi konferencia is e témát járja körül, mintegy felkészülve a november végén esedékes dél-koreai fejlesztési segélyezési csúcsra, mely a 2005-ös párizsi és a 2008-as accrai (ghánai) konferencia folytatása. Mivel a Párizsban kialakított célrendszer finoman szólva sem teljesült, ezeket fogják Busanban újraértékelni.

Újfajta szemlélet kell.  Fotó innen

Bellagióban a vállalatok és a hivatalos fejlesztési szervek közötti együttműködés kérdése mellett terítékre kerül a segélyezés fókuszának régóta lebegtetett bővítése is. A korábbi megközelítés, miszerint a gazdasági jellemzők alapján kell viszonyulni az egyes országokhoz, mára meghaladottá vált, sokkal komplexebb tervezést igényelve. A gazdasági indikátorok helyett ugyanis egyre inkább az emberi jólét (és jóllét) – a vagyoni helyzet mellett többek között a munka körülményei, az egészség, az oktatás, a politikához való viszonyulás – kerül előtérbe. Ezt erősítették meg az arab forradalmak is, jelezve, hogy például a GDP növekedése önmagában semmit nem mutat meg egy ország valós állapotáról.

Zsugorodó fejlesztési segélyek

A filantróp adakozás jelentősége a jövőben tovább fog nőni, a megszorítások ugyanis az államok segélyezési hajlandóságát is nagyban csökkenti. Noha az ENSZ 1970 óta arra kéri a fejlett államokat, hogy a bruttó nemzeti bevételük (GNI) 0,7 százalékát áldozzák segélyekre, ezt 2010-ig csak néhány országnak – Dániának, Luxemburgnak, Hollandiának, Norvégiának és Svédországnak – sikerült elérnie. Az Egyesült Államok például hiába költi a világon a legnagyobb összeget (az összes segély mintegy negyedét, durván 30 milliárd dollárt) segélyezésre, a gazdasági teljesítményéhez képest ez még mindig nagyon kevés (mindössze a GNI 0,2 százaléka).

Az amerikai törvényhozás ráadásul épp most tárgyalja a költségcsökkentés lehetőségeit, és vélhetően a humanitárius kiadások lesznek az elsők, amiket radikálisan megvágnak. Ezek közül is a multilaterális segélyek lehetnek az első áldozatok, az USA a tervek szerint akár 30 százalékkal is csökkentheti a különböző nemzetközi szervezeteknek (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, regionális fejlesztési bankok, ENSZ szakosított intézményei) szánt összeget. Rosszul járna a klímaváltozás és a világ élelmezésének az ügye is, ha az erre fordított pénzeket teljes egészében megszüntetnék.

Mi sem büszkélkedhetünk az eredményeinkkel, a fejlesztési segélyekre szánt összeg a GNI arányában a 0,1 százalékot sem éri el, annak ellenére, hogy az Európai Unió a tavalyi évre 0,17 százalékot várt el. Így nehéz lesz teljesíteni a 2015-re előirányzott 0,33 százalékot.

Tóth Miklós

A nyitókép innen

• Cimkék:
adakozás vállalatok szegénység segélyek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére