Egyre több baloldali akadémikus a tüntetők között

A Wall Street nem elég! Ilyen az élet mozgalomban

Többheti New York-i tüntetés után lehetsz ápolatlan és kába, de éhes semmiképp. Sőt, több demonstráló beszámolója szerint a hízás legjobb receptje a hosszú távú tüntetés, sokan ugyanis jobban és többet esznek itt, mint otthon.
 

Központban az étel

A szolidaritás jegyében felállított népkonyhán ingyen van minden, legfeljebb adománnyal járulhatsz hozzá a több ezer ember étkeztetéséhez. Az étel útja sokszor ismeretlen: kérni Twitteren és különböző weboldalakon keresztül lehet, ezek aztán néhány nap után – hogy, hogy nem – spontánul meg is érkeznek. A szomszéd néni hozza tálcán a sütit, vagy éppen egy csomagküldő szolgálat furgonja tolat be a Zuccotti Parkba egy raklapnyi étellel – mindez szinte már természetesen hat a negyedik hete tüntető tömeg számára. Nagyon sokan rendelnek a parkhoz közeli éttermekből, igazi fellendülést hozva a tulajdonosoknak. Ahogy több vendéglős is megerősítette, szerte a világból érkeznek az online rendelések, legutóbb valaki Kaliforniából rendelt ötven pizzát a tüntetőknek, de érkezett már e-mail Németországból, Angliából, Franciaországból, Olaszországból és Görögországból is. Az egyik helyi étterem pedig ügyes marketingfogással rukkolt elő: megalkotta a mozgalom nevét kifacsaró Occu-Pie-t, ami valójában egy „várakozni tilos” tiltótábla jelű pizzát takar.

Az étel nem csak a létfenntartás miatt központi kérdés. Sokan éppen amiatt jöttek tüntetni, mert elegük van, hogy „méreggel etetik őket” – elsősorban az ipari termelésre és a genetikailag módosított élelmiszerekre utalva.
 

„Fura piros izé”

A tüntetők a negyedik hétre kedélyesen belakták a számukra kijelölt Zuccotti Parkot. Van már saját – nem hivatalos – himnuszuk, híreikről saját újságukban (a Wall Street Journal mintájára kitalált) „Occupied Wall Street Journal-ben” tudósítanak, amiben egy térkép is szerepel a parkban található különböző létesítményekről. A park közepén található a konyha – ez is jelzi fontosságát –, mellette a médiarészleg és az információs pult, az egyik sarok a közösségi találkozók (a közgyűlések) és a „népkönyvtár” színhelye, a másik pedig a művészeti sarok.

A térkép még egy objektumot jelez, „fura piros izéként”. Ez egy köztéri szobor, a félig olasz szülőktől Kínában született amerikai absztrakt expresszionista Mark di Suvero „Az élet öröme” nevet viselő, tetraéderekből álló alkotása. A művészeti installáció valószínűleg kellőképp megosztotta a tüntetőket, ezért is kerülhetett rá a térképre ilyen vicces-cinikus névvel. A szobrot amúgy a New York-i Modern Művészeti Múzeum (MOMA) igazgatója, Agnes Gund és ügyvéd férje, Daniel Shapiro ajándékozta a városnak.
 

Baloldali gondolkodók a frontvonalon

A piros szobor akár még rejtett jelentést is hordozhat. Bár az elején egyértelműen anarchista felhangú tüntetés hamar jóval heterogénebb lett annál, semhogy így be lehessen skatulyázni a tömeget – szegények és kilátástalan helyzetben lévők politikai meggyőződéstől függetlenül mindenhol vannak –, mára azonban egyre több baloldali gondolkodó felbukkanása jelzi, hogy a mozgalom kezd visszatérni a gyökereihez.

Egyre több akadémikus mutatja ki rokonszenvét a tüntetőkkel. Az Amerikai Egyetemi Professzorok Egyesülete közleményben biztosította támogatásáról a 99% Mozgalmat, a Columbia Egyetemen pedig mintegy kétszáz tanár írt alá egy pozitív hangvételű petíciót. A nézet, miszerint az akadémiai szféra kivétel nélkül a tüntetések oldalára állt, olyan erőssé vált mára, hogy Paul Krugman, a Princeton Egyetem közgazdászprofesszora kénytelen volt kiadni egy közleményt, melyben jelzi: a New York Times etikai irányelvei tiltották meg neki, hogy kilátogasson a Zuccotti Parkba.

Megtették ezt helyette mások. Például a szintén Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz, Cornel West princetoni professzor, a markánsan baloldali szlovén filozófus, Slavoj Žižek vagy éppen Frances Fox Piven New York-i professzorasszony. Ők mind szóltak is a tömeghez, ami egyébként egyre viccesebb, az egyre több tüntető és a kihangosítás hiánya miatt (a rendőrség tiltja a hangosítók engedély nélküli használatát). Hogy a gondolatok még a hallgatóság szélén állókhoz is eljussanak, különös trükkhöz folyamodtak: a tömeg az aktuális előadó minden egyes mondatát harsogva megismétli. Ez egyrészt erősíti a közösségi összetartozás érzését (fricska ez a javából a hangosítók használatát betiltó rendőrségnek), másrészt megnehezíti a kommunikációt (nem engedheted meg magadnak, hogy ne figyelj oda vagy hogy beszélgess a melletted állóval, mert akkor könnyen káoszba fordulhat az „emberi mikrofon”). Az alábbi videón épp Žižek beszél:
 

Sokan úgy látják, hogy a koordinálatlan, és így széteséssel fenyegetett mozgalomnak ezek az akadémikusok valami olyan ideológiai hátteret szeretnének nyújtani, ami biztos támaszt nyújt nekik a további küzdelemben. Ez az ideológia azonban furcsa módon a szintén a rendezetlenségben érdekelt anarchiában gyökerezik.
 

Kormány nélküli demokrácia

Hogy az anarchista hatás honnan jön? David Graeber, az OWS-mozgalom egyik első szervezője, a Londoni Egyetem antropológusa 1989 és 1991 között húsz hónapot töltött Madagaszkár szigetén, ahol azt figyelte meg, hogy egy, a központi kormányzattól távoli kis közösség tagjai nem felülről irányított rendszerben élnek, hanem minden döntésüket konszenzussal hozzák meg. Minden egyes lakos maga dönthetett saját sorsáról, így lényegében mindenki autonóm módon cselekedhetett. A központi kormányzatra pedig nem kellett várni: ahelyett, hogy petíciót nyújtanának be mondjuk egy új kórház felállítására, a közösség dönthetett úgy, hogy maga építi meg az épületet, kikerülve a bürokráciát és az esetleges ellenérdekeket. Ezt a végletekig decentralizált döntéshozási mechanizmust nevezte Graeber „közvetlen akciónak” vagy „kormány nélküli demokráciának”.

Ezt aztán New Yorkban át is ültették a gyakorlatba. A 99% Mozgalomnak továbbra sincs vezetője – Graeber három nap után vissza is vonult, nehogy úgy tűnjön, ez az ő forradalma –, önkéntes alapon segít be mindenki. A döntéshozást pedig – legyen szó elvi kérdésekről, vagy olyan praktikus témákról, mint hogy miként vegyék fel a harcot az egyre alacsonyabb éjszakai hőmérséklettel, vagy hogy milyenfajta gyógyteákat készítsenek reggelente – a napi kétszer ülésező Közgyűlés hozza meg. Ha csak kicsiben is, de megvalósult tehát a valódi képviseleti demokrácia, ahol nem pártok által kijelölt, a lakosság számára legtöbbször ismeretlen politikus képviseli a jogaid, hanem magad szólalhatsz fel a különböző ügyekben. Más kérdés, hogy mindez rettentően lelassít mindenfajta döntéshozást, hiszen akár órákig is elnyúlhat egy-egy összejövetel – hosszú távon és nagyobb tömegnél ez egyre kevésbé lesz fenntartható.
 

Tóth Miklós

• Cimkék:
A Wall Street nem elég! 99% New York mozgalom tüntetés Zuccotti Park

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére