Amit szabad a szerbiai albánoknak, azt szabad a boszniai szerbeknek?

A szerb belügyminiszter Koszovó felosztásával üzent

− Szerbia Mladics kiadásával és Hadzics elfogásával maradéktalanul teljesítette a hágai törvényszék elvárását a háborús bűnösökre vonatkozóan?

− Igen. A háborús vádlottak közül 45 szerb vádlottat kért Hága, őket Szerbia át is adta a Nemzetközi Törvényszéknek. Goran Hadzicsot pedig elfogta. A vádlottak közül többen nem érték meg az ítélethirdetést, így sok per törlődött és olyanok is voltak, akik önként adták fel magukat. Közülük a legismertebb Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke. Emellett Szerbiában is folynak belső, saját nemzeti igazságszolgáltatással kapcsolatos vizsgálatok, perek.

− Megtörtént az első meghallgatás a Mladics-perben. Bűnösnek érzi magát Ratko Mladics?

− A vádirat megvan, és kerek. A bíróság rendelkezésére megfelelő mennyiségű bizonyíték áll, sőt a korábbi perek anyagai, magnófelvételek és Mladics naplója is, amely jó másfél évvel ezelőtt került elő. A tárgyi bizonyítékok alapján a per lefolytatható. Ez nem jelent közeli ítélethozatalt, lehetséges, hogy a büntetőeljárás első fokon két-három évig is elhúzódhat, nem beszélve az esetleges jogorvoslatokról. Mladics azt nyilatkozta, hogy nem tartja magát bűnösnek. A vádiratot elkérte, áttanulmányozza. Egészen biztos, hogy a jövőben is tagadni fogja a vádakat, ebben az értelemben perképes személy.

− Szarajevó lövetése és a srebrenicai vérengzés miatt áll népirtás vádjával a nemzetközi bíróság előtt, de a bűnlajstroma ennél sokkal hosszabb. Mit tudunk a vádlott mentális és fizikai állapotáról?

− Mentális szempontból beszámítható. Fizikai állapotáról sokféle találgatás zajlik. Jelenleg kijelenthetjük, hogy mind a hágai, mind pedig a belgrádi orvosi vizsgálatok azt mutatták, hogy nincs olyan rossz egészségi állapotban, mint ahogyan azt a védelem állította, vagy ahogyan a fotók alapján gondolhatnánk. Tehát a per lefolytatható, annak megkezdését a vádlott sem mentális, sem fizikai állapota nem fogja akadályozni, de mindenképpen több éves, elhúzódó ügyre számíthatunk. Mladics most hetvenéves, tehát a törvényszéknek azzal is számolnia kell, hogy a vádlott nem fogja megérni az ítélethozatalt. Emlékezzünk arra, hogy Milosevicset sem ítélhette el a hágai törvényszék, mert a vádlott az ítélethozatal előtt meghalt.

− Mladics egyes fiatal szerbiai nacionalista körökben továbbra is népszerű és példaadó. Minek köszönhető ez a rajongás, és kiket érint?

− Mladics nimbusza azért is töretlen, mert népszerűségét nem politikusi pályájának, hanem katonai múltjának köszönheti. Egy katonában a nemzet védelméért cselekedő, pártpolitikától mentes személyt látnak. Mladics emellett sikeres hadvezér volt, aki a szerb nemzet mitikus önképét, a harcos nemzet ideológiai képét testesítette meg. Vannak radikális szélsőjobboldali csoportok, egy bizonyos ifjúsági szubkultúrára hat ez a mítosz, az abba tartozóknak Mladics kiadása hazaárulással ért fel, de ez egy nagyon vékony társadalmi réteg. A politikailag releváns pártok közül is csak a radikális párt utasította el Mladics kiadását. Összességében csak néhány demonstráció volt a letartóztatása és a kiadatása ellen. A közvéleményt főként több újabb belpolitikai ügy és a Szerbia−EU-viszony foglalkoztatja.

− Milyen érzelmeket váltott ki Mladics kiadása a boszniai Szerb Köztársaságban, hiszen Mladics a majdani köztársaság nevében háborúzott?

− Ott kiadását általánosabb elutasítás fogadta, a lakosságot jelentékenyebben érintheti a Mladics-per. Boszniában fölerősödhetnek a boszniai Szerb Köztársaság legitimitását megkérdőjelező hangok. Hiába ismerte el ugyanis a daytoni békemegállapodás független és szuverén államnak, tehát jogi értelemben nem illegitim képződmény, politikai és morális értelemben azonban továbbra is az maradt. Ha a hágai Nemzetközi Bíróság kimondja, hogy Ratko Mladicsot népirtás vádjában bűnösnek találja, azt is kimondja egyúttal, hogy a boszniai Szerb Köztársaság illegitim képződmény. Bosznia instabil állam, a térség legneuralgikusabb pontja: például tíz hónap telt el a legutóbbi választások óta, és még mindig nincsen központi kormánya. A majdani hágai ítélet kiélezheti a politikai feszültségeket. Ha a Mladics-ügy hullámverését nézzük, akkor a boszniai Szerb Köztársaságot is figyelembe kell vennünk.

− A szerb belügyminiszter az utóbbi időszakban sokszor hangoztatta, hogy Koszovó státusrendezési problémájára az egyetlen megoldás a terület felosztása, jogállásáról Szerbiának Albániával kell tárgyalnia. A helyzet rímelhet a boszniai körülményekre?

− A belügyminiszter bár Koszovóról beszélt, valójában a boszniai Szerb Köztársaságra gondolt. Azt sugallta, hogy amit a szerbiai albánoknak szabad, azt a boszniai szerbeknek is. Az alkupozíciót akarta erősíteni, kijelentését viszont az instabilabb Boszniára értette, ahol Szerbiának is nagyobb a tét: Koszovó három éve, függetlensége kikiáltása óta működő állam, nagyobb cirkuszról, zavargásról nem hallottunk, Bosznia ezzel szemben központi szinten alig működik. A daytoni konstrukció egy működésképtelen államot hozott létre, amiből szeretnék a szerb nemzet egy részét kiemelni. Az érv megállja a helyét.

− Szerbia a háborús bűnösök ügyének a rendezésével jó pontot szerzett az EU-ban. Mi az, ami még hiányzik a pozitív EU-imázs kialakításához?

− A Hágával való együttműködés nem pusztán a keresett személyek, hanem olyan meghatározó dokumentumok kiadását is jelenti, amelyeket a törvényszék bizonyító erejűnek tart, az EU elvárja ezeket. Szerbia ugyanúgy együttműködik az unióval, mint a többi csatlakozásra váró ország, a Hágával való együttműködési képessége elérte azt a szintet, ami nem akadályozhatja tagjelölti státusát.

− A tagjelölti státus megszerzése után Szerbia elkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Milyen problémákkal kell szembenéznie, ha majd a „valódi tagság” kapuján szeretne belépni?

− 1997-98-ban Magyarország kapott tagjelölti státust. Szerbia most van ugyanabban a helyzetben: nincs politikai pluszfeladata, ebből a szempontból jogharmonizációról beszélhetünk. A minden európai uniós országtól elvárt feladatokat kell teljesítenie. A szervezett bűnözés, a korrupció területén is nagy előrelépés történt. A Zoran Djindjics-gyilkosság után, 2003-ban „lefejezték” a szervezett bűnözést Szerbiában. Rövid távon tehát a csatlakozási szerződések elindulhatnak, nincs különösebb akadály. Ha viszont hosszabb távon nézzük, három nagyobb problémával kell szembenéznie Szerbiának. Az egyik a Koszovóhoz fűződő viszonya, bár ez nem feltétele az uniós közeledésnek, ha Szerbia öt−nyolc év múlva eljut a tagság kapujába, a problémára megoldást kell találnia. A másik a NATO-hoz fűződő kapcsolata: Szerbia a NATO-bombázások miatt nem akar az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének a tagországa lenni. Az európai országoknak viszont eddig más volt az „előírt” menetrend: előbb léptek be a NATO-ba és csak utána az EU-ba. A NATO-tagság tehát egy kimondatlan elvárás. Viszont megjegyzem, hogy sem Horvátország, sem Magyarország nem volt NATO-tag, amikor belépett az unióba. Valószínűnek tartom, hogy idővel ez a probléma is megoldódik, és Szerbia majd a NATO-tagságra is igent mond. A legnehezebb, a harmadik probléma viszont kívül áll Szerbián, ami pedig az úgynevezett „bővítési fáradtság” kérdése. A nyugati közvéleménynek rossz tapasztalatai vannak a keleti bővítéssel kapcsolatosan, tehát a húzódozás nem Szerbia teljesítményétől függ, hanem az euróövezet és a nyugati politikai közhangulat általános állapota. Van olyan forgatókönyv, miszerint Horvátország felvétele után nagyon hosszú időre bezárulnak az EU kapui, ami nem személyesen Szerbiának fog szólni, de mivel a nyugati közvélemény fél a török csatlakozástól, könnyen elképzelhető, hogy ennek a félelemnek a szerbiai uniós csatlakozás is áldozatul esik. Akkor válhat akuttá a probléma, ha Szerbia öt és fél év alatt sikeresen eljut a csatlakozási szerződéshez.

− Ha nem „fárad ki” a nyugati közvélemény, leghamarabb mikor beszélhetünk Szerbia EU-tagságáról?

− 2016-nál, 2017-nél előbb semmiképpen nem kerülhet sor a csatlakozásra.

− Az egyik fő probléma között említette Koszovót. Az egykori Rigómezőnek fiatal, képzett társadalma és komoly gazdasági potenciálja van. Az uniónak is érdeke lehet a koszovói státus mielőbbi rendezése?

− Koszovónak bár vannak potenciális előnyei, de ahhoz túl kicsi, hogy nagyon fontos és meghatározó legyen. Fontosabb érdeke az uniónak, hogy a független állam kiépítését segítő EU-misszió, az EULEX sikeres legyen, és Koszovót egyenjogú államként bevezethesse a nemzetközi államközösségbe.

− Van egy kis ellentmondás. Koszovó egyoldalúan mondta ki függetlenségét úgy, hogy nem minden állam ismerte el szuverenitását: Oroszország, Kína és Szerbia nem, és az ENSZ tagjainak a többsége sem.

− Az EU-tagországok túlnyomó többsége az EULEX- és a KFOR-misszió miatt „rendelkezik” Koszovó felett, tehát ez szuverenitásnak valóban nem mondható. Az ügyben egyelőre annyi pozitívum történt, hogy Szerbia és Koszovó között élő párbeszéd van, egyáltalán szóba állnak egymással.

− Lehetségesnek tartja Koszovó felosztását?

− Koszovó felszabdalása régi toposza a szerb politikai színtérnek, mindig is lehetségesnek tartották a felosztást, amíg teljes ellenőrzés alatt volt, addig pedig kifejezetten ezt a variációt tartották elsődlegesnek, mivel Szerbia úgy gondolta, hogy van esélye arra, hogy többet kapjon Koszovó egy kis részénél. A régóta fontolgatott terv viszont eddig még nem realizálódott. A belügyminiszter kijelentése azt jelezheti, elképzelhető, hogy koncepcióváltás készülődik a szerb politikában. A felosztásról szóló szerb megnyilvánulást Koszovó egyelőre mereven elutasította, a nyugati nagyhatalmak pedig nem is reagáltak rá. A sokfajta lehetséges megoldás között tehát ez is elképzelhető, de ha a jelenlegi politikai realitásokat nézzük, akkor a felosztás csak elméletben létezhet. 2008-ban sikerült függetlenné nyilvánítani Koszovót, s bár Oroszország erőteljesen tiltakozott, nem romlottak meg a nyugati−orosz kapcsolatok. Koszovó függetlenedése sínre került, és nincs olyan politikai nyomás, ami visszafordítaná a folyamatot. Jelenleg nem Koszovó felosztása felé haladnak az események, de hogy holnapután mi lesz, azt nem lehet tudni.

Udvarhelyi Erzsébet
 

• Cimkék:
Koszovó Szerbia Rigómező EU Nemzetközi Bíróság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére