A vallásos gazdasági idealizmus talán nem is új keletű dolog

A Láthatatlan Kéz irányítja a gazdaságot?

Elképedve olvashatják a magukat felvilágosultnak gondoló európaiak a Baylor Religion Survey (Baylor vallási felmérés) legfrissebb eredményeit, mely szerint minden ötödik amerikai kétely nélkül hiszi: Isten aktívan alakítja világunk működését. Mi több, az óceán túlpartján nagyjából ugyanennyien azt az arrafelé konzervatívnak, mifelénk ultraliberálisnak tartott álláspontot vallják, hogy felesleges a kormányzatnak szabályokkal korlátoznia a piacot.


Újfajta vallásos gazdasági idealizmus

„A szabad piac láthatatlan keze valójában Isten munkája” – magyarázza Paul Froese amerikai szociológus, a Gallup által végzett felmérés egyik munkatársa, mit is vall számos honfitársa. Az USA politikailag konzervatívnak mondott lakosságának 81 százaléka egyébként abban is mélyen hisz, hogy egyetlen végső és megismerhető igazság van a világon, és „újabb gazdasági információk vagy elemzések nem fogják megváltoztatni a gondolkodásmódjukat azzal kapcsolatban, hogyan kellene intézni a gazdaság ügyeit”. Igaz, a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az amerikaiak másik ötöde úgy véli, Isten nem tevékenykedik a mindennapi életükben, és ők inkább az adózási szabályok módosításával segítenék elő, hogy a vagyonok mérete és a gazdasági egyenlőtlenségek csökkenjenek.

Még az USA Today hírlap újságíróit is meglepte, mennyien gondolják azt, hogy a gazdaság csak azért működik, mert Isten működtetni akarja. A már említett Froese szerint egyébként egy „újfajta vallásos gazdasági idealizmus” megerősödését jelezheti a felmérés, és könnyen lehetséges, hogy egyre több politikust lehet majd hallani, „amint segítségül hívják Istent, miközben kevesebb kormánybeavatkozást követelő kijelentéseket mantráznak”. A szakember szerint amikor Rick Perry vagy Michele Bachmann Istenre hivatkozik, akkor ezzel párhuzamosan a vallásos tömegek azt hallják, csak az efféle kegyes szólamok tudják megszelídíteni a politika és a kormányzás profán, már-már ördögi jellegét.

Azért láthatatlan, mert nincs is ott?

Ami a vallásos gazdasági idealizmust illeti, az talán nem is olyan új keletű dolog. A „láthatatlan kéz” fogalmát Adam Smith XVIII. századi skót közgazdász vezette be írásaiban – e gondolat megjelent legismertebb munkájában, A nemzetek gazdasága című 1776-os művében is. Smith szerint egy láthatatlan kéz irányítja a piacot, méghozzá a következőképpen: a kereskedő a saját, jól felfogott érdekében minél több profitra szeretne szert tenni, ám ezért egyre jobb minőségű terméket kell előállítania, hiszen arra nagyobb a kereslet. Hogy versenyképes legyen, termékeit a legkedvezőbb áron kell kínálnia – így tudja ugyanis elérni a lehető legnagyobb profitot. E gazdasági folyamatok végül kialakítják az úgynevezett „természetes árat”, és biztosítják a piacon lévő termékek jó minőségét is. Más szavakkal Smith szerint előbb-utóbb (önös érdekei miatt) a társadalom és közjó érdekében cselekszik majd az is, akinek csupán az önző haszonszerzés a célja. A XX. századi osztrák-amerikai polihisztor gondolkodó, közgazdász, történész és filozófus, Ludwig von Mises azt állította, Adam Smith maga úgy vélhette, a láthatatlan kéz valójában Istené.

Mindez persze nem győzi meg a kevésbé liberális közgazdászokat és gondolkodókat. A Nobel-díjas közgazdász, Joseph E. Stiglitz szerint „azért látszik láthatatlannak olyan gyakran a láthatatlan kéz, mert gyakran nincs is ott”. Noam Chomsky, nyelvész, filozófus és politikai aktivista szerint pedig a láthatatlan kézre való nemtörődöm hivatkozás és támaszkodás „elpusztítja a közösséget, a környezetet, és általában véve az emberi értékeket is”.

Sz. B.

• Cimkék:
Láthatatlan Kéz Adam Smith közgazdaság Stiglitz Chomsky

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére