Tandemben Putyin és Medvegyev

A kétharmados többség az Állami Dumában

– Az orosz rendszerben az államfői funkció fontosabb. Mire jogosít az államfői kinevezés?

– Az 1993-ban elfogadott orosz alkotmány erős államfői pozíciót rögzített. Egyes szakértők egyenesen szuperprezidenciális rendszerről beszélnek. Medvegyev volt a harmadik elnök Oroszországban, az 1990-es években először Borisz Jelcin, az ezredfordulón Vlagyimir Putyin töltötte be ezt a pozíciót – rögtön két cikluson keresztül. Medvegyev csak egy cikluson át gyakorolta a hatalmat. Az orosz elnök komoly kinevezési jogosítványokkal rendelkezik, ő jelöli ki a mindenkori kormányfőt, ezen kívül komoly rendeletalkotó joga is van, továbbá a nagykörzeti képviselőkön kívül az egész országot kezében tartja. A fontos személyzeti ügyekben megkerülhetetlen az elnöki adminisztráció terebélyes apparátusa is.

– Ez cári örökség?

– Talán igen, Oroszországot mindig az erős és hatékony hatalom egyfajta fetisizálása jellemezte. De az 1993-as megoldás kidolgozásában az is szerepet játszott, hogy az ország akkor nagyon nehéz gazdasági és politikai helyzetben volt, tulajdonképpen a szétesés állapotába jutott. Ezért sokan a megoldást megint az „erős hatalomban” keresték.

– A közvéleményt már régóta foglalkoztatja Putyin és Medvegyev hatalommegosztása. Mit bizonyít a legújabb oroszországi fordulat, miszerint a két politikus egymást javasolja az ellenkező pozícióra?

– Ezzel tulajdonképpen eldőlt, hogy a két meghatározó orosz politikus tandemben és nem egymással szembefordulva dolgozik. Ez sokáig nyitott kérdés volt a nemzetközi és az orosz közvéleménynekis, a szakértők találgatták, Medvegyev mennyire önálló szereplő. Putyin lesz tehát újból az államfő, és Medvegyev a miniszterelnök. Ez azt jelenti, hogy az a hatalmi csoport, illetve központ, ami annak idején az orosz konszolidáció elején Putyin körül alakult ki, nem áll messze Medvegyevtől. Fontos fejlemény, hogy jelenleg már van egy erős párt, az Egységes Oroszország, amelyet ugyan a hatalom hozott létre, de most már kiépítette központi és helyi struktúráit, továbbá kétharmados többsége van a törvényhozás alsóházában – az Állami Dumában. De tulajdonképpen a hatalom minden szintjén e párt politikusai a meghatározóak.

– Kik tartoznak ebbe a hatalmi csoportba?

– A jelenlegi orosz kurzus mögött különböző érdekek húzódnak meg, amelyek az ezredfordulótól kezdve működtetik ezt a rendszert, és semmit nem akarnak a véletlenre bízni. A magas szintű állami bürokrácia, a fegyveres erők csúcsvezetői, a belügyi erők képviselői, a lojális üzleti szféra döntő része és a hatékony állam kiépítésében érdekelt liberális reformerek találtak itt egymásra annak idején. Kisebb-nagyobb változásokkal ugyan, de ez a konstelláció most már több mint egy évtizede működteti Oroszországot. Kezükre játszik, hogy 2003 óta nagyon, sőt drámaian megemelkedtek a nyersanyag-árak, az olaj- és gázárak. Ez biztosítja a mostani orosz konszolidáció pénzügyi fedezetét, és az aktívabb nagyhatalmi politika alapját is.

– Akkor ez a politikai-gazdasági érdekcsoport működőképesnek bizonyul?

– Mindenképpen. Természetesen az idő fogja megmutatni, mit nyertek az orosz társadalom széles rétegei. Az e heti döntés, miszerint a következő választásokon kicserélődnek majd a legfőbb tisztségek birtokosai, de igazából a rezsim alapjai változatlanok maradnak, azt jelenti, hogy az orosz elit nem akarja kockáztatni a megrázkódtatásokat, és az eddigi kurzus folytatására szavaz.

– Mi volt Putyin célja az átmeneti visszavonulással?

– Erre a hatályos alkotmány kényszerítette. Ennek rendelkezései szerint ugyanis egyvalaki csak két egymás után következő cikluson keresztül lehet államfő. Mindenképpen tehát meg kellett szakítania legalább egy ciklusra a sorozatot. Oroszország mégsem tekinthető közép-ázsiai típusú rezsimnek, ahol előfordulhat, hogy a regnáló elnöknek „különleges történelmi érdemeire” való tekintettel élete végéig meghagyták elnöki megbízatását. Ehhez ugyanis az orosz állam túl európai. Bár tény, hogy bizonyos köröktől ez a megoldás sem állt volna távol. Az orosz alkotmányos rendszer nemzetközi presztízse szempontjából viszont szerencsére ezt a merész húzást nem kockáztatták meg. Valószínűleg ezért került sor Putyin-Medvegyev cseréjére. A műsor, úgy néz ki, folytatódik.

– Putyin és Medvegyev más-más hangot üt meg a politikában. Ez a másfajta kommunikáció is kedvez az együttműködésnek?

– Valóban kérdés, hogy a kurzuson belül miként változnak a hangsúlyok, amikor Medvegyev lesz a kormányfő, és Putyin az elnök. Putyin keményebb kezű politikus hírében állt. Medvegyev pedig mindig Oroszország européerebb és reformerebb arcát mutatta a külvilág felé.

– Milyen „européer” intézkedései voltak Medvegyevnek?

– Az eredetileg rómaijog-professzor Medvegyev mindig nagyobb hangsúlyt helyezett a jogra és jogszerűségre. Többször felhívta a figyelmet, már nincs szükség arra, hogy az uralmon lévő párt úgymond „túlnyerje magát” a választásokon, mégpedig „az adminisztratív kapacitások” igénybevételével. Az utóbbi kifejezés eufemisztikusan próbál utalni arra a helyzetre, amikor a közigazgatás és üzleti szféra próbál „megfelelő” választási eredményt elérni.

– Merre halad tovább Oroszország? Találkozhat-e az européer és a keleti politika?

– Ez nehéz kérdés. Most a világon mindenütt a gazdasági válság kezelésének módját keresik. Oroszországban is. Azért sem akarják most az ottani döntéshozók hirtelen lépésekre elszánni magukat. Az eddigi kurzus tehát folytatódik.

Udvarhelyi Erzsébet

• Cimkék:
Putyin Medvegyev oroszországi elnökválasztás Oroszország

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére