Kegyelmet Gerébnek: Schmitt Pál lehetne a dúla

Most jön a második rész. Az elsőben igyekeztem jó erősen leszögezni: a tények makacs természetüknél fogva újra és újra arra mutatnak, hogy lehetnek bár a Geréb-rajongók akármi hangosak, a bába tudatosan szembegyalogolt a fennálló törvényekkel, minden végzés és tiltás mellett folytatva – amúgy is meglehetősen vitatott – praxisát. És ez bűn. Bűncselekmény. Most szeretném még lejjebb szögezni: mikor Ágnes asszonyt a tárgyalóteremből a cellájába kísérték, egész pontosan helyére került.

(És ez persze még mindig egy vélemény a többi közt; a vezércikk nem Szentírás, hanem szubjektív reagálás az eseményekre. Ezt csak a nagylöttyös indulatokon csodálkozva mondom.)

Az otthonszülés Magyarországon azért nem okos dolog, mert az egészségügy mai állapotában még a kórházi szülés is rizikósabb, mint boldogabb országokban. Otthon meg aztán messze nem állnak fenn a feltételei annak, hogy ha bármiféle, előre megjósolhatatlan komplikáció felmerül, azonnal és hatékonyan lehessen segíteni az anyán, a babán, vagy mindkettőn.

Nyilván meg lehetne oldani a biztonságosabb otthonszülést is, sok szervezéssel, sok ráfordítással. De a Geréb által okozott balesetek is mutatják, hogy ettől még messze vagyunk, hiszen hűha, amikor baj van, mégiscsak kell az a mentő, pontosabban kéne. Egyébként a fogház a legenyhébb szabadságvesztési forma, ha le kéne húznia Gerébnek ott egy évet, kibírná. (Két évet kapott, de ha jól viselkedik, például nem áll neki odabent szülést levezetni, egy év múlva kijöhet.)

Azonban Geréb kegyelmet kért. És itt azért illik megállni egy pillanatra. Mert aki kegyelmet kér, az megalázza magát.

Ha egyébként az olaszliszkai vagy a tatárszentgyörgyi gyilkosok kérnének kegyelmet, azt mondanám: erről a börtönlelkésszel társalogjanak. Ha rablók, tolvajok, vagy trükkök százezreivel a közvagyont elsíbolók kérnének kegyelmet, az lenne a véleményem: a köztársasági elnöknek meg sem kell hallania. De Geréb Ágnes nagyon más kategória. Öntörvényű, de jószándékú ember, aki az egyik legszebb hivatásra tette fel az életét. Nem illik rá a bilincs. Nem ártani, hanem segíteni akart – akkor is, ha ilyen segítségből inkább nem kérnék.

Schmitt Pálról az utóbbi időben azt lehet hallani, bibliaolvasó ember. Nem ismerem a hitét, de úgy gondolom: az evangéliumi hitnek nem kegyes statútumok törvénybe iktatásában kell megmutatkozni, hanem legelsőként abban, hogy a kegyelmes Istent képviseljük, amikor módunk nyílik rá – tudva, hogy magunk is kegyelmet nyert bűnösök vagyunk.

És mikor azt mondom, hogy Geréb bűnös, ezt nem tudom úgy tenni, hogy ne jutna eszembe a Jézus vércsatakos keze, amit miattam, és Geréb miatt, meg persze Schmitt miatt szögeztek a gerendára. Hogy kegyelmet nyerjünk: új életet, új lehetőséget.

Újjászületést, amelyben most – talán – épp Schmitt Pál lehetne a dúla.
 

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére