BUÉK, és most elmondjuk, mi lesz

Magyarhonban az idei évben két jelentős közéleti esemény történt. Az egyik, hogy lezajlott egy kormányváltás; a másik, hogy létrejött a mindennapi.hu.

Na, akkor vegyük sorjában. És nézzük, mi következhet mindebből jövőre, ha már az a dátum, ami.

Kormány: a ménsztrím vélekedéssel szemben az a nagy helyzet, hogy nem annyira a Fidesz-KDNP győzött, mint inkább az MSZP (SZDSZ) garnitúra bukott meg. Nem mindegy. Azt állítani az emberekről, erről a rejtélyes entitásról, akire (amelyre) egyébiránt mindent rá lehet fogni, hogy forradalomszerűen, közös akarattal döntött tavasszal az egykulcsos adóról, a médiatörvényről és Schmitt Pálról, csúsztatásnak is igen gyönge. 

Ha már emberek, meg nép; arról döntött a többség, hogy az előző garnitúra takarodjon el, mert elege volt szinte mindenkinek belőle, joggal. S hát mi volt a választék?  A Fidesz, mint ellenzék 2002 és 2006 közt élte fénykorát. Az érthetetlen 2006-os bukás óta eltelt négy évben inkább a topogó zavar jellemezte, s szinte csak akkor indult fölfelé a népszerűsége, ha Szíjjártó Péter nem szólalt meg egy ideig. De hát a Jobbikra, egy hungarista izére nem szavaz kultúrember; az LMP-ről meg azt sem lehetett tudni, micsoda (én speciel máig nem tudom). Úgyhogy maradt a Fidesz. A keresztény identitású társadalom azért is oda ikszelt, mert ezeknek legalább retorikájukban megjelentek a hívők szívének kedves utalások, s azt lehetett gondolni, némelyiküknek van is valamiféle keresztény értékrendje.

Egyébként tudom, hogy van. Őszinte hívő emberek is akadnak a kormányban, ami jó. Só, világosság.

A mindennapi.hu meg úgy jön be a képbe, hogy kellett nagyon, igen nagyon. És lőn. Nem is hittük volna olykor, hogy összejön, és mégis: működünk, fejlődünk, igyekszünk legalábbis. Sokan szeretnek minket és sokan utálnak, ahogy azt kell. Mindennap hálát adunk Istennek, és kérjük, hogy vezessen. Ez a bekezdés kicsit vallásos lett, de másként nem tudom elmondani, mennyire örülök neked, aki most olvasod ezeket a sorokat.

Amit nem szokás érteni: ha van egy magát kvázi kereszténynek valló kormány, és egy magát kereszténynek valló lap, akkor utóbbi miért nem segíti az előbbi munkáját. Hásze segíti! Csak nem úgy. Dicsérni meg segíteni nem mindig ugyanaz. Van a Fidesz vezetői körül talpnyaló (hogy más testrészt ne említsek) elég.

Nem az segít, aki dörgölőzik és tapsol, és közben azt kiabálja, hogy aki nem dörgölőzik és nem tapsol, az libsi, komcsi, zsidó meg mifene. Egyébként szeretünk mi is tapsolni (dörgölőzni nem), ha épp van miért. Tényleg azt akarjuk, hogy ez a kormány jobb legyen, mint az előző; nem a kormány miatt, hanem az ország miatt. És ezért kritizálunk. Meg azért, mert keresztény újságírók vagyunk. Tehát nagyobb urat akarunk képviselni, mint Orbán Viktor.

Ez a tervünk jövőre.

Nagyon tetszik nekem a szép közhely, ami el vagyon terjedve keresztény körökben, hogy tudnillik a BÚÉK azt jelentené: Bízd Újra Életed Krisztusra. Jó lenne, ha ezt jelentené. Nekem most ezt jelenti. És ezt kívánom, sőt javaslom mindenkinek. Biztos, hogy megéri.

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére