Egy tanulmány szerint a katolikus befektetések kevésbé kockázatosak

Vallásuk miatt kerültek a görögök csődhelyzetbe?

A The Economist című brit hetilap azt veszi szemügyre, hogy a jelenlegi berendezkedés összefüggésben áll-e azzal, hogy egy ország lakossága inkább katolikus, protestáns vagy egyéb vallású.

Munka mellett nem fér meg a bűn

A kérdéskör nem új keletű, legalább százéves múltra tekint vissza. Elsőként Max Weber német közgazdász és szociológus hívta fel a figyelmet a gazdasági fejlődés és a vallás kapcsolatára, az 1905-ben írt Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című művében. Feltevése szerint a protestáns vallású (különösképpen a kálvinista) hivatásetika jelentős mértékben járult hozzá a kapitalista gazdasági berendezkedés megszilárdulásához. Emögött az a gondolatmenet húzódik meg, hogy a protestáns egyházak a túlvilági lét kimenetelét erősebben kötik a földi élet alatt véghezvitt cselekedeteinkhez, melyeket képesek vagyunk racionálisan befolyásolni.

Protestáns etika és gazdasági növekedés. Fotó innen

Az a fajta gondolkodásmód, hogy a rendszeres munkavégzésből adódóan kevesebb ideje marad az embernek „bűnök” elkövetésére, oda vezetett, hogy motiváltan és hivatásszerűen kezdték keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel az életszínvonalukat képesek voltak a társadalmilag elvárt szintek fölé emelni. Ezáltal Weber kijelenti, hogy a XIX. században élő német protestáns etika egy jelentős faktora volt a gazdasági növekedésnek, így a közgazdasági értelemben vett jólét terjedésének.

Takarékosabbak a vallásos családok?

Ezt támasztja alá Peter Berger amerikai szociológus kutatása is, miszerint a latin-amerikai protestáns kisebbség gazdasági teljesítése is felülmúlja a katolikusokét. A fentiek mögött leginkább iskolázottsági különbségek játszottak szerepet, melyek a XXI. századra már természetesen eltűntek a katolikusok és protestánsok között. Viszonylag frissebb tanulmányok arra mutatnak rá, hogy nagyobb kockázatúak azok a befektetési alapok, melyeket katolikus többségű régiók szereplői állítottak össze. Ezt a következtetést 20 évre visszanyúló, összesen 1600 portfolió vizsgálata után vonták le amerikai kutatók.

Egy holland kutatómunka pedig azt állítja, hogy a vallásos családok nagyobb összegeket takarítanak meg, mint a nem vallásosak, és az amerikaiakkal ellentétben arra jutottak, hogy a katolikus befektetések kevésbé kockázatosak, ám a kockázat-hozam ellentétes viszonyából adódóan kevésbé sikeresek is (hozam szempontjából).

Az európai adósságválsághoz visszakanyarodva érdekes jelenség, hogy a görögök ortodox keresztény valláskultúrája és az ehhez köthető humánus adakozási szándékuk erősen korrupt országberendezkedéssel párosul, mely jelentősen hozzájárult a válság kialakulásához/elmélyüléséhez. Emellett az ortodoxok kevésbé állnak pesszimistán az eredendő bűnhöz: „no man lives who does not sin” – írja az Economist.

A cikk írója szerint elképzelhető, hogy ez a fajta hozzáállás járult hozzá ahhoz, hogy a görögök ilyen mértékű pénzügyi helyzetbe kerültek. Mindenesetre érdekes párhuzamként szembeállítható az Amerikában élő görögök élete, akik sikeresebbnek bizonyulnak a tanulmányaik és pénzügyeik alakítása során. Ennek kézenfekvő magyarázata az lehet, hogy az észak-amerikai intézményi keretek jobban hagyják érvényesülni az emberek fejlődési igényeit – olvasható a gazdasági hetilapban.


Szép Olivér
(forrás: The Economist)

A nyitókép innen

• Cimkék:
vallás gazdaság takarékosság adósság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére