Kultúra
2011-02-17 20:11:00
Testre és lélekre ható hangszerekZeneművet komponál az abortusz áldozataiért – interjú Vedres Csabával
Vedres Csaba kántort, az After Crying és a Kairosz Kvartett alapítóját a modern egyházi zenéről, a világzenéről és a kihagyhatatlan keresztény rockról kérdeztük.
– Kortárs szakrális műveket is komponál, és ad elő miséken. Milyen zenei elemek nem vonhatók be ma egy szakrális műbe?
– A gitáros énekkarok nem használnak például dobfelszerelést: a lágyabb hangzású hangszerek a lélekre, a szellemre hatnak, a dob pedig a testiség, az érzékiség felé terelheti a hallgatót.
– Hogyan fogadják műveit a papok és a hívek?
– Csak hálás lehetek: nyitottan és kedvezően.
– A kortárs szakrális mű eszköz lehet arra, hogy olyanok is bemenjenek a templomba, akik eddig elkerülték?
– Igen, a zenemű fontos eszköz lehet. Egy olyan embert, aki keresi az Istent, elriaszthatja a médiában látható, legtöbbször torz egyházkép, titokzatos módon a zene mégis vonzhatja. S ha már belép a templomba, jó esetben megdöbbenhet azon, hogy mennyire más a hit gyakorlása, a liturgia, mint amit a tévében látott.
– Az utóbbi időben több világhírű popszámot, például U2-slágert hallhattunk a videómegosztó-portálokon szakrális kórusművek modorában feldolgozva, előadva. Mi a véleménye a neten rohamosan terjedő feldolgozásokról?
– Szabolcsi Bence és Pernye András zenetörténészek több helyütt írnak arról, hogy a protestáns korálok megszületésekor bevett gyakorlat volt a világi dallamok vallásos szövegekkel való párosítása. Sokszor a ritmushoz is hozzányúltak, például fele tempóra lassították le, hogy ne legyen annyira táncos. Ezt ma sem tartom megvetendőnek: kellő hittel, ízléssel és óvatossággal így is keletkezhetnek értékek.
– Az úgynevezett keresztény rockot sok zenész lenézi, mi erről a véleménye?
– A mai zenei nyelvi elemeket felhasználó egyházi, vagy vallásos zene körül óriási a terminológiai zűrzavar. Keresztény rocknak talán azt a fajta zenét lehet nevezni, amely a rockzene számos elemét (hangerő, füst, gigantikus hangszerpark, stadion-koncertek) fölhasználja, ugyanakkor a szövege egyértelműen Krisztusról tesz tanúságot. Ilyen zenét nem hallhatunk a templomokban. Ugyanúgy, ahogy a világi zenében, a keresztény rock képviselői között is vannak jóhiszemű dilettánsok, igazi tehetségek és üzletemberek. A gitáros énekkarok viszont nem játszanak rockzenét. Hatalmas ének-áradat jellemzi napjainkat, s ebben az áradatban egyaránt akadnak értékes és értéktelen dalok. Csak az, hogy valaki gitárkísérettel próbálja meg elmondani, átadni az Istennel való találkozás személyes élményét, még nem minősíti a zenét. Mindenesetre született már jó pár olyan gitáros ének, amely szép, a szövege is megragadó, s nem véletlen, hogy az egész országban éneklik őket.
– Mit gondol a világzenéről: öncélú multikulturalizmus, vagy több ennél?
– Az a dömping, amely mostanában elárasztja a világot, már visszatetsző nekem. Sok esetben valóban hatásvadászatról és üzletről van szó. De a világzene nagyon komoly értékeket tud felmutatni, elég csak a Kolinda, a Makám vagy Balogh Kálmán munkásságára gondolni.
– Az After Crying nemzetközi szinten is elismert, ön az egyik alapítója, miért lépett ki az együttesből?
– A kilépésem óta eltelt 16 év világosan megmutatta, hogy másfajta zenei utakban gondolkodtunk. Nagy öröm, hogy ezt egymásban értékelni is tudjuk.
– Miért zenésítette meg, és adta elő kórusműként József Attila Kész a leltár című versét, amely a Kairosz legutóbbi, Csendének című albumán is szerepel?
– Ez a vers nagyon mély imádság, egy teljes élet összefoglalása. Ennyire bensőséges és őszinte hangon az Istenhez beszél az ember. Templomi koncerten már elhangzott ez a mű, de az istentiszteletnek semelyik részébe sem illik. Hogy miért kórusmű? Többek között azért, mert mindnyájunkról szól.
– Vallásos családban nőtt fel, vagy később kapott elhívást?
– Felnőtt megtérő vagyok.
– Most min dolgozik?
– Többféle munkám van, de a legfontosabbnak az 50., a nagy bűnbánati zsoltár megzenésítését érzem. Évek óta dolgozom rajta, a címe Miserere lesz, az alcíme pedig: Engesztelés az abortusz áldozataiért.
Az 1964-ben született zeneszerző, zongoraművész a „modern, de hallgatható” zenét játszó After Crying és Townscream együttesek után megalapítja a ma is működő Kairosz Kvartettet. 2005 óta a Pécsi Tudományegyetemen tart zeneesztétikai és zeneelméleti kurzusokat. Emellett a szentendrei Péter-Pál templomban segédkántor, és több színház zenei munkájában közreműködik. Mi az, hogy könnyűzene? című könyve 2008-ban jelent meg.
Badacsony T. Örs
Fotó:
http://vedrescsaba.hu/magyar/index.htm
|
