Mátyás király nem Mátyás király

Trón és oltár: a világon egyedülálló kiállítás Budapesten

Jezsuita iskoladrámák színpadképei, látványtervei, barokk rajzok, metszetek és színpadterv-gyűjtemény is látható március 26-tól a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeumában a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében rendezett kiállításon. A június 19-ig látogatható, Illúziók birodalma - jezsuita iskoladrámák színpadképei című tárlat darabjait az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kölcsönözte. Az OSZMI szcenikai gyűjteményében lévő 106 darabos műtárgy-együttes, képzőművészeti-színháztörténeti anyag a világon szinte egyedülálló, a jezsuita díszlettervekből Európában alig 15-20 darab található – hangsúlyozzák a BTM munkatársai.

A jezsuita iskoladráma a 16-18. században az ellenreformáció idején a jezsuita rend iskoláiban virágzó, a barokk színjátszást kibontakoztató, különlegesen népszerű drámatípus volt. A kollégiumok főrangú és nemesi ifjúsága nagy buzgalommal szerepelt az előadásokon: Eszterházy Pál például többször is fellépett nagyszombati diák korában. Általában évközben csak kisebb, kizárólag az oktatás szolgálatában álló zártkörű előadásokat tartottak, az iskolaév végén azonban előkelő közönség előtt mutatták be látványos ünnepi darabjaikat. 

Az udvari élettel való összefonódottságot mutatja, hogy előadásokat mutattak be rendkívüli esetekben is, például püspökszenteléskor, főúri látogatások vagy házasságok alkalmával. 1651 farsangján például a Zágrábba látogató Zrínyi tiszteletére adtak elő drámát (Szent Gallicanus mártír és katona), – a katona-bán ízléséhez igazodva sok harcos-szereplővel, látványos párviadalokkal. Sárospatakon pedig 1666-ban I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője alkalmából mutattak be egy nagyszabású Esküvői színjátékot.

Korabeli metszet jezsuita előadásról
 

A 17. századból közel száz Magyarországon előadott jezsuita iskoladráma címe ismeretes. Legtöbbjüket Nagyszombatban, Pozsonyban és Kassán mutatták be, tárgyukat főleg az Ó- és Újszövetség, a szentek élete, a világ- és hazai történelem szolgáltatta (például Salamon, Judit, Keresztelő Szent János, Szent Katalin). Ezek a Magyarországon előadott drámák túlnyomórészt a jezsuiták nemzetközi repertoárjából kerültek ki, de már ebben a korszakban is akadtak magyar jezsuiták, akik újabb darabokkal gazdagították a jezsuita drámairodalmat: Nagyszombatban 1631-ben Belleczi Péternek Barlámról és Jozafátról szóló darabját adták elő, Kassán pedig 1675-ben Csákányi Péter Polyxena című drámája került színre. Az előadott darabok szövege (mely eredetileg szigorúan latin nyelvű volt) általában nem maradt fenn, jellegükre, szerkezetükre a nemzetközi jezsuita anyagból, valamint az előadások alkalmával nyomtatásban kiadott programjukból következtetnek a szakértők.


Mátyás király nem Mátyás király

A darabok mondanivalója a katolikus egyház és a Habsburg-dinasztia eszményeinek szolgálatában állott, a trón és az oltár szövetségét hirdette a szentek, mártírok, idealizált hősök, valamint allegorikus vagy mitológiai alakok felléptetésével és heroikus önfeláldozások, a rajongó hűség, a megrendíthetetlen erény bemutatásával. E célok szolgálatáiban a nemzeti történet hőseire is szívesen alkalmazták a már kialakult dráma-cselekményeket: Nagyszombatban 1642-ben Mathias Corvinusról mutattak be drámát, ennek azonban édeskevés köze lehetett az igazi Mátyáshoz – olvasható A magyar irodalom története című, 1960-as évektől folyamatosan bővülő, összefoglaló munkában.

A kiállítás iránt érdeklődők az 1700-as évekbeli jezsuita iskoladrámák előadásainak kézzel festett díszletterveit, kellékterveit, színpadi tereinek metszeteit, kerti architektúra képeinek színes ceruzarajzait, tusrajzait tekinthetik meg, melyek jó minőségű rongypapírra készültek. A magyarországi jezsuita színpad felszerelését, díszleteit, pompáját tekintve európai színvonalat képviselt, elsősorban a főúri mecénások adományainak jóvoltából.

A kivételes anyagra már az 1990-es években felfigyelt a nemzetközi kulturális világ, a gyűjteményt Benito Ortolani és Marcello Fagiolo olasz barokk kutatóprofesszorok is tanulmányozták. A műtárgyakat Magyarországon először Csatkai Endre ismertette a Színpad című folyóirat hasábjain 1936-ban. Az európai színháztörténet kiemelkedő jelentőségű jezsuita tervgyűjteményét az OSZMI 1965-ben vásárolta meg a Storno Gyűjteményből, a rajzokat 2000-ben a Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap segítségével restauráltatták. A Budapesti Történeti Múzeumban rendezett, június közepéig megtekinthető tárlat a gyűjtemény első teljes bemutatója.

mti, mindennapi
 

• Cimkék:
jezsuita dráma színház Mátyás király

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére